Gyula egy nagyon kellemes alföldi kisváros. Van egy érdekes, téglából épült vára, és mellette egy gyógyvizéről híres, ősfás parkban elhelyezkedő fürdője. Ez a névadója a város félmaratonjának, ami az ország ezen szegletében abszolút hiánypótló: ilyen távú verseny nincs a környéken. Mindezen felül a nevezési díj jó célt szolgál, ugyanis egy beteg gyermekek gyógyítására létrejött alapítvány kapja meg a rendezvény bevételét.

Az idei gyulai félmaratont egy 20 km feletti hétvégi hosszú futóedzésként szerettem volna lefutni. A terv az volt, hogy fokozatosan emelem a tempót: a 3 körös verseny első körében kifejezetten óvatos leszek, a második körben picit emelem a pulzusomat, a harmadikban, pedig hajtok, ahogy a csövön kifér. Szép napos időben volt a rajt a vár előtti téren.

Kevesebb, mint 200 futó vágott neki a félmaratoni távnak, és még a 7 km-s futókkal és  a váltók első embereivel is kezelhető méretű tömeg hömpölygött át a rajtkapun. Mivel nem voltunk sokan, gyorsan kialakultak az együtt futó csoportok, mások tempója nem zavarta a saját ritmusomat. Újdonság volt, hogy változtattak egy picsit a körön a tavalyihoz képest: a legunalmasabb sugárúti oda-vissza szakasz rövidült és üde színfoltként tettünk egy kanyart a várfürdő területén a strandolók közt. Így a verseny távja pontosan félmaratoni lett, tavaly ugyanis kb. 6-700 m hiányzott.

Az első köröm nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna (41:47). Fájó Achilles melletti szalagjaim miatt minden lépést éreztem az első pár km-n, talán 5-6 km után lett harmonikus a mozgásom, és a fájdalom "érzéssé" szelídült. A második körben bátrabb voltam, emeltem 7-et a pulzusszámon, gyorsultam egy picit. A köridőm gyengébb lett (42:56), mert 2x is megálltam cipőt kötni. Lazának érztem, ezért szorítottam rajta, utána meg túl szoros lett, és zsibbadni kezdett a lábam, tehát lazítottam a fűzőn, hogy elkerüljem a sérülést (van ilyen tapasztalatom). Tanulság, hogy a footpod nehezíti a fűzést, legközelebb nem viszem, ha nem akarok esetlegesen az igazgatására időt pazarolni. A 3. körben még 7-et emeltem a pulzuson, így már anaerob tartományba kerültem. A futás jól ment, láthatólag voltak még tartalékaim, így sorban értem utol és hagytam le a többieket. Doppingolt az érzés, kb. 8-10 futótársat előztem meg. 40:28 lett ez a kör, így 2:05:12-vel a tervezett 6 perces km-eken belül futva teljesítettem a versenyt.

A rajt után fél órával a napsütést egyre sűrűbb felhőzet takarta el. Ez kellemesebbé tette a futást, de a hőmérséklet is meredeken esni kezdett, így a célbaérkezéskor már inkább volt hűvös, mint meleg. Mivel a rajtcsomagban a főszponzor ajándéka egy belépő volt a Várfürdőbe, ezt kihasználva azonnal megtámadtuk a melegvizes medencét. A feltámadó hideg szélben a 35 fokos vízben futópajtásokkal együtt áztattuk magunkat. Körtével, akivel együtt utaztunk a versenyre, és két "marosmenti mocorgóval" (eszko és feketeárpi) beszélgettem. Megtárgyaltuk, hogy a Marosmenti mocorgók sportegyesület hamarosan félmaratont rendez Makón, ha minden jól megy, majd erről is írok.  

A képek forrása: hazaiuticel.hu és beol.hu.