Amint azt a legutóbbi posztom végén ígértem, idén neveztem a 16. Kékes csúcsfutásra. A megelőző napok nagyon megterhelőek voltak, az utolsó edzésemen alig több, mint 7 kilit tudtam magamból kipréselni és nem éreztem magam túl jól utána. Kételkedtem kicsit magamban, ráadásul akkor már biztos volt, hogy csak öcsém és anyukám fog majd elkísérni, persze ennek is nagyon örültem, de jobb lett volna ha az egész család ott van. Pénteken azt beszéltük otthon, hogy ha továbbra sem érzem jól magam, akkor inkább hagyjam ki, nincs értelme erőltetni, aztán végül úgy döntöttem, hogy mindenképp elindulok, legfeljebb ha végképp nem megy, kiállok.

Reggel komoly forgalom fogadott minket öcsémmel a 3-as úton, majd a 24-esen ez csak tovább romlott, szerencsére korán elindultunk, így tudtam, hogy lekésni nem fogunk semmiről. Átöltöztem majd egyedül kóvályogtam a rajt körül, éreztem, hogy a fáradtság érzés nagy részben pszichés eredetű lehet, féltem, hogy mi lesz, hiszen nagyon meleg van, Tibs71-el is találkoztam, ő ment pulzust beállítani, nem mertem rá vállalkozni, azért persze melegítettem, nyújtottam.

A rajtnál már döntöttem a stratégiáról, szép, komótos 7 perces ezrek (azért azt vegyük figyelembe, hogy itt folyamatosan megyünk felfelé, tehát ez a tempó sík terepen kb. 6 percesnek felelne meg), ezek lesznek az én barátaim az első 8 kilin, utána meg majd ahogy bírom. Amint elindultunk elkezdtem élvezni és gyorsan elmúlt a fáradtság érzés. Nem volt hideg az biztos, tűzött a nap, 1 óra felé járt, árnyék nem sok volt, de szépen haladtam felfelé, sokat előztem, voltak akik a 2. kili után már sétáltak.

(Egy kis kitérő, nem értem azokat az embereket, akik nagy hévvel elindulnak, löknek félre mindenkit, jól megtolják a +30 fokban az elejét, aztán 2-3 kili után jobb esetben sétálnak, de láttam olyat is, aki fiú létére ott nyafogott az út szélén és tisztán emlékeztem rá, hogy nem sokkal korábban megelőzött. Volt egy néni, aki olyan tempóban vette a levegőt, hogy nekem arra felment a pulzusom, hogy ezt hallgattam. Nem akarok hosszan foglalkozni a témával, csak azt akartam valahogy szemléltetni, hogy van árnyoldala is annak, hogy egyre többen járnak futóeseményre, és ez nem csak őket érinti, hiszen engem löknek félre, elém tolakodnak be a rajtnál)

Nem akartam másokkal foglalkozni, csak magamra figyeltem és a kilátásra, nagyon szép volt a táj, a meleg idő ellenére néha hűsítő szellő érkezett az út menti erdőből, nagyon jól esett, igazi felfrissülés volt minden egyes pillanata. Alig eszméltem fel, már a 4 kilis jelzőtáblát is elhagytuk, ahogy közeledtünk a  Mátraházán kezdődő pokolhoz, az oda vezető út egyre kellemesebb lett, a lejtőn szépen megnyújtottam a lépteimet, ez a rész még gyorsabban elrepült, már 8 kilinél jártam, megérkeztünk a táv nehezebb harmadához, kemény emelkedővel nyitunk, itt még nem éreztem semmilyen fáradtságot, innen viszont kemény lesz, de nem aggódtam, szépen komótosan mentem felfelé, néha olyan érzésem volt, mintha egy helyben futnék, de még ez sem zavart, sétáltam is persze, volt ahol az erő sétálással többre mentem, az utolsó kanyarok persze már nem estek jól, de a sípályán mosolyogva mentem fel, pacsiztam Tibs71-el, aki persze már a sörét itta kipihenten, 1:25 körüli idővel értem fel, 6 percet rontottam a két évvel ezelőtti eredményemen, de nem bántam, nagyon jól éreztem magam a futás közben és utána is, volt még egy órás túránk az autóig, de jó volt a hűsítő erdőben sétálni, örültem, hogy eljöttem.

Elolvastam a 2 évvel ezelőtti beszámolómat, akkor 22 fok volt, így utólag azt gondolom nem érdemes a 2 futást összehasonlítani, teljesen más körülmények voltak és azt hiszem nem érdemes magamat stresszelni azon, hogy ahhoz képest most hol vagyok, mennyit fejlődtem, vagy mennyit nem, sőt, úgy egyáltalán most úgy érzem az a legjobb nekem és akkor tudom  a legtöbb örömömet lelni ebben a sportban, ha mindent úgy csinálok ahogy jól esik, célok persze kellenek, jó lenne még maratont futni, de majd ha úgy látom, hogy megint megértem erre. Most úgy gondolom szeretnék majd indulni terepversenyen is, fura mód gusztust kaptam a szeptemberi félmaratonhoz is, valószínűleg azonban, hogy egy más szerepkörben, a családból szeretnének váltóban menni hárman, én szívesen elkísérném őket az egész távon, nyilván PB nem lesz részemről, de ez így ebben a formában nagyon tetszene.