Az Ultrabalatonon a tervek szerint három alkalommal fogok futni. Az első szakaszom 16 km lesz, utána éjjel 21 km, végül a célhoz közel 4 km vár rám. A legtöbb edzésterv a verseny előtt 3 héttel ír elő egy nagyobb terhelést, hogy a szervezet még regenerálódhasson. A tervem az volt, hogy az Olimpiai Ötpróba sorozat leghosszabb (24 km) futószámát teljesítem. Már éppen a futócipőmet húztam elindulás előtt, amikor bencsikp hívott és javasolta, hogy fussunk a közepes távot (12 km), este viszont egy ennél hosszabbat, így kipróbálhatjuk, milyen egy napon kétszer futni. Ilyen tapasztalatom egyáltalán nincs, elfogadtam az ajánlatot.
A verseny nevezésénél találkoztunk, és azonnal láttam, hogy bencsikp barátom ötlete a rövidebb távval kapcsolatban életmentő volt. A napsütés rettentően erős volt, amihez szélcsend és ütős hőség társult. Napszemüveget és tarkóvédős sapkát vettem, de így is sikerült a bemelegítés 10 perce alatt 150 fölé vinni a pulzusomat. A futópályát a Tisza gátján jelölték ki Algyő felé. A vizisport teleptől indultunk, így több ismert kajakos és kenus is tiszteletét tette. Janics Natasa a férjével volt jelen, és Vajda Attilát is felismertem, aki a 6 km-s távot teljesítette.
A rajt után óvatos tempóban kezdtünk, de láttam, hogy nem lesz egyszerű alacsonyan tartani a pulzusomat. A 3 km-es frissítőponton túl sokat kellett volna várni, hogy kitöltögessék kannából a vizet. Továbbhaladt a megfogyatkozott mezőny, hiszen a 6 km-t futók visszafordultak. Nem sokkal ezután mentette meg bencsikp másodszor ezen a napon az életemet, mert a kulacsövéből 2 palack vizet nekem adott. A 6 km-s ponton várni kellett a vízre, ekkor már a fejemet is öntöztem. A visszaút sem volt egyszerű. Az elmúlt napok esőzései miatt nedves magas fű és az ártér árasztotta a forró párát. A pulzusom emelkedett, és percenként örültem meg annak, hogy nem a 24 km-s versenyre neveztem. A célba érkezéskor teljesen elkészültem az erőmmel, úgy érzem, mindent beleadtam és nem tudtam volna tovább futni. 1:10:30 lett az időm, ez 5:52 perc-km.
Nyújtottunk, megettük, megittuk a szponzorok ajándékát, megbeszéltük az esti találkozót és hazatekertünk. Ebédelni nem igazán tudtam, de a hideg ital minden mennyiségben jól esett. Délután pihengettem, a családom körében tettem-vettem. Indulás előtt másfél órával jutott az eszembe, hogy enni kellene valamit, így fél 6 körül egy kis lekváros pirítóst nyammogtam el ("Csak a puffin ad neked erőt, és mindent lebíró akaratot"). Start előtt egy telefon bencsikpnek, hogy indulok. A mozgás nem esett jól. A lábam fájt, és csak sokára (3 km) múlt el, de szerencsére megszűnt a fájdalom, aminek továbbra sem tudom az okát.
Az útvonal bencsikp ötlete: Szeged egyik leghosszabb autóbuszvonalának végigkövetése: 2-es busz futás.
Én a Tavasz utcánál "szálltam be", bencsikp pedig A Sportcsarnoknál várta a "járatot". Innentől irány az újszegedi végállomás, majd az Erdélyi tér fordítója után ismét a belváros felé vettük az irányt. A Nap lassan lenyugodott, a hőmérséklet kellemes volt, miként a beszélgetős futás is. Vittem magammal egy palackot, abból frissítettem, így csak kb. másfél óra futás után kezdtem a fáradtságot megérezni. Egy utcai kútnál ivás, arcmosás jelentett felüdülést, majd a fél müzli szelet szertartásos elrágcsálása. A Makkosház megálló után már csak kb. 3 km volt hazáig. Szörnyülködtünk egy kicsit a soha el nem készülő 2-es villamos elhagyott munkagödrein, majd a Tavasz utcához érve elköszöntünk egymástól. Innen már csak néhány 100 m és hazaértem. Összesen 20.3 km-t futottam, 5:48-as km-ekkel, ez nettó idő, a piros lámpáknál megállítottam az órát.
Ez a futás az új cipőm tesztje is volt, mert ilyen hosszút még nem futottam benne. Egy kicsi kidörzsölődésen kívül minden rendben. Érdekesnek találtam, hogy másnap reggelre a szokásos lábfájás is teljesen eltűnt. Lehet, hogy mégis egyszerűen a különböző karakterisztikájú cipők közül kellene megtalálnom az ideálisat és megszabadulnék ettől a kellemetlen érzéstől?
