Az utóbbi időben nem sok életjelet adtam magamról, így összefoglalnám a 2012-es év eddigi történéseit.

Január elején elkezdődött az év, új lendülettel vetettem magam bele az edzésekbe én is. A futás mellett jött a kosárlabda is, szerdánként elkezdtem egy összeszokott csapattal játszani. Az első meccs nagyon kemény volt, 4-4 ellen játszottunk egész pályán 2 órát, a végén meg is szédültem egy kicsit. Teljesen más megterhelés, mint a hosszútáv futás, azonban volt így is egy kis előnyöm a többiekkel szemben, amikor én még gyors voltam, a többiek már nagyon lassultak. Nagyon élveztem, de rettenetesen lefáradtam, ráadásul egész éjszaka nem aludtam, mivel este tízig játszottunk, a bioritmusom pedig nem ehhez van szokva. Sajnos a cipőm durván feltörte a nagylábujjam oldalát és a talpam belső részét, így futni nem tudtam, muszáj volt pihentetni.

A következő héten már éreztem, hogy valami nem stimmel a bokámmal, szerdán amint elkezdtem játszani éreztem, hogy a bokámmal bajok vannak, ennek ellenére kicsit még erőltettem, nagy hiba volt. A hét végéig nem javult a lábam, alig tudtam járni, majd a következő hét hétfőjén el is mentem a Szent János kórházba, ami egy külön élmény volt. Attól tartottam, hogy nem egyszerű húzódásról van szó, hanem ínhüvely gyulladásom van, mivel egészen furcsa és néha nagyon erős fájdalmaim voltak, ennek ellenére nem dagadt meg a bokám és nem is színeződött el. Szerencsére csak húzódás, 2 hét bokarögzítő az ítélet. A sérülés alatt azért kétszer elmentem úszni, bár az első nem volt túl kellemes, a második már sokkal jobb volt.

Még nem telt le a 2 hét, de én már egy bemelegítő kocogást bevállaltam, mivel a fájdalomnak nyoma sem volt. Egész jól ment, bár emelkedőn kicsit éreztem húzódást, de a futás után nem jelentkezett fájdalom. A következő héten megint kosár volt, ettől jobban féltettem a bokám. A rögzítővel játszottam, szerencsére a lábammal minden rendben volt, azonban a következő éjjel megint nem aludtam, így sajnos be kellett látnom, hogy hosszú távon ez a késő esti intenzív mozgás nem lesz kifizetődő. Úgy döntöttem más alternatíva után nézek.

Szombaton a Nyéki Imre uszoda sportpályájára mentem ki, itt részt lehet venni egy 2 órás kosáredzésen. Van edző, tart bemelegítést, gyakorlatokat csinálunk majd játszunk, nagyon megtetszett, bár elég kevesen voltak. Szerencsére délután 3-tól van, így estére már lenyugszik a szervezetem.

Futni rég nem futottam, hogy őszinte legyek kicsit besűrűsödtek a napok is és ilyen hidegben kedvem sem volt és kicsit féltem is a csúszós úttól. Tegnap már nagyon zavart a dolog, ezért lementem egy könnyű 10-11 kilire, hát megszenvedtem rendesen, úgy érzem a február még a visszaszokásról fog szólni, aztán tavasszal begyújtom a rakétákat, persze csak képletesen, további gyorsulást nem tervezek, inkább távokban kellene már egy kicsit erősödnöm.

Lassan indult az év, futás szempontjából nagyon lassan, kicsit át kell persze értékelnem a terveket, hiszen a márciusi maraton így már kicsit közelinek tűnik. Úgy gondolom ősszel lenne értelme megpróbálkozni egy ilyen távval, addig van idő tisztességesen felkészülni.

Tegnap futás közben elgondolkodtam, vajon miért halogatom a maratont annyira. Talán belül félek tőle, csak nem ismerem be? Úgy érzem, hogy ha megcsinálom a maratont, akkor már úgymond elvégeztem a feladatot és nem lesz több kihívás? Ezek is benne vannak, bár a sérülések sem kerültek el, illetve az is benne van a pakliban, hogy szeretnék tisztességesen felkészülni erre a kihívásra, biztosra menni és úgy beérni, hogy még egyben vagyok. Látom a sok blogot és a sok edzést, a komoly teljesítményeket, fejlődéseket és kicsit irígy is vagyok, de inkább csodállak titeket, hogy ilyen kitartóak vagytok.

Bevallom őszintén vannak pillanatok, amikor legszívesebben hagynám ezt az egészet, tavaly a szeptemberi félmaratonon végig ezt éreztem, de azért még tartom magam és úgy érzem azzal, hogy kicsit adtam magamnak időt a maratonra, így újból érzem a motivációt. A kosárlabdát be fogom építeni az edzéstervembe, mert a csapatsport, a játék élvezete iránti igényeimet a futás nem tudta pótolni és így, mindkét sportot űzve szerintem eredményesebb lehet a felkészülés.