A harmadik Ultrabalatonom a hetedszerre megszervezett verseny sokat változott tavalyhoz képest. Láthatólag a szervezők stratégiai lépést tettek: drasztikusan emelték a részt vevők számát. A sokkal több futó pedig újabb problémákat vetett fel, amiknek egy részét tudták, más részét pedig nem tudták kezelni. Jó döntés volt elhozni a rajtot Tihanyból, mert Aliga könnyebben megközelíthető. Szerintem a versenyközpont sátra impresszív lett, méltó az emelt létszámhoz. A tésztapartin a másfél órás tésztára várás viszont nem. A sok csapat nem rajtolhatott egyszerre, mert a kísérőautók dugót okoztak volna az úton. Ez egyértelmű. Az a titokzatoskodó vakerálás, ami a rajtbeosztás  indoklása helyett jött viszont nem. Igazából a folyamatos rajtban nekem az piszkálta  csőrömet, hogy milyen verseny az, ahol nem vonatkoznak mindenkire ugyanazok a feltételek? A mezőny végén indulóknak kevebb idejük van a futásra, mint a korábban indulóknak. Közben az is nyilvánvaló volt, hogy maguk a szervezők sem veszik túl komolyan az általuk felállított szabályokat, azaz elég sok minden változott meg, alakult ki _azután_, hogy befizettük a nevezési díjat.

De ez a poszt nem végig morgásról fog szólni. Talán a túl sok változás, a megszokott "UB-feeling" részleges eltűnésén túl kell tenni magamat. Ez van, kíváncsi leszek, milyen lesz jövőre. Mert jövünk! Szerintem mindannyian nagyon  jól éreztük magunkat. Az összeszokott csapatunk létszáma a szállás elfoglalása után a tésztapartin vált teljessé. Szokásos esti tervezgetés, a szakaszbeosztás véglegesítése. Reggeli után elcuccolunk a rajthoz. A mezőny végéről indulunk, már lényegében mindenki fut. Nekem nincs kedvem "rajtprocedúra" kitalálásához és megvalósításához. Igazából órák múlva fogok futni, be sem vagyok öltözve. Navixaf rajtol, Roland bicón, mi a kocsiba ülünk. Célunk, hogy minél gyorsabban elkerüljünk a sereghajtó pozícióból és ne kelljen a szinidőt figyelnünk. Mivel bencsikp és pantomimes már sokmindent leírtak (és sok jó képet felraktak) én a szokásos módon csak a saját futásaimra koncentrálok.

1. Csopak -  Aszófő.

Elhatároztam, hogy egy bizonyos határ fölé nem emelem a pulzusomat, kelleni fog még az erő később is. Jól haladok, de egy sunyi emelkedő megfog. Nem meredek, de hosszú. Itt ketten utolérnek, az egyik srác ellép, de másik mögöttem magad. A sarkamban lohol, de nem előz meg. Pedig lassulok, mert csak a pulzust figyelem. A síkon újra gyorsabb vagyok. Hamarosan utolér a fickó, nem is nézek hátra. Liheg, fújtat, turházik, a talpa csattog. Végig a nyomomban, nem előz. Roland próbál fotózni, de mire előveszi a gépét, utolérem. Hosszabb távot kell előremennie. Balatonfüreden hatalmas a tömeg, átfutok egy célkapun és egy csipszőnyegen, igaz, hogy ez nem az UB-hez, hanem egy másik vesrenyhez tartozik. Itt a kavarodásban kellett a helyismeret, hogy tudjam, merre kell tovább futni. Következik egy váltópont, de még nem nekem. Turhabajnok kilép a hátam mögül és "félelmetes" hajrával 10 méterrel előttem ér  a ponthoz. Ott persze szerencsétlenkedés indul meg, a pontőr is úgy csinál, mintha a csip meg a leolvasó valami LEGO lenne és össze kellene őket illeszteni. Nincs kedvem lassítani, kihasználnám, hogy nem kell "dugókázni", mint tavaly, csak közel kell vinni a csipet a leolvasóhoz. Mondok nekik valamit, odatartom a csuklómat közéjük és csak egy kicsit lassítok. Jól esne egy pohár víz, de kikerülök egy előttem keresztben sétáló srácot, ezzel kikerültem a futófolyosóból is, így nem tudtam az asztalról vizet elvenni. Minek kolbászol ott egy oldalról beslattyogó alak? Szerencsére a bicajon van víz, így tudok inni, de ez a közjáték megzavart, megtörte a mozgásomat, a pulzusom is felszökött. Később már csak a párás meleg miatt emelkedik. Tihanyba most nem megyünk be, előttem lassúbb futók tűnnek fel. Elkap a vadászösztön, szépen egyenként megelőzöm őket. Magamhoz képest jó időt mentem, 5:24-es km-ek 13.7 km-en.

