Ez a poszt nem azt jelenti, hogy minden héten beszámolok arról, hogy hogyan állok az edzéstervvel, de majd igyekszem azért gyakran írni.

Az első hét nem volt teljes hét, szerdán kezdtem az edzéstervet, aznapra 8 kili könnyű volt írva, én egy picit többet mentem és talán nem is volt a szó szoros értelmében könnyű, de azt mondtam rá, hogy ránézésre oké.

Kíváncsi voltam a gyorsítós edzésekre, mit hoznak majd ki belőlem, mennyire lesz megterhelő. Második edzésnek 2 kili bemelgítés után 6 kili, ezrenként 500 méter gyorssal volt az adag. Ezt úgy módosítottam, hogy hozzácsaptam még levezetésnek 3 kilit, így 11 lett ez az edzés. Kicsit össze voltam zavarodva amikor olvastam az edzésterv ide vonatkozó részét, ugyanis az azt írta, hogy versenytempóban kell megtenni a gyors részeket. Nem vagyok nagyképű ha azt állítom, hogy az 5:30 körüli ezrek nem igazán terhelnek le, úgyhogy azt mondtam ami a csövön kifér. Az endomondo bemondta, hogy 2 kilin vagyok túl, begyújtottam a rakétákat. Éreztem, hogy ingadozik a sebességem, bizonytalan voltam, hogy mennyire tolhatom, mert azért még lesz ebből egy pár kör. Az sem segített, hogy nem igazán tudtam, hogy hol van az 500 méter, csak szemre mértem. Olyan 4:40 körül volt az első etap átlagideje, aztán ez javult és sikerült jobban nyújtani a grafikont, érdekes élmény volt. A nehéz az volt benne, hogy a köztes részekben sem pihenhettem, hanem laza (5:40-6:00) tempóban futottam, ezek a pihenő szakaszok nagyon rövidnek tűntek, az Endomondo igazi diktátornak tűnt, amikor megszólalt indítani kellett a sprintet nem volt mese. Az utolsót nem éreztem már valami acélosnak, pedig az lett a legjobb 4:10 körüli tempóval.

A grafikonon is látszik (vagy pont az, hogy nem látszik), hogy van még mit csiszolni ezen, lehetne szabályosabb a görbe, de elsőre elégedett vagyok a teljesítménnyel. Másnap éreztem is, hogy mozogtam, pedig egy ilyen távú futásnál ilyen átlagtempónál nem szokott jelentkezni izomláz.

A 3. edzésnapot kihagytam idő szűkében, azt hiszem ez megbocsátható : )

Vasárnap indultam el a heti hosszú futásra, reggel már a szmog térképen láttam, hogy az értékek a normális tartományban tartózkodnak, ez azért megnyugtató volt. Az első 6-7 kilin jött velem régi futótársam, még pár éve vele kezdtem el futni, akkor még atlétikai pályán nyomtuk a 20-30 köröket, ott mindig gyorsabb volt, aztán mindketten hanyagoltuk a futást és én másfél éve visszatértem hozzá. Akkoriban ő is mondta, hogy elkezdi viszont erre csak most került sor. Úgy gondoltam 7 kili menni fog neki, tavaly májusban nekem is ment 8 kili elsőre. Lassú tempót terveztem az elejére, így jól is jött a társaság, bár inkább én beszéltem többet, azt hiszem ez érthető volt. Egyébként a régi bevált útvonalamon mentünk, fel a Margit-szigetre, ő a Batthány térnél lecsatlakozott, aztán kicsit gyorsítottam. A szigeten elég sokan voltak, csúcsforgalomba érkeztem. Amint körbeértem a futóklub bejáratához éppen egy startpisztoly dördült és kb. 40-50 startoló futóval találtam magam szemben, még félre tudtam állni. Tartottam azt a tempót, amit majd a maratonon is tartani kellene a 4 órán belüli célba érkezéshez, viszont elkezdtem agyalni azon, hogy vajon mitől érzem a combom belső részét és a vádlimat, nem tudtam, hogy idő előtti görcsről, vagy még a résztávos edzésről maradt izomlázról van-e szó, de azzal tisztában voltam, hogy ha most ezen kezdek el agyalni egyre rosszabb lesz, úgyhogy abba kéne hagyni. Pont ekkor futottam össze Csiripszli12-vel, ő is éppen heti hosszú futását teljesítette, beszélgettünk UB-ról meg sok minden másról, így gyorsan elrepült az idő a szigeten elindultam hazafelé. Megint kicsit gyorsítottam, ugyanis azt vettem a fejembe, hogy talán a görcsölést úgy tudom elkerülni, ha nem folyamatosan azonos tempóban futok, hanem váltogatom a gyors és lassú tempót, úgy néz ki ez egész jól is működött, végre egy olyan hosszú futáson voltam túl, aminek a végét is élveztem, nem szenvedtem, utána nem akartam összeesni amint felálltam és másnap sem kell szenvednem.