Mivel én sajnos sosem jutottam el a budapesti 6-os villamos futásra (amíg volt ilyen), de a kötött pálya nagy kedvelője vagyok, már tavaly is örömmel fogadtam a szegedi 1-es villamos vonalára meghirdetett éjjeli futást. Sajnos, tavaly nem tudtam részt venni, épp másnap érkeztem vissza a városba.
Május 8-án 00:10-kor indult a verseny a Nagyállomásról. A helyszínre természetesen futva érkeztem, majd a rajtszám felvétele után még futottam egy kis bemelegítést a Hattyas-sor végéig. Visszaérkezve még mindig volt egy kis idő, így a Pulzus Szeged Futóklub tagjaival, Szabival és Pistivel beszélgettem, no meg más ismerősökkel, Mártival, Marcival. A kép közepén a háttérben látszunk:
Azért látható volt, hogy ez alapvetően inkább egy egyetemista buliesemény, mint sportverseny. Nagyon sokan cigiztek, ami egy triatlon- vagy futóversenyen nem szokott jellemző lenni...
Éjfélkor elment az utolsó villamos, tíz perccel később rajtoltunk. Nem tudtam és nem is akartam nagyon elől állni a rajtnál, ezért az elején csak lassan, kerülgetve a többieket tudtam futni. Persze két kanyar is volt rögtön a táv elején. Nem mertem olyan gyorsan futni, mint a szegedi rakpart-futásokon, ami egy 3,4 km-es sprint. Úgy tudtam, hogy ez a táv 5 km lesz (utólag lemérve csak 4,6 km volt). A pulzusmérőm semmilyen támpontot nem adott, mivel 120 körüli értéket mutatott. A jeladóban merült az elem. Így a kontroll-funkciót a levegővétel jelentette: csak orron át, de e határon belül teljes gázzal.
Fokozatosan előztem az előttem futókat, pedig idén nem a gyorsaságra mentem rá. De kellemes volt a hőmérséklet, jó volt a hangulat. Buliba tartó fiatalok buzdítottak (vagy gúnyoltak, mikor hogy) minket. Egyetlen bajom volt: a villamospálya betonja olyan poros volt, mint a szahíri F1-pálya az első szabadedzésen, és emiatt nem volt biztos a cipőm tapadása, erősen csúszkáltam.
Két szakaszon nem a sínek közt futottunk: a Széchenyi téri füves szakaszra nem engedtek rá minket, a cél előtt pedig van egy vasúti sín-szerű nyílt pálya. A nagy kereszteződésekben mindenütt rendőri biztosítás volt, a forgalmat leállították. Gondolom, az autósok meglepődtek kissé e kései órán.
A Plázánál volt a cél, végig jó erőben tudtam menni, a végét kicsit még sikerült megnyomni. Utólag kiderült, hogy a 246 beérkezőből a 39. helyezett lettem. Kaptunk pólót, de vizet nem, pedig ezek után az jobban esett volna. Kicsit még beszélgettem a többiekkel, majd a nyereménysorsolást be sem várva éjjel 1 előtt hazaindultam (természetesen futva). Mivel futás után mindig fel vagyok pörögve, az éjszaka közepén még mosogattam is, 2-kor feküdtem le. Reggel 6 után fel kellett kelnem és irány a munka...
Fáradt voltam ugyan, de megérte elmenni!
