Régi tervem volt, hogy végigfutom a város összes körútját. Korábban részben már végigfutottam, de egyszerre mindet még soha. A terv végül pont ma egy hete vált valóra. Szegeden - Budapesthez hasonlóan - három körút(sorozat) van. Abban is hasonlítanak, hogy a legbelső körutat Kiskörútnak, a középsőt Nagykörútnak nevezik, a legkülsőnek pedig nincs ilyen átfogó "népies" neve, hacsak az nem, hogy "harmadik" vagy "külső körút" (ez utóbbi csak Szegedre vonatkozna, persze). Mindkét városban csak a Nagykörút nyúlik át a budai/újszegedi oldalra.

Vannak persze nem is kis különbségek, a két város méretéből adódóan. Szegeden csak két híd van, ezért lehetőség volt arra is, hogy az "összes" hídon is végigfussak, követve a blogon már bemutatott budapesti át-híd-aló futást. Újabban Szegeden is épült egy harmadik híd, de ez a várostól messze van és csak autópályahídként üzemel. Aki ügyes volt, persze még az átadás előtt átfutott rajta...

Különbség az is, hogy a harmadik, legkülső körút Budapesten szinte még a Belvárosban, vagy annak peremén fut, Szegeden pedig szinte a város szélén. Emiatt viszont a körútfutások hossza Szegeden és Pesten (Buda nélkül tehát) szinte egyforma hosszú is lenne. Várom a budapesti bloggereink tudósítását egy pesti körútfutásról (de persze csak éjfél után javasolt belevágni...)

Én is csak este indultam el futni, a nyugati égen ráadásul viharfelhők is gyülekeztek. Nem is akartam sokat futni, legfeljebb 10-14 km-t. Végül pont félmaraton lett belőle, pedig előre nem terveztem meg, nem mértem le, csak így alakult.

 

 Mivel ez a futás nem sokkal a makói félmaraton után volt, kocogósan vágtam neki a Nagykörútnak az újszegedi oldalon. Szerencsém volt a keresztező sugárutaknál, mert majdnem mindig zöldet kaptam. A Nagykörút Szegeden az 1879-es nagyárvíz után létesült, mert a Tisza akkor elmosta a még falusias kinézetű várost. Az újjáépítés már nagyvárosi jelleget adott a településnek, körutak és sugárutak rendszerét alakítva ki. Az újjáépítést segítette több európai főváros: Róma, Brüsszel, Berlin, Párizs, London és Bécs. Róluk nevezték el a körút szakaszait. Ehhez csatlakozott az újszegedi oldalon a Temesvári körút (az átkos rendszerben ezt Odesszai körútnak hívták). Szintén a "kommunizmus" idején csempészték a hat főváros közé hetediknek Moszkvát, megrövidítve a Londoni körutat. A Moszkvai körút ma is megvan Szegeden. A Moszkva tér viszont Budán...

Tervek vannak arra, hogy a Nagykörút később gyűrűvé zárul, ehhez egy újabb hidat kellene felépíteni... Így viszont a Tiszához érve északra fordultam, majd elérve a Kiskörutat, továbbra is kocogósan haladtam. A város újjáépítését Tisza Lajos (Tisza Kálmán testvére) felügyelte kormánybiztosként. Róla nevezték el a Kiskörutat végig Tisza Lajos körútnak, de 1949-ben Sztálin, 1956 után Lenin körútként volt ismeretes. Már húsz éve újra eredeti nevét viseli.

Mivel még csak 49 perce futottam, elhatároztam, hogy következhet a külső (és persze leghosszabb) körút. Ismét a Tisza-parton futottam ennek elejéig, az Etelka-sorig és folytatásáig, amit Kereszttöltés utcának neveznek. Ezeknek a neve ugyan nem körút, de funkciójuk igen. Majd a Budapesti körúton futva elkezdett esni az eső és egyre fenyegetőbben villámok cikáztak az égen. Erre fittyet hányva mentem tovább a lakótelepek szegélyezte Makkosházi és Rókusi körúton, majd a Vásárhelyi Pál úton, illetve a Móravárosi körúton. Ezzel a körutakkal majdnem végeztem is, csak haza kellett futnom. Illetve hátravolt még a Temesvári körút egy kis darabja is, mert Újszegeden még nem körútfutó szándékkal kezdtem el az edzést.

És nem csak az volt hihetetlen, hogy pontosan 21,1 km lett az edzés, hanem az is, hogy szinte az időm is megegyezett a makóival. 20 másodperccel lettem gyorsabb, vagyis megint csak 6 perces átlagnál rosszabbra tellett, de ezúttal folyamatosan, könnyedén, regeneráló tempóban.

Külön élmény volt, hogy futás közben az összes szegedi villamos- és trolivonalat kereszteztem vagy párhuzamosan haladtam velük...

Majd két nappal később Sekiwake-kel teljesítettem egy sorozatterhelést 32 km-rel (erről is akartam írni, de ő már olyan jól megírta, hogy én nem is tennék hozzá semmi újat).