Ez a beszámoló nem olyan mint az eddigiek: nem egy történetet mesél el, sokkal inkább benyomások, hangulatok és emlékek sorozata. Lehet élvezhetetlen azoknak, akik még nem vettek részt ilyen versenyen, de remélem a többieket – különösen az Ennyire futja! Csapat tagjait - egy rövid időre „visszarepíti”a Balaton mellé, a forró délutánba és estébe…

Egyértelmű volt, hogy 2012-ben ismét indulunk a versenyen. - Idén nem időben, hanem létszámban korlátos a kedvezményes nevezés, tehát minden perc számít (aki nem fér bele a kedvezményes keretbe, az szív): Péter bravúrosan nevez minket az elsők között – Mari idén nem tud biciklin kísérni, de sebaj, Gergő, aki csendben figyeli a levelezést, egyszercsak jelentkezik a helyére (hihetetlen, ahogy minden a helyére kerül :) – A legerősebb futónk, Tibi kiesik. Megcsináljuk négyen? Igen! De több mint 50km jut fejenként. Nem baj, menni fog! – Tervezés, mindenkinek 4 x10-15 km-t kell majd futnia, összesen 51-54 km-t – Február-március, jó formában vagyok, 30km körüli futások a hétvégéken – Áprilisban térdproblémák jelentkeznek, durva fájdalom a Velencei-tókerülés végére, Borvidék félmaraton se sokkal jobb. Mi lesz így??? – Június eleje, végre az első bíztató jel, úgy néz ki rendbe jön a térdem (technika-probléma volt). – A verseny előtti kedd hajnalra begyullad a könyököm, aludni sem bírok, most mi legyen? – Orvos, sebészet, antibiotikum, csak a futótársak tudnak róla (kerülöm a témával a levelezési listánkat). – Remélem rendbe jön a hétvégére. Vagy már kellene keresni a beugró embert? Nem kell, rendbe fog jönni. – Szerdára sokat javul, menni fog ez, nem kell beugró. – Meleg lesz hétvégén, vasárnap még rosszabb, remélem hamar beérünk. Szombaton én kezdek 15,5 km-rel a legnagyobb melegben, cserébe vasárnap reggel már végzek. Ennek is megvan az előnye. - Szerda este EB elődöntő nézés, csütörtökön találkozó a volt főnökömmel és kollégákkal, valamikor pihenni is kéne. Majd péntek este.

Péntek szabadnap, de Ádámnak dolgoznia kell (indul a napon belüli utalás, örülhetünk, hogy a versenyre elengedték), csak késő délután indulhatunk. Jó akkor én is részt veszek a délelőtti telco-kon. Nem kellett volna. – András vonattal jön Szegedről, elég ha háromra érkezik.– Basszus, már nincs idő kiporszívózni az autót, csak összeszedem a szemetet és kisöpröm a kosz nagyját, bedobálom a cuccot. Valami biztos itthon fog maradni. – Basszameg, nincs itthon a GPS, el kell menni érte - Épphogy odaérek Andráshoz az állomásra. Nem Ádámhoz megyünk, hanem a GPS-ért. Jól haladunk, de már így is késünk 20 percet és még előttünk a péntek délutáni csúcsforgalom. - Ádám mutatja a menekülőútvonalat kifelé a városból. – Péter már vidéken van, vonattal megy Tihanyba. Akár át is vehetné a szállásunk kulcsát Aszófőn. Majd még meglátjuk. Vásárolni is kellene. Budapest vagy Balaton? Majd meglátjuk. – Nekünk mázlink van, nincs dugó az M7-esen. - A füredi Tescóban vásárolunk (éljen, megtaláltam a számlát :). Hány zsömle kell? Ha vacsorára is kell, akkor 32. Elég lesz 20 is. Jó. Én nem eszem paprikát meg uborkát, nem bírom megemészteni. Akkor veszünk paradicsomot is. Csoki, gumicukor, isoital, paradicsom, paprika, sajt, fölvágott, margarin… - Péter megszívta, gázolás miatt késnek a vonatok. – Akkor Aszófőn a vasútállomáson találkozunk. Az állomás miért nincs kitáblázva? Vissza kell fordulni. A szállásadónk is ott van már Péterrel. Nem is gondoltam, hogy ilyen fiatal. - Nem is fiatal, csak még túl messze voltunk. - Ha úgyis odajön velünk a házhoz, akkor miért nem ott találkozunk? Ezt sose fogjuk megtudni. – A szállás rendben van, de gyalog messze van a rajttól, autóval kell közlekedni. – Még odaérünk a tésztapartira, menjünk. – Megvan a rajtcsomag, az eseménypóló fekete. Ebben kell futni? Ezek nem normálisak. 100m után le fogom cserélni egy fehérre. - A túrós tészta a szokásos, eléggé sótlan, de legalább nem kell étterembe menni. – Bitliszbá, DaMartian, BGY, Ulrik, DK,… 

Előttem fogyott el az alkoholmentes sör. Verseny előtt nem iszom alkoholt. Nem baj, a többieknek kiváltom a sörömet – Sanyosz 47 éves. A videóban én is mondom, hogy „boldog”. – Sanyosz meghatódik, a torta pedig nagyon finom. - Megjön Gergő is. Ő Veszprémben alszik, szombat reggel jön Tihanyba. - Nem tudok feloldódni, vegyülni a társaságban, csak a másnapi versenyre koncentrálok. Menjünk haza. – Töltsük ki a versenyfüzetet: ki-kit-hol vált. – Nem jó, Balatonszentgyörgynél nem is lehet váltani, ez csak frissítőpont. – Én azt néztem, melyik sornak szürke a háttere, ennek nem az. Igaz, nincs vastagon szedve. Most mi legyen? – Legyen váltás a pusztában vagy tervezzük át az egészet? – Ha itt nem váltunk, vagy az én távom lesz 20 km vagy Ádámé megint 16. Nem jó. – Cseréljetek el egy szakaszt. Ádám 3 km-rel korábban kezd, utána te még mész 3 km-t. Az össz táv nem változik. Jó, legyen így. Megoldjuk. Ádámnak nem lesz ideje nyújtani, csak ha engem leváltottak. – Aludjunk. - Egész jól aludtam, igaz viszonylag korán felébredtem, de sikerült visszaaludnom. A többiek beszélgetésére ébredek ismét. - Reggeli. - Pakolás. – Menjünk ebédelni, a parti büfé jó lesz. – Melegszendvics, hamburger. Én nem kérek bele majonézt. Én meg semmilyen zöldséget, csak a buci, kechup, majonéz, hús. – Melyikbe nem lesz majonéz? – Baszki, ebben minden zöldség benne van. Miért nem írja föl, ha nem képes megjegyezni? - Hoppá, itt fizetni kell a parkolásért? Az a két yard kinézetű fazon nem is rendőr volt, hanem parkolóőr? Mindegy, megúsztuk. – Menjünk haza, aztán irány a rajt. - Megvan Gergő. Rekkenő hőség. Vigyázni kell (naptej rulez!).

Fehér pólóban vagyok, a feketét csak a rajt előtt veszem föl. – Találkozok Kocsis Lacival, ő Aszófőig megy, mehetünk együtt. – A Tihany határában lévő fasor alatt még melegebb van, elviselhetetlen a hőség. - Gergőnél két kulacs víz van, inni, fejet locsolni. Aszófő felé félúton már langyos. – Locsolom a fejemen a sapkát, végig a karjaimat. Nem sokat segít. – Laci elhúz. Nem erőltetem, a saját tempómban megyek, be kell osztani az erőt. Pedig a mezőny végén vagyok. Lehet, hogy baj lesz a szintidővel? – A vasútátkelő után hangos „Hajrá Tamás!” kiáltás. A főnököm bíztat a gyerekeivel. Hihetetlen, átjöttek biciklivel a hőségben Örvényesről, ahelyett hogy a Balatonban ülnének. Nagyon jól esik. - Frissítőpont, langyos víz, langyos isoital, ettől nem lett sokkal jobb. – Kicsit feljebb a templom előtt utcai kút. – Gergő előre küld, ő vesz friss vizet. – Utolér, magamra öntöm a hideg vizet. Szenzációs. Így már sokkal jobb. – Gergő ismét lemarad. Kiderül, valaki rosszul lett. - A falu szélén egy néni áll a kerítés mellett slaggal, a futókat locsolja. Itt is megállok. Mélyen meghatódom. Vannak még jó emberek. Miért ilyenkor futnak és nem este? Nincs idő elmagyarázni. – Innen az utcai kutakat vadásszuk, szerencsénk van. Minden faluban van, néhol kettő is. A rendszeres hideg vizes locsolás életet ment. – Fölhúzom a pólót a hasamról, hogy jobban szellőzzön. Egy ideig így hagyom, majd amikor visszaengedem rá vizesen, rá kell jönnöm, így sokkal jobb. – Utolérem Iramszarvast a SUHANó 4*M+ csapatból. Ők is négyen vágtak bele, fejenként 50km-t terveztek egyben. Nem lesz egyszerű. - Az emelkedőket az elején mind megfutom (sétálva sem lenne jobb a nagy melegben), de Vászoly előtt muszáj belesétálnom. Csak az emelkedő vége felé indulok újra neki. – Most már meglesz.

Ádám vált, neki 16 km-re van, részben terepen. Akkor még azt hiszem, az jobb mint aszfalton futni. – A váltóponton rengeteg Suhanj!-os, szinte kilógunk a sorból. – Lenyújtok, lassan magamhoz térek. Maradt még erő, talán menni fog. Már vannak tanulságok: külön terv kell meleg és hideg időre. Meg egy hűtőtáska sem ártott volna az autóba. – Indulunk tovább, a gatyát az ablakhoz csíptetve szárítjuk meg - Már nem látjuk Ádámot, letért az autóútról. – A következő váltópont Köveskál, tavaly innen indultam. Ott parkoltunk jobbra a kőkerítés mellett, de most nincs hely. A falu szélén állunk meg, árnyék egy szál se. – Sokat kell várni. Jön egy autó, falfehér szőke fiút húznak ki a hátsó ülésről. Sokkos lehet. Locsolgatják, itatni próbálják. – Egyik mentő jön a másik után. Remélem nem lesz komolyabb baj. – Megjön Ádám, ki van merülve. Szörnyű volt a terep-szakasz, rengeteg a por és a vizük is elfogyott. Arra nem volt kút.

András elindult, Ádám megpróbálja összeszedni magát. A kútról veszünk hideg vizet az autóba, rövid nyújtás és indulás tovább. Etus kollégám is itt van, csak egy gyors köszönésre futja. – Az autóval kerülgetni kell a futókat az úton, ez már tavaly sem tetszett. Többet vagyok a szembejövős sávban, mint a sajátomban, ez nem kicsit balesetveszélyes. – Badacsonytördemic: Valakik vizipisztollyal locsolják a futókat, autósokat. Amott meg egy felfújható zsiráfon dobolnak.

András érkezik fáradtan. Kétszer is meg kellett állnia bekenni a lábát, hogy megelőzze a feltörést. Hosszan mosakszik az utcai kút alatt. Ezek életet mentenek most. – A következő váltóponton Vonyarcvashegynél ismét én következem, a kavarás miatt csak 9 km-es szakasszal. – Megállunk enni a büfésoron, én palacsintát veszek meg kólát. A palacsinta forró, félre kell rakni. - Tavaly erre rengeteg szúnyog volt, most tűrhető a helyzet. Lenyugodott a nap, de még mindig nagyon meleg van. – A váltóponton két befutó is a váltótársát keresi, idegesen telefonálnak. Ez szörnyű lehet… - Péter jön, én indulok.

Itt is összefutok Etussal, köszöntjük egymást, futok tovább. – a szűk 9 km gyorsan elfogy, Ádám megy tovább. – Egy bő óra múlva mennem kell még 3 km-t, ezzel nem lehet gond. – Túl sokat ejtőzöm az autóban, épphogy elcsípem Ádámot a váltóponton, aki már egy ideje a dugókás embert kereste. Nem lesz ideje rendesen nyújtani sajnos. – Vazz, nekem meg nem volt időm bemelegíteni, a 3km végére elkezd beállni a vádlim. Alapos nyújtás kell majd.

Lellén alig találjuk meg a váltópontot: több száz méterrel arrébb van, mint a megadott koordináták. – Éjszaka van, póló nélkül indulok el, így majdnem kellemesnek mondható a hőmérséklet. - Úgy érzem jól megy a futás, mégis csak kevéssel vagyok a 6 perces tempón belül. - 10km-ig minden OK, utána viszont kipurcanás van. Igaz, ekkor már 35km fölött járok. – Itt-ott tényleg kellett a fejlámpa, de a végére leveszem. Tökéletes a világítás, csak zavaró tényező a fejemen. – A legvégére hosszú hajrával utolérem az előttem futót. Már csak egy szakasz van hátra. – A következő váltóponton már világos van. Eddig pörgetett a futás, de lassan kezdek kimerülni. – Jön az üzenet Etustól, hogy föladják. Biciklisek nélkül nem megy.

Már nem fényképezzük a váltásokat, csak a túlélésre koncentrálunk. – Akarattyától indulok a következő szakaszomra. – Állati mázlim van: már melegszik az idő (még nyolc óra sincs!), de szinte teljesen végig árnyékban vezet az út. - A végén így is többször bele kell sétálnom (utolértem 1-2 egyéni indulót is), jóval kívül vagyok a 6 perces tempón. – Elértem a váltópontot. 51,5 km-t mentem kevesebb mint 19 óra alatt. – Az utánam következőknek nagyon melegük lesz, én aránylag olcsón megúsztam. Ezzel tisztában vagyok. – Szörnyen meleg van Káptalanfüreden, ahonnan András indul. Alszok pár percet – Rekkenő hőség van Csopakon, ahonnan Péter indul. – András kitikkadva érkezik, a forrás itt is életet ment. Én már egész jól vagyok, képes vagyok gépies mozgással visszakocogni az autóig a törülközőért. – 4*M+ is itt van, Péter pár perccel előttük indul tovább. - Füreden megállunk a SPAR-nál, Péter már itt-ott sétálni kényszerül. Aggódunk. Megvárjuk a tihanyi leágazásnál is. – Kimerülten ér ide, de nem adja át a végét. – Előre megyünk a cél közelébe, itt várunk az árnyéban. – Majdnem a nyakunka borul egy kocsi, de végül megoldja. – Jön Péter, együtt futunk be. – Négyen is megcsináltuk, de Gergő nélkül biztosan nem ment volna. Hallelujah!!!

Kicsit ténfergünk a célban, megisszuk a langyos alkoholmentes sört, majd visszamegyünk a szállásra. – Még megmártózunk a Balatonban (a meleg víz nem hoz igazi felfrissülést, no meg a könyökömet sem merem belerakni...) – Visszamegyünk a szállásra csomagolni. Nem alszunk, iszok egy kávét, és indulunk haza. – Veszprém-Székesfehérvár irányba indulunk, hogy ne legyen baj a 71-es kezdeténél. - Kimerült vagyok, muszáj megállni aludni egy benzinkúton. - 10 perc alvás csodát művel, mehetünk tovább. – Innen már minden rendben van, épségben hazaértünk. – Zombi állapotba kerülök, csak nézek ki a fejemből, nem tudok mesélni az otthoniaknak, még az EB döntőt sem bírom megnézni, muszáj lefeküdnöm aludni.

Büszke vagyok a Csapatra és a teljesítményünkre, arra hogy négyen is megcsináltuk!!!!!!

Slusszpoén: az órámból elvesztek az első három szakasz részletes adatai, csak a kilométerenkénti átlagok vannak meg. A negyedik szakasztól meg már föl se raktam a pulzusmérőt…ennyit az eredmények kiértékeléséről :(