Hétközben mindenképpen akartem még futni egyet a rossz idő beállta előtt - végül csütörtökre esett a választás. Úgy terveztem, hogy 4 körül hazaérek a munkából, és még napsütésben indulok előbb egy rövid körre a fiammal, majd egy hosszabbra egyedül, a patakparton.

Nagyon sok dolgom volt, a hazaindulás időpontja egyre csak csúszott: végül csak 5 óra után indultam haza. A fiam nem jött, mert megfájdult a torka, így is mire összevakartam magam már 6 óra múlt. Ekkorra már lenyugodott a nap, és gyorsan zuhant a hőmérséklet, mégis rövidnadrágban, hosszú ujjú melegítőben és a hupizöld Nike pólóban indultam el (meg is dícsérték a "pulóverem" színét).

A lakótelepen át mentem a patakpartra, és kicsit behatoltam a 16. kerültbe is a sashalmi kiserdőnél (az erdőbe nem nagyon mentem be, mert már erősen sötétedett).

A patakhoz visszatérve döbbentem rá, hogy elég erős szél fúj a patak mentén, így kicsit kellemetlen volt a Csömöri útig tartó szakasz. Visszafelé viszont nagyon kelemes volt, nagyjából a szél sebességével egyező tempót mentem, egyáltalán nem fáztam. A Mogyoródi úti keresztezőésnél pont előttem fordult valaki egy Futóblog-szerű pólóban. Amikor közelebb értem, láttam, hogy tényleg Futóblog pólóról van szó (mert "mindenkiben van egy kis DaMartian"). Még közelebb mentem, és kimondtam a jelszót: "Hip-hop Futóblog!". Működött :-)

Évika futótársnővel ismerkedtem meg, aki ugyan a blogon nem nagyon kommentel, de rendszeresen fut 5km körüli távokat. A Füredi útig beszélgettünk, onnan én hazafelé vettem az irányt ő pedig ment tovább a Kerepesi út felé.

A lakótelepen futva aztán beleakadt a lábam egy aszfaltgyűrődésbe, és akkorát taknyoltam, hogy beleremegett az egész 14. kerület.

Mivel rövidnadrágban voltam, ruha nem sérült, csak mindkét térdem amortizálódott teljesen és a kezeimet meg az egyik könyökömet ütöttem meg nagyon.

Azért miután föltápászkodtam, továbbfutottam, egészen hazáig :-)