Régóta tervezem egy maraton teljesítését és már több bejegyzésemben is említettem, hogy októberre be is neveztem a Budapest maratonra. Erre a versenyre külön edzéstervvel nem készültem, inkább próbáltam minél többet futni 6 perc közeli tempóban. Erre azért volt szükségem, mert az alap sebességem ennél gyorsabb és sokszor csak úgy tudok lassabban menni ha folyamatos kontroll alatt tartom magam. Volt egy edzésem, ahol a pulzusomat végig kontroll alatt 130-140 között tartottam és egy félmaraton után úgy éreztem magam, mintha semmi nem történt volna, ekkor már tudtam, hogy az ehhez a pulzushoz tartozó, 6:10 körüli tempó kell nekem.

A héten kicsit bepánikoltam, hogy mindjárt itt a verseny és én még olyan igazi, maraton közeli távot nem is futottam. Átgondoltam a dolgot és rájöttem, hogy ez a hétvége lesz az utolsó, amikor ezt megtehetem, így elkezdtem tervezni. A legnagyobb gondot a frissítés okozza, hiába találok ki egy jó kis útvonalat, ha nincs megfelelő frissítés akkor megette a fene. Végül arra jutottam, hogy kifutok a szigetre, majd ott körözgetek, a feleségem pedig majd minden körben meglátogatom egy kis frissítésért. Ebbe szerencsére ő is belement úgyhogy vasárnap reggel belevágtam. Az elején elég lassan mentem és több lámpa is hátráltatott, így 6:40 körüli kilikkel haladtam. Aztán szépen az átlag elkezdett csökkenni, azonban érzetre nem gyorsultam, szerencsére nem is fáradtam. 5 kört akartam a szigeten teljesíteni, az odavezető út 9 kili volt. 5 kör nem tűnik soknak, hiszen letud az ember kettőt és már majdnem a felénél jár, legalábbis próbáltam így gondolkodni. Élveztem a futást, bár nem szeretem ha lassan megyek, márpedig az első két körben olyan 6:10-es sebességnél jártam és tudtam, hogy a végén majd azért lassabb lesz. Szépen teltek a körök, egyszer csak elhagytam a félmaratoni távot is, majd a 3. kör végén konstatáltam, hogy a 35 kilihez már nem is kell 2 egész kör sem. Minden tökéletesen alakult, bár elkezdtem éhezni, ráadásul a sziget különböző pontjain különböző finomságoknak az illatai értek el, ez sem segített sokat a helyzeten. Minden esetre rendületlenül mentem tovább, bár az átlagom kezdett esni, ez többek között a hosszabb frissítésnek is betudható volt, de most nem a tempó volt a lényeg, inkább a táv. Az utolsó kör előtt már elértem a 30 kilit, akkor átfutott az agyamon, hogy ennyit még nem futottam egyben és még mindig egyben voltam, nem esett szét a mozgásom, a lábam is rendben volt. Aztán ahogy az utolsó kör telt egyre inkább éreztem a vádlimban a görcsöt, próbáltam lazítani, segített is a végén azért jól esett megállni. 35 kili 6:20-as átlagtempóval.

Alapvetően elégedett vagyok az elért eredménnyel, a végén az izmok merevségébe mentális dolgok is szerepet játszhattak, ott már nagyon visszaszámoltam, de éreztem a végén is, hogy ha nem is túl acélosan, de 7 kilit még össze tudnék hozni. Így most bizakodva várom a maratont, próbálok addig pihenni, előtte rendesen enni, esetleg kitalálni mit lehetne közben tenni ha rám jön az éhség.