2. Balatongyörök - Keszthely

Ezzel a futással kihagyom a Szépkilátót, ahol a csapat vacsorát vesz. Előtte tehát eszek egy szendvicset, melegítek, de mégis eltelik 1-2 km, amíg bemelegsznek a lábaim. Mindkét oldalon nádas,  néha a Balcsit is látjuk, hangulatos út. Tavalyról emlékszem pár részletére. Megelőz egy srác, de aztán km-eken át közvetlenül előttem fut. Én nem gyorsítottam, a pulzusomat figyeltem, de  ha már így alakult, akkor nyulazik nekem. Egészen a vonyarcvashegyi frissítőig, ahol leáll és mivel én nem, ezért elé kerülök. Utolérek erősen vánszorgó egyénieket, hozzájuk képest nagyon gyors vagyok. A szakaszom végén már sötétedik, az utolsó 6-7 km-t eléggé megnyomom. A Keszthely szélén  levő parkolóba fáradtan érkezek. Jól esik egy hideg ücsi, kaját viszont nem kapni, hotdogot Balatonberényben veszek. 14.4 km, 5:40 min/km

3. Balatonboglár - Balatonszemes

Éjfél körül vágok neki ennek szakasznak. Sokáig tart, amíg bemelegszem, érzik már a lábaim a bennük levő km-eket. A déli parton mindig éjjel futunk. Számomra itt nincsenek tájékozódási pontok, csak megyünk bele az éjszakába sok egyénit előzök meg. Köztük Simonyi Balázst és Bogár Janit. Mindenki szenved, pedig ők fantasztikus idővel futják a teljes kört. Egyszer elvesznek a felfestett nyilak, az előttem futó jobbra meg én balra. Valahogy összeér a 2 út később, de nem volt jó a bizonytalanság. Hideg van, amikor megérkezek a váltópontra, nagyon lassan daráltam le ezt a 10.3 km-t (6:13-as km-ek). A srácok valahonnan szereztek egy doboz hideg kólát. Nagyon jól esik a gesztus is, a kóla is.

4. Balatonvilágos - cél

Én kaptam az utolsó szakaszt, mert még eddig sosem voltam sem kezdő sem befejező ember. Hosszasan melegítek és csak Roland hívásából derül ki, hogy nem a váltóponton vagyunk, hanem egy rögtön utána következő frissítőponton. (A váltó- és frissítőpontok ilyen elosztása is újdonság idén. Nekem nem tetszett, mert kaotikus volt, de gondolom azért csinálták így a szervezők, hogy a váltásra várók ne eszegessenek fel mindent az asztalokról.) Lerohanok egy meredek lejtőn és éppen időben váltunk azonnal én meg futhatok vissza az emelkedőn. Fenn a löszfalon szép a kilátás, lefelé a lejtőn már tudok gyorsabban is futni. A cél előtt vár a csapat, együtt futunk be a célba. (4.4 km, 5:27 min/km.) Hűvös reggel van, megállás után azonnal fázni kezdek, de  a srácok elhozták a kocsiból a pulcsimat. Gyors fotózás, túl hideg van a haverkodáshoz  a többiekkel, megyünk is a jól megérdemelt zuhany alá.

A csapat ismét nagyon jól vette az akadályt. Mindenki rutinosan készült a szakaszaira és odatette magát, de mégis azt volt a legjobb, hogy a csip egy pillanatra sem állt meg, minden váltás gyors volt, nem kellett egymásra várogatni. Ebben nem nagy szerepe volt Rolandnak, aki bicajos kísérőként jött végig velünk. Minden váltópont előtt a futó elé ment, így nem volt meglepetés annak érkezése.

Köszönet minden csapattársnak, remélem, jövünk 2014-ben is!

(A képen látható Cinike is, akinek a háttérmunkáját nem győzöm megköszönni. Remélem, ő is eljön jövőre! :-)