Már nagyon vártam rá, hogy elinduljak, megint jó hangulatban voltam, így sikerült 5 perces ezrek alá szorítani az időt. Na de ne menjünk ennyire előre, egyelőre ott tartunk, hogy elindultam. Rám jellemző, hogy mindig lassabban indulok és úgy gyorsulok be, ez a mostani futás grafikonján is jól látszik (a grafikon beágyazása mgergoo segítségével jött létre, ezúton is köszönöm neki).

Tudni kell erről az útvonalról, hogy bár nem a leghardkórabb út a Citadella felé azért erősen izzasztó. Az 5. kilitől jön az emelkedő kegyetlenül, majd van egy kis lejtő, de a következő emelkedő még durvábban szivat. Itt egy másik futó mellé értem, kimondva kimondatlanul ahogy összenéztünk elindult a verseny felfelé. Furcsa volt, mert szinte lassulási versenyt futottunk, nagyon keményen toltam, de nem előztem meg, éreztem, hogy még van bennem és ahogy felkanyarodunk a Citadellához és kicsit az emelkedő is enyhül meg tudom előzni, addig tartalékolok. Ez így is lett, teljesen kifulladt én pedig vígan elfutottam mellette, ez a kili 5:44 lett, ami az emelkedőt figyelembe véve szerintem tök jó.

Innentől lefelé vezetett az út, azt imádom ebben az útvonalban, hogy kárpótol az addigi szenvedéseinkért, lefelé csak le kell gurulni. Lefelé nagyon jól ment és sikerült megtartani a lendületet egészen hazáig.

A futás végén nagy endorfin bomba ütött be, ez az új sebesség nagy lendületet adott nekem, bár tegnap a Kopaszin nagyon fárasztónak éreztem és a gyomrom is alaposan felfordult közben, szóval csak óvatosan tolom ezután. Egyelőre úgy döntöttem, hogy az 1:45-ös cél marad a szeptemberi félmaratonon, aztán majd ha 15 kili környékén úgy érzem elkezdem tolni. Próbálok következetes maradni, esetleg novemberben jöhet egy mindent, vagy semmit félmaraton.