Jobb későn, mint soha. Kicsit régen volt már ez a verseny, de mivel tavaly Sekiwake írt az elsőről, az idei versenyt sem kellene tudósítás nélkül hagyni. Akkor én nem voltam ott, idén pedig Sekiwake sérüléssel bajlódva csak 5,1 javítás: 9,1 km-t futott. A tavalyi családias rendezvény alaposan kinőtte magát. Alig fértünk el az eseményt szervező Tamás alsóvárosi házának udvarában. Az utcát is betöltöttük, volt polgárőrség, sőt rendőrmotoros felvezetés is. 1,1 km-től kezdve 21,1 -ig mindenféle távon lehetett indulni (4 km-enként), így mindenki, a legkülönbözőbb edzettségű futó is rajthoz állhatott.
előzmények
Októberben megpróbálkoztam egy kis gyorsítással is, ami 2010-ben remekül ment. Akkor is, most is 6, 9, 14 és 21 km-es távon futottam felmérőt néhány napon belül. Három éve ekkor futottam félmaratoni PB-t (1:46:50), amit idén is szerettem volna elérni. A 6, 9, 14 km-en minden jól is ment október első felében, 14-en is 4:53 átlagot futottam. Aztán sajnos a 21 km-en október 20-án besokalltam. Egy Tiszasziget-kört futottam le, de már 7-8 km-nél "csak" ötperces átlagom volt, 9 km-nél már annyi sem. Feladtam, azaz nem: megálltam, nyújtottam, de aztán tovább mentem, de csak lassan. 10 km-nél még 51 perc volt így is a nettó, de aztán már 5:4x átlaggal küzdöttem csak. Mivel az alsóvárosi esemény alig 6 nappal ez után következett, ott jóval óvatosabb célokat tűztem ki magam elé. Viszont az új cipőm, amit ekkor avattam fel, tökéletesen vizsgázott.
az esemény
A versenyt szervező Tamás tényleg nagyon kitett magáért. A kb. 80 fős nevezett mezőny minden gondját-baját meg tudta oldani. Nem volt nevezési díj, a frissítés és a verseny utáni feltöltés batyus buliként zajlott. De voltak szponzorok, volt hangosítás, útvonalbiztosítás polgárőrökkel, sőt, még rendőri felvezetés is, ahogy jeleztem. Utána pedig olyan profi eredménylistát kaptunk, ami hihetetlen. Bár nem chipes időmérés volt, mégis mindenkinek a részidejét is sikerült rögzíteni minden egyes körben. Kötelező volt a rajtszám, bármilyen korábbi verseny régi rajtszámát fel lehetett újra használni, Tamás arra is ügyelt, hogy ne legyen két egyforma szám a nevezettek között. Szóval, profi volt minden, és mivel a futónagyköveti közös futásokon gyakran részt vevők neveztek, a mezőny jó része ismerte is egymást. Ezzel pedig sikerült elérni, hogy az afterparty egy baráti, sőt családias esemény lehetett. Mindenki jól érezte magát. Eredményhirdetés is volt, ahol mindenki kapott érmet és oklevelet, a dobogósok ajándékot is. Egy amatőr fotóverseny, ami profin sikerült! Köszönjük, Tamás! Még a sajtó érdeklődését is felkeltette a rendezvény, lásd itt és itt.
Érem, mézeskalács, oklevél...
saját futásom
Kicsit önzőn ismét magamról. Tehát óvatosan akartam menni, de azt gondoltam, 1 óra 50 alatt beérhetek. Az első 1,1 km-es körön persze elragadott a mezőny, 5:13 alatt teljesítettem. Ezután 4 km-es körök jöttek, amelyek közül az elsőn a polgárőrök egy helyen rossz felé irányítottak minket, ezért az kicsit hosszabb lett... A tempóm 5:10 körülire szelidült, bár ezt közben nem számoltam ki. Kicsit melegebb volt, mint október végén ez várható, de nem akartam sokat frissíteni. Gondoltam, 9,1 km-nél felkapom a palackomat és egy körön át viszem magammal, megiszom és aztán még két kört csak lefutok újabb iszogatás nélkül.
Végre megvan a palackom!!!
Ez sajnos nem sikerült, mert a palackomat nem találtam meg ott, ahova letettem. Egy kis keresgélés után lemondtam a frissítésről (elkövetve a kezdőkre jellemző hibát) és futottam még egy kört. 13,1 km-nél megkerült a palackom, de eddigre kissé dehidratálódtam a melegben. A 3. négykilis kör még nem volt lassabb, mint az elsők, de ekkor már hiába ittam, belassultam és fáradni kezdtem. Nyilván bennem volt az előző felmérők hatása is, meg az elrontott frissítés. A 4. nagyobb körben 5:30 alá lassultam, elfogyott a fél liter izóm is. Majdnem utolért a versenyt megnyerő páros, Kata és Ádám, akik kéz a kézben futottak célba pár méterrel mögöttem. Én voltam az utolsó, akit már nem tudtak lekörözni.
Épp csak nem köröztek le a győztesek...
De az utolsó körömben sokan megelőztek azok közül, akiket pedig a győztesek leköröztek. Teljesen elszállt az erőm, a déli októberi hőségben (nem túlzás) ismét kiszáradtam. Ebben a körben volt séta, volt közkút alá befekvés (frissítés...), s eléggé elcsigázva értem be. Még így is 6 percesnél jobb átlaggal tettem meg az utolsó kört, az egész versenyen pedig 5:25 lett az átlagom (1:54:00). Sőt, ha az első körben megtett plusz távot is beszámítom, még jobb is.
A célban. A háttérben a verseny férfi győztese már pohárral a kezében
Mindenesetre a verseny-rutinomat fejleszteni kellene. Elfutom az elejét, a végén még sétálok, ez bizony súlyos hiba. De nyilván a felkészülésem is lehetne kicsit módszeresebb. Most pl. egyszerre próbáltam edzeni hosszútávra (egy novemberi maratonra) és közben gyorsítózni. Na, ez nem megy együtt. Lehet, hogy a pulzusmérőmet is újra üzembe kellene helyeztetni (mert elromlott).
