Már tavaly is ki akartam próbálni ezt a dimbes-dombos futóversenyt, de akkor egy baráti találkozó miatt nem jött össze. Idén azonban igen. Az utazás nagyszerűen alakult a Pulzus Futóklub Szeged csapatával. Már a rajt előtt bő másfél órával minden  a helyén volt, beneveztem, átöltöztem. Idő volt, tudtunk kicsit dumcsizni az Ennyire futja csapat jelen levő tagjaival (Navixaf, Tibor), még egy fotót is készítettünk.

Melegítettünk, a rajtba beálláskor az Utunk ultraba blog prominenseivel váltottam pár szót.

Rajt után egy sík szakasz következett, vártam az első emelkedőt. A pulzuson fel is ugrott, elhatároztam, milyen érték felett fogok sétára váltani. Ezt a döntésemet később többször felülbíráltam. 2 km körül Eszko és Zola előztek meg (Marosmeneti mocorgók), rövid stratégiai megbeszélést is tartottunk az előttünk álló versenyekről. A gyors fiúk elléptek én pedig Navixafot értem utol 4 km körül és úgy döntöttem, a jó társaságot nem hagyom ott, vele tartok (remélem, ő sem bánta meg, hogy nem inkább a zenét választotta a hülyeségeim helyett). Régen futottunk együtt, sok mindent meg tudtunk beszélni (még jó kis oldschool vicceket is felemlegettünk, bár ha jól emlékszem a Ford Fairlane sztorikig nem jutottunk el...). A frissítőpontok kínálatát kihasználtuk, a meredek emelkedőkön belesétáltunk, és lábkímélési célból a nagyon meredek lejtőkön is sétára váltottunk. 16 km kürül már nagyon éhes voltam (az ebéd ugye a rajt miatt kimaradt), de valami hihetetlen üzleti érzékről tanúbizonyságot téve valaki 17 km-nél réteseket árult a  futóknak. Nem tudom, hányat adott el aznap, de az életemet megmentette az a túrós-meggyes (milyen jó, hogy volt nálam pénz). A végén egy katonás hajrára is futotta, kellemes futás futás volt. Úgy érzem, ha feszesebbre fogom, talán 10 perccel lehettem volna gyorsabb (24 km, 650 m szintemelkedés, 2:49).

Célbafutás után kis nyújtás, egy hideg szénsavas üdítő, aztán elköszönés a Budapestre és Makóra indulóktól. Átöltözés után összeálltunk a szegedi futócimborákkal egy képre a finisher pólóban (amit nevezéskor ideadtak).

Leültünk még egy kicsit átbeszélni az élményeket, aztán hazaindultunk. Intenzív zivatarzónákon autóztunk át, helyenként a szakadó eső félelmetes, helyenként viszont a gőzölgő aszfal látványos volt. Kellemes nap volt, jó idő, szép futóútvonal, kellemes társaság.