Olyan, mint kis szempilla a szemben, nem is érzed, csak tudod, hogy ott van, vagy mint egy apró karcolás a vadonat új autódon, senki sem látja, csak te, de tudod, hogy ott van. Valahogy így éreztem magam a vasárnapi félmaraton után, talán ma már elégedettebb vagyok. Ne is szaladjunk annyira előre, nézzük az elejétől.

A 8. Intersport Balaton félmaratonon terveztem azt, hogy 1:45-ön belül futok, aztán ahogy közeledett ez az időpont kezdte ez a cél számomra jelentőségét veszteni. A maraton varázsa már annyira behálózott, hogy inkább az jár a fejemben, de megígértem magamnak, hogy ezen a versenyen azért megteszek majd mindent. A hét úgy alakult, hogy gyakorlatilag nem futottam, pihentem és a vasárnapi edzés élményét hagytam meg magamban. Terveztem 1-2 gyors, átmozgató futást, de a szmoghelyzet úgy alakult, hogy inkább kihagytam ezeket. Vasárnap reggel nehézkesen keltem fel, nem éreztem magam felkészültnek, majd Siófokon a parkolás után üsszefutottam Tibs71-el, ő is nehezen kelt, valószínűleg a hideg idő volt a ludas. 3 fok volt, ami nem sok, éreztem, hogy egy kesztyű, vagy sapka nem lett volna rossz. A rajtnál az 1:30-as célidőhöz álltam, tudván, hogy még így sok egymás mellett, sorfalban totyogót kell majd kikerülni, még mindig nehezen tudom felfogni, hogy ezek az emberek miért nem értik meg, hogy a chip-es időmérés lehetővé teszi, hogy nettó időt mutasson a hivatalos eredményük.

Szóval elindultunk, a telefonom megint nem fog rendes időt mérni, mivel több, mint 1 perccel a start előtt már elindítom, nem baj, legalább a 2. kilitől lesz statisztikám. Az órám pontosan indítom majd indulhat a kerülgetés. Szerencsére az 1. kilit 5:06 körül behúztam, ami a kerülgetéssel együtt jó kezdés. Sikerül beállnom egy páros mögé, ők 5 perc alatti ezrekkel operálnak, ez pont jó lesz az első 7 kilin. Jól bírom, kicsit fázok, de úgy nagyjából rendben van minden, közeledünk a 7-es táblához, úgy döntök nem szeretnék visszalassulni, 34:30 7 kilinél, ez egész jó a páros nagyon jó tempót diktál nekem, inkább még megyek velük. Lassan közeledett a féltáv és nagyon jól éreztem magam, szinte repültem, persze közben tudtam, hogy ebben a tempóban most nincs tartalék, féltávnál 52:09-et mutatott az óra, ez jó, a fele már megvan. Itt próbáltam frissíteni, de eléggé legörbült a szám, amikor észrevettem, hogy csak jéghideg víz, vagy iso ital van, a vízet megforgattam a számban, aztán ennyi, többet nem is frissítettem a versenyen , ami hülyeség. Itt elvesztettem a párosomat, mögém estek vissza, gondoltam lazítok és bevárom őket. Ez a szakasza a versenynek nem volt jó, elvesztettem a mércémet, kicsit a sötétben voltam, hogy akkor most mennyire toljam, azért nem nagyon lassítottam, nem mertem, féltem, hogy nem tudom majd újból felvenni a versenytempót. Aztán 2-3 kili után utolért a páros, nehezen, de tudtam tartani a lépést. A parton végig a talajon volt a szemem, próbáltam nyújtani a lépteimet, 3-4 térkövet egyszerre, a földes rész nagyon rossz volt, de túléltem, aztán már csak 4-5 kili, arra gondoltam, hogy van 30 mp előnyöm, kicsit lassítok, a páros is mintha lassítana, de gyorsan vissza is gyorsultam, kb. itt érhetett villámszerűen a nagy felismerés, basszus, ezek nem fognak beférni 1:45 alá, lehet, hogy nem is tervezték, végülis ezt csak én gondoltam így, ajjajj, próbáltam elkezdeni a hajrát, kegyetlen súlyú volt a lábam, iszonyú erőfesztés volt az, amit meg kellett csinálnom, de be akartam érni, már látom a célt és érzem, hogy a 21-es tábla utáni rész lesz a döntő, ott fog elmenni, még soha életemben nem kellett versenyen így küzdenem, mindent kiadtam magamból, a célban csukott szemmel áthaladva lenyomom az órám és ránézek. 1:45:07, ezt nem hiszem el, ilyen nincs. A hivatalos idő 1:45:04. Zavart, nem is kicsit, a célban megint csak hideg víz van, belül hisztizek, de nem mutatom, pár perc és lenyugodtam.

Jó lett volna a verseny után még beszélgetni a többiekkel, de annyira fáztam, hogy vissza kellett mennem a fűtött kocsiba, nem akartam megfázni.

Ma már jobb visszagondolni a versenyre, persze felmerülhet bennetek, hogy azt a 4 másodpercet nem lehetett volna lenyomni? Higyjétek el srácok, nem, mindent kiadtam magamból és éppen ezért elégedett is vagyok, így legalább még lesz mit megdönteni.