Már tavaly eldöntöttem, hogy 2011-ben a K&H félmaraton lesz az első versenyem és ezen az eseményen szeretnék javítani az egyéni legjobbamon. Az utóbbi időben sérüléssel és betegséggel is bajlódtam, így nem sikerült sok kilométert tenni a lábamba, ezért kicsit tartottam tőle, hogy nem sikerül javítanom az időmön. Tavaly novemberben 1:53 alatt sikerült teljesíteni Siófokon a hasonló távot, akkor az nekem nagy eredmény volt, idén 1:50 alá szerettem volna beférni, volt még egy vad elképzelésem egy 1:45 alatti időről, de azt inkább elvetettem. Nemrég sikerült edzésen egy kiegyensúlyozott 1:51-et futni, ez egy jó alap volt, de azért éreztem, hogy több mint 1 percet kellene faragni az időből és bizony nem lesz egyszerű.

Közeledett a hétvége, úgy terveztem, hogy szombaton pihenek, sajnos ez nem jött össze, bejártuk a fél országot még Szlovákiában is voltunk, éjfélre estünk haza. Az ágyban feküdve kezdtem lemondani a jó eredményről, nagyon fáradtnak éreztem magam és ez reggelre sem javult. Tornáztam egy kicsit indulás előtt, az idő is lehangoló volt, beállt az a hangulat, ami a szeptemberi Nike félmaraton előtt is, nem volt kedvem futni. Próbáltam túltenni magam a fáradtságon benyakaltam fél liter ISO italt a villamoson és próbáltam fejben hangolódni a versenyre. A Kossuth térre érve remek hangulat fogadott, rögtön össze is futottam Sanyosz75-el, majd átvettem a rajtcsomagom. Nagyon sokan voltak kint, szurkolók és futók egyaránt, ment már a melegítés, készülődés. Kezdett egyre jobb kedvem lenni, a rajthoz beállva még egyszer átvettem magamban a taktikát: az első két kört 37-37 perc alatt, majd a harmadikat ugyanebben a tempóban és az utolsó két kilit megtolni.

Mindeközben rámköszönt Viito futóblogos kolléga, üdvözöltük egymást majd tovább is állt, látta rajtam, hogy egész máshol vagyok már fejben :) A rajt előtti percben összefutottam DaMartiannal, ő épp kisebb sérüléssel küszködik ezért óvatosra akarta venni az első kört, együtt kezdtük meg a versenyt.

Az első kör nagyon jól ment, DaMartiannal jót beszélgettünk, neki ez nagyon kényelmes tempó volt és valahogy ez a könnyedség rám is rámragadt, nagyon jól ment minden, az első kört 36 perc környékén teljesítettük. DaMartian úgy érezte rendben van a lába ezért elkezdtünk gyorsulni, nekem ez már kicsit sok volt, de élveztem, hogy tudunk együtt menni, persze ez nem tartott sokáig, átváltottam okos üzemmódba a vakmerő helyett és elengedtem DaMartiant a kör 2. kilométerénél. Kicsit túlhajtottam magam és mivel jól álltam az idővel kicsit lazítottam a tempón, hogy egy kis erőt gyűjtsek. Sikerült furán félrenyelni a levegőt ezért az szépen be is szorult, szenvedtem egy kicsit majd visszaálltam a normál, betervezett tempóra. A 2. kört tehát elég változatos tempóban teljesítettem, a kör végén 1:11-et mutatott az órám, tehát 3 perc előnyben voltam a tervezetthez képest.

A harmadik kör elején Ötike ért utol, ő – ellenkezve a nevezés szabályaival :) - maratoni távot futott és elég jó tempóban közlekedett abban a pillanatban ezért úgy döntöttem, hogy vele tartok. Vele is jól elbeszélgettük az időt, majd az egyik frissítőnél tartott egy kisebb pihenő szakaszt. Nagyon jó ritmust adott nekem így én folytattam tovább, láttam, hogy ha 6 perces tempót futnék az utolsó 3 kilin, akkor is meglenne az 1:50 alatti idő. Ennek ellenére azért próbáltam a maximumot kihozni ebből a lehetőségből ha már ilyen jól állok :) A verseny yége felé még Tibs71-el is összefutottam, még nem is találkoztunk személyesen, így ennek nagyon megörültem, váltottunk pár szót, majd ment tovább előre. Sajnos a verseny végére nagyon lemerevedett a combom, nehézkessé vált a mozgásom, az utolsó emelkedőn kemény ellenszél fogadott, leküzdöttem és amint vízszintesbe kerültünk beleadtam mindent az utolsó kilométerbe, sajnos nem tudtam teljesen rákoncentrálni a hajrára, mert (talán) a maratoni váltó eleje ért utol és próbáltam nekik helyet biztosítani, ennek ellenére a célban 1:47:21-et mutatott az óra, aminek nagyon megörültem. A befutócsomagra várva megjelent Tibs71 már egy sörrel a kezében, beszélgettünk, készült közös fénykép is. Nagyon jól éreztem magam ezen a versenyen, sok ismerőssel találkoztam, sok Hip-Hop Futóblog felkiáltást hallottam, eddig inkább magányos harcosként mentem a versenyeken :) A feleségem persze mindig elkísér, fényképezik, ami nagyon jól esik, ő az egy fős szurkolócsapatom, sok erőt ad ha meglátom a verseny közben.

Hazafelé már éreztem a kellemes megnyugvást, jó egy kicsit túllenni rajta, általában nagy nyomást gyakorlok magamra a célokat illetően és emiatt kicsit elveszik a futás öröme a versenyeken, viszont sikerül teljesíteni a célokat és ez nagyon jó érzés utána. A szeptemberi félmaratonon szeretnék 1:45 alatt teljesíteni, persze addig még sok víz folyik le a Dunán, ezek a célok még módosulhatnak, vad elképzeléseim most is vannak, jó lenne októberben maratont futni, úgy érzem fejben megértem rá már csak a 20-25 km környékén fellépő combmerevséget kéne valahogy leküzdeni.