Az összes budapesti hidat érintő futás ötletéről először az októberi ELLENfélmaraton-on hallottam DaMartian-tól. Elmondta, hogy két évvel ezelőtt páran már végigfutottak ezen az útvonalon, és az esemény két éves évfordulóján (november végén) szeretnék megismételni ezt.

 

A november végi időpont nem jött össze, de a Flúgos Futók DaMartian vezetésével január közepe óta erre az eseményre készültek. Az eredeti tervben még péntek este 21 órai indulás szerepelt, saját „flúgos” szervezésben. Jó páran (én is) az esemