Régen írtam már a blogra, gondoltam összefoglalom mi történt velem az idei UB óta.

Már az UB ill. a Kékes futáson is feltűnt, majd később a térdem is jelezte, hogy a Vomero nem nekem való cipő. Túlpronálok benne, még a talpbetét sem segít sokat. Elkezdtem keresgélni és egy New Balance stabil cipő jött szembe. Árban, tudásban, minőségben sőt még külalakban is tetszett így megvettem. Nagyon kényelmes és tartós cipőnek bizonyult eddig, a pipás cipőimnek a hálós orr részét ilyen korukra már rég kilyukasztottam, ez még teljesen egyben van, pedig most 90 %-ban ezt a cipőt használom. Korábbi pegák még 1-1 rövidebb futásra jók, de azért nem erőltetem őket. Szerintem maradok ennél a típusnál továbbra is, esetleg még egy asics jöhet szóba, jókat olvastam azokról a cipőkről is.

A terepfutással már régóta szemeztem és, valahogy sosem jutottam el odáig, hogy ki is próbáljam. Mostanában nagyon ki van számolva a család minden perce, legtöbbször előre tervezett időpontban tudok futni, ha van kedvem, ha nincs akkor kell menni, sajnos ez sokszor gond, sokszor fáradt vagyok és útközben nem kapok erőre. Korábban előfordult, hogy nem volt kedvem elindulni, de aztán mindig megjött a kedvem és az erőm. Most néha iszonyatos szenvedésbe torkollik egy-egy futás, alig bírom ilyenkor hazavonszolni magam. Tudtam, hogy ha meg tudom zavarni ezt az állóvizet, akkor még lehet kiút ebből. Egyik hétvégén kimentünk a Normafához, akkor ugrott be, hogy akkor most nincs kifogás, ki kell próbálnom a terepfutást. Már korábban beszereztem egy futó hátizsákot vizes palackkal, ez jól jön bármilyen hosszú futáson. A gond az volt, hogy nem ismertem a turista útvonalakat, de úgy voltam vele, hogy elindulok aztán majd valahol visszafordulok, most úgyis csak ízlelgetem ezt a dolgot. 10-13 kilit terveztem, a felvonónál kanyarodtam le az erdőbe, óvatos voltam, figyeltem a talajra, sokáig ereszkedtem lefelé, kicsit tartottam tőle, mert jobb először felfelé menni, aztán le, de sebaj. Nagyon tetszett, legjobban érdekes módon a csend, az egyedüllét fogott meg. Nem vagyok egy szociális futó, egyedül szeretek futni, szeretek gondolkodni közben, furcsa lehet ez a zenével futóknak, de nekem ez igazi mentális felfrissülés. Először furcsa volt, hogy ennyire egyedül vagyok, de aztán elkezdtem élvezni, nagyon megfogott már az első utam is és rögtön elterveztem, hogy a következő hétvégén is elmegyek. A család is élvezte, ők tudnak közben a friss levegőn sétálgatni, mindenkinek jól jött. A következő hétre a híres Balboa kör egy részét terveztem be úgy 15 kilit készültem letudni. Kaptam szöveges leírást, reméltem, hogy nem tévesztem el a kanyarokat. A Szépjuhásznéig terveztem menni, gondoltam az első utamon ismerkedem az útvonallal így már az első teljes Balboa körömön nem kell időt pazarolnom keresgéléssel. A Hűvösvölgyig nagyjából rendben ment minden, itt-ott kellett gondolkodni, hogy merre menjek, de nem volt vészes, a völgyben kicsit elbizonytalanodtam, de mentem tovább, gondoltam nagy baj nem lehet. Az idő azonban szorított ezért egy kilátóhoz érve úgy döntöttem visszafordulok, nagyon nehéz volt már ott a terep, szinte hegymászásban kellett menni, nagy kövek álltak ki a földből, lefelé ide-oda ugráltam, nagyon élveztem, egy darabig.

Történt ugyanis, hogy valami elvonta a figyelmemet és rosszul léptem. A bokám kifelé fordult, azonnal éreztem ahogy forróság önti el a lábfejem, hirtelen nagyon megijedtem és lépésben próbáltam lerázni a fájdalmat. Nem ment, éreztem, hogy nagy a gond, ráadásul a Hűvösvölgy is még 2-3 kilire volt. Hívtam a feleségem elindultak autóval a HHH-ról én pedig leballagtam, ami nem tett jót. Levettem a cipőm és egy óriási duzzanat volt a lábfejem külső részén. Szerencsére egy csúnya ficammal megúsztam, elég elrettentően nézett ki utána egy pár nappal, ahogy a vérömleny szétáradt a lábfejemben. Kb. 2 hétig bírtam, tudtam, hogy ha síkon futok óvatosan nem fog fájni, így is lett, utána sajgott kicsit, de megérte. Amikor hazaértem rögtön az jutott az eszembe, hogy a Balboa körre amint lehet vissza kell mennem. Tudom, hogy a legnagyobb hibát akkor követném el, ha terepre mennék futni a lábadozó bokámmal, egyelőre óvatosan állok a dologhoz, de még idén meg kell próbálnom.