Ezt a versenyt nem lehet megtalálni a versenynaptárakban. Az történt ugyanis, hogy Tamás futótársnak a szegedi futócsapatból, nem sikerült eljutnia a Balaton Félmaratonra, ezért szervezett egy félmaratoni versenyt! Jelentkezni online lehetett, a rajt és a cél Tamáséknál volt, a kisszobában lehetett tartani a cuccot, az udvarban a bicajt. A frissítőasztal a ház előtt volt, éppen a rajt/cél vonalnál, sőt még néhány szék is előkerült, a lelkes szurkolóknak.

A kijelölt útvonal Szeged Alsóváros nevű részét kerülte körbe. Az 5 db 4 km-es kör mellé még egy 1.1 km-s kezdőkör dukált, így állt össze a félmaratoni táv. A rajt pontosan a meghirdetett időpontban (légkürt jelére), és nekiindultunk a kis körnek. Ezt én bemelegítésnek szántam, nagyjából együtt is maradt a mezőny.

Visszaérve a kiindulási ponthoz, mindenki felvette az utazótempóját. Zsolttal kb. ugyanazt a célidőt adtuk meg (mert bizony le kellett adni előzetesen a tervezett időt!) így együtt futottunk. A beszélgetős tempó jól esett a kellemes késő őszi napsütésben. Le is vettem a hosszúujjú pólómat és egy felhajtással háromnegyedes gatyát csináltam a hosszú futónadrágból. Minden körben megálltunk egy kicsit az asztalnál, ittunk egy kortyot én el is vettem egy-egy falat sósat. A vasárnapi forgalom enyhe volt, az utcák közepén futottunk, nem zavartuk az autóforgalmat.

Egyenletes tempót toltunk, a köridőket (23:11, 23:10, 23:17, 23:25) Tamás fia jegyezte fel, külön köszönet érte, mert a sportórám éppen elemcserén van. Annak ellenére, hogy nem versenytempót mentünk és a megállásoknál összességében legalább 4-5 percet elszórakoztunk, elégedett vagyok a 2:02:13-as idővel (5:47-es km-ek). Mire beértünk, elkészült a tea és bögrét szorongatva lehetett szocializálódni a kellemes őszi időben.

12-en futottunk, 7-en teljesítettük a félmaratoni távot. Volt, aki életében először futott ennyit, volt, akinek összejött a PB. A rövidebb távot választók közül pedig volt aki élete eddigi leghosszabb távját abszolválta. Ezekkel együtt azonban természetesen ez a rendezvény nem az idő hajszolásáról szólt.  Jól éreztük magunkat, a kellemes társaságban repült az idő. Köszönet Tamásnak és a családjának hogy kitalálták és megvalósították ezt a rendezvényt, nagyon jó házigazdák voltak! 

(Tamás, a fotókat is köszi!)