Úgy alakult, hogy Sekiwake Budapestre jön ezért szerveztünk egy csapattalálkozót. A csapat 4/6-a tudott eljönni, egy jót beszélgettünk, tervezgettünk majd éjfél után elindultunk hárman az utolsó 6É futásra. Aznap délután már elkezdtem agyalni, hogy vajon mennyire öltözzek rétegesen, hosszú, vagy rövid nadrágot vegyek-e fel. Végül a rövid nadrág mellett döntöttem 2 réteg felső ruházattal. A többiek kicsit melegebben öltözködtek, kezdtem én is gyanút fogni, hogy nem lesz ennek így jó vége. Szerencsére a kocsiban volt melegebb öltözék így a futás előtt gyorsan átöltöztem. Sok futóblogos kollégát láttunk, megismerkedtem Bitliszbával, összefutottunk DaMartiannal, a jegyünket lekezelték már csak az indulásra vártunk.
Őszintén szólva nem tudtam mire számítsak azon az éjszakán, nem voltam még ilyen éjszakai futáson, nem tudtam mennyire veszélyes, vajon mennyire leszek álmos. Nagyon sok ember (egy híján 150) gyűlt össze aznap éjszaka a Móricz Zsigmond körtéren, már ekkor nagy feltűnést váltott ki a sok „sárga” futó. Normális emberek ebben az időpontban vagy alszanak, vagy szórakoznak valahol, de semmiképp sem futnak. Ezért az indulástól kezdve meghökkent arcokat láttunk az út során. Nagyon lassú, kényelmes, beszélgetős tempóban futottunk sok megállóval, amit nem is bántam így lehetőségünk nyílt beszélgetni, megismerni egymást. Annak ellenére, hogy a síneken futottunk és több alkalommal is jött szembe villamos egyáltalán nem éreztem veszélyesnek, a szervezés nagyon jó volt így senki sem maradt le, a csapat mindig megfelelően volt „terelgetve”. Amikor megérkeztünk a Moszkva térre már 1:30 is elmúlt, így amíg Sekiwake cipőt cserélt, addig Navixaf-al úgy döntöttünk, hogy visszafelé a 61É „járatát” választjuk. Remek járat volt az is, kicsit meghittebb volt a hangulat a szerény résztvevőszám miatt, de legalább tudtunk egy kicsit tempósabban haladni. Tulajdonképpen egy kört írtunk le Budapest belvárosában.
A Villányi úton elkezdtem érezni a talpam, nem igazán tudom miért jött elő éppen akkor ez a fájdalom, de szerencsére nem lett komolyabb következménye, csak egy apró figyelmeztetést kaptam. Hazafelé rakódtak le bennem az élmények, otthon még nézegettem a kapott 6É jegyet, már 3 óra volt mire ágyba kerültem, de aludni nem tudtam. A szívem még nem lassult le annyira egyrészt, másrészt tele voltam élményekkel, gondolatokkal, nagyon jó volt találkozni a többiekkel, remek hangulat volt a futáson, jó volt kikapcsolni kicsit a munkából.
Sokféle variációt hallottunk az éjszakai futás folytatásáról (májustól éjszaka is jár a 6-os villamos, tehát ezen az útvonalon nem kivitelezhető az esemény tovább), olvastam 2É futásról, volt arról is szó, hogy valahogyan megoldják, hogy maradhasson az útvonal. Nagyon drukkolok a szervezőknek, hogy sikerüljön folytatni ezt a hagyományt, a jövőben mindenképp szeretnék még menni ilyen jellegű örömfutásra.
Íme az index videója az eseményről: