Csakúgy, mint tavaly, én nem tervezem a verseny kronologikus leírását, inkább a saját szakaszaimra és gondolataimra fókuszálok. 

A verseny előtt.

A felkészülés jobban sikerült, mint 2011-ben. Elmúlt a lábfájásom, többet tudtam futni, ráadásul májusban egy csapatversenyen próbálhattam ki milyen a forróságban futás. Számomra a (tavaly novemberi nevezésünk óta) az UB az év egyik kiemelt eseménye. Nagyon vártam, éppen ezért esett rosszul, hogy előtte belázasodtam ami egy napra ágynak is döntött. Szerencsére volt időm regenerálódni, és pénteken jó hangulatban utaztunk Tihanyba. Szállás elfoglalása, tésztaparti (kár, hogy csak sör volt, igazán szervezhetnének legközelebb valami bambit is), összeállt a csapat, beszélgettem futóismerősökkel. Jó hangulatban telt az este, a készülődés szombat reggel is rendben folyt. Igyekeztünk valamit enni a verseny rajtja előtt, de ismét beleszaladtunk a késbe, mint tavaly: egy hihetetlenül értetlen büfés néni és az általa összeállított ételkreáció a szememben tovább tépázza a balatoni vendéglátás imázsát. (Egy katonatársam jut az eszembe, aki sulibüfékkel szedte meg magát. Az elve az volt, hogy csak nyugdíjasokat foglalkoztatott, vendéglátós gyakorlat kizárva. 2 év után mindenkit kirúgott, mert annyi idő alatt -szerinte- mindenki kitanulta, hogy lehet átverni a főnököt. Nos ez a tihanyi büfés néni 4-ig sem tudott számolni, úgyhogy tutira nem képes átverni a főnököt....)

Sajnos a rajtot nem tudjuk megvárni, hogy elkerüljük az úton a tumultust, úgyhogy hamarosan elhagytuk Tihanyt.

1. szakaszom: Köveskál - Badacsonytördemic (14.9 km)

Ugrás Köveskálra, a csapat harmadik futója vagyok. A hőség óriási, sapka, fehér póló, készülök a forróságban futásra. Nem aggódok, tudom, hogy lassú és óvatos leszek. Nem akarok úgy járni, mint az a srác, akit a váltóponton egy kocsiból szednek ki, slaggal locsolják, de továbbra sem mozdul. Közben valaki kiabál, hogy "fogjátok be az orrát", persze, jó lenne, ha nem telne meg a tüdeje vízzel az élénkítés során. Pantomimes jön, megkapom a dugókáét és indulok.

Mire kiérek a faluból, jön szembe a mentő, pár perc múlva egy másik is. Én óvatos duhaj vagyok, tudom, hogy nem csak a rosszullétet kell megúsznom, de úgy kell ezt a 15 km-t lefutnom, hogy maradjon elég erőm a hátralevő 38 km-re. 10 perc után érzem, hogy azonnal vízre van szükségem, de még nem ért utol weakest link a bicajon. 2 perc és jön, azonnal iszok és öntözöm magam. Így haladunk, táj szép, de ez most nem a nézelődésről szól. Ivás, locsolás, a ruhámat, fejemet folyamatosan nedvesen tartom. Hihetetlen, de a bicajon tartott kerékpáros kulacsban kellemetlenül felforrósodik a víz. A frissítőpontokon nem állok meg, egy technikai szünetet tartok csak, amikor megkenegetem talpacskámat ott, ahol dörzsöli a cipő. Nem is lesz vízhólyagom a verseny végéig. Badacsonytördemic előtt előre küldöm kísérőmet, frissítsen ő is, én pedig az ismerős macskaköves úton futok be a váltópontra.

Eléggé kitikkadtam, és emlékeimben élénken élt egy utcai kút  a váltópont közelében - szerencsére nem tévedtem. A hideg víz nagyon jól esik, egy szál gatyában kuporodok be a víz alá és teljesen megmosakszom, lehűtöm magam. Innentől a következő futásomig kb 2.5  liter folyadékot iszok meg. Éhes nem vagyok, de jól érzem magam.

2. szakaszom: Balatonmáriafürdő(1) - Balatonfenyves (16.1 km)

23:20-kor vágok neki ennek a szakasznak. Az elején egy csomó bulizó, vigadozó ember között, de nem néznek furcsán nem én vagyok az első, aki itt ma éjjel átfut. Kiérek a tömegből, mire weakest link utolér. Dumálgatunk, nagyon nincs mit nézegetni a lámpánk fénykévéjén kívül. Megígérem, hogy megkeresem neki a neten az egyik kedvenc zenémet, remélem olvassa ezt, mert íme, itt van :-)

A hőmérséklet elviselhetőbb, mint napközben, de nincs hideg. Nem süt a Nap, és ez is sokat számít. Felső nélkül futok, sötétben megengedem magamnak :-) Szorgalmasan iszok, a tempóra sincs panaszom, de az utolsó 3 km-en kicsit megborulok: eléhezek, elfáradok, lelassulok. Útbaesik ugyan egy frissítőpont, de annyira nincs ott semmi  hogy még dugókázni sem kell. Kicsit meg is sajnálom az ott unatkozó személyzetet, amiért ott kell kuksolniuk a sötétében. A szakaszom végén még egy hosszú, enyhe, ezért sunyi emelkedőt kell leküzdenem, örülök, hogy átadhatom a dugókát. Kell pár perc, hogy összeszedjem magam, nem esik jól az a hír sem, hogy alig 45 percre vagyunk a pont zárásától! Ennyire lelassulunk volna? Később kiderül, hogy a szintidők nem egyenletes tempóra vannak számolva, és innentől kezdve egyre távolodunk a szintidőtől, úgy, hogy jelentősen nem gyorsulunk.

Érdekes, hogy az éjszaka hátralevő részében sem vagyok álmos, pedig lenne lehetőség rövidebb szunyákra. Innentől rövidebb szakaszok következnek, kevesebb idő van a futások közti regenerációra. Sokat iszok (hideg bambi egy benzinkúton), és végre enni is tudok. 

3. szakaszom: Siófok(Széplak) - Siófok(Sóstó) (11.5 km)

Már világos van (5:14), nem kell a lámpa. Ennyi volt a jótékony éjszaka, hamarosan sajnos ismét sütni fog a Nap. Végig egész Siófokon, nem tűnik túl érdekes helynek, szerencsére valamennyit a part mentén, így látom újra a tavat. A "vasútállomás háta mögött" sehol sem szép hely, el is hagyjuk gyorsan. Innentől már szembe süt a Nap, sapka még nem kell, de máris van ereje, jobban esik az árnyékban futni.  Nem vagyok gyors, de mégis fáradtan érkezem meg a váltóhelyemre.

4. szakaszom: Káptalanfüred - Csopak (10.5 km)

Itt már újra teljes erővel tombol a hőség. A váltáshoz az árnyékban várakozom, nincs kedvem kilépni a napra. Újra a sapkám fedezékében indulok ezúttal a pólómat egy csapnál teljesen beáztattam. Eseménytelen az út, szenvedős, weakest link precízen nyújtogatja a kért frissítőket, hálás vagyok a kiszolgálásért. Előttem pár méterre fut egy fickó, pontosan egyforma tempóban nyomjuk, jól esik "nyulazás". Utolérjük az olasz "Rambo"-t, aki egyéniben küzd. Nem először teljesítette már a kört, ha jól emlékszem, Spártai hős is, most mégis itt küzd. Intek neki bíztatom,  érzem, hogy be fog érni. (Beért, szintidőn belül.) Egy emelkedőn belesétálok kb. 20 métert, most először a verseny során. Nemsokára felvillanyoz  a találkozás a makói futótársakkal, akik szembe jönnek velem kis furgonjukkal. Már hazaindultak, a reggeli célbaérkezésük és egy kiadós fürdőzés után. Rövid csevely, mindenkinek indulnia kell. Csopakon hatalmas sor áll a strandnál, elfutok az mellette, már nagyon várom a váltásomat. Kész, befejeztem a futást! Szerencsére ott egy forrás, amiből lassan csordogál a víz. Egy műanyagpohárral percekig öntögetem magamat, lehűlök jól esik ez a tűző napon. Navixafnak hálás vagyok, hogy elhozza a törölközőmet, mert ha vissza kellett volna sétálnom a kocsihoz 100 métert érte, akkor lehet, hogy kihagyom a fürdést.

(Összesen 52.9 km-t futottam 5:47:49 alatt.)

Innen a célbafutás maradt. Bencsikp küzd meg hőséggel és a tihanyi emelkedővel. Megállunk, locsoljuk, biztatjuk. Az utolsó métereket együtt tesszük meg és közösen futunk be a célba. Érem (nagyon tetszik!), fotózás, jó lenne kicsit pihegni, de annyira éget a Nap, hogy inkább megyünk.

Elköszönünk weakest linktől, és fürdünk egyet a Balatonban. A víz meleg, de a Nap olyan kellemetlenül éget, hogy túl sokat nem tartózkodunk a vízben. A hazaút eseménytelen, de rövid és robbanásszerűen kitörő alvószünetekkel tarkított.

Összegzés, tanulságok

Büszke vagyok rá, hogy négyen is meg tudtuk csinálni a kört, mégpedig úgy, hogy senki sem lett rosszul, nem dőlt ki, végig  megmaradt a jó hangulatunk és az erőnk, hogy oda tudtunk figyelni egymásra. A csapatösszhang a tavaly szerzett tapasztalatok még kellemesebb élménnyé változtatták a versenyt. Ezek a dolgok mellékessé teszik, hogy milyen volt a tempó: olyan volt, amit bírtunk, mindenki teljes mértékben odatette magát. A hőség nagy úr, és könnyebbé tehettük volna dolgunkat, ha egy huszárvágással megfelezzük a vasárnap délelőtti szakaszokat és mindenki kétszer fut rövidebbet egy hosszabb szakasz helyett. Tanulság, hogy menet közben is lehet változtatni, egy kis rugalmasság nem árt.

Remélem, jövőre ismét együtt futjuk körbe a Balatont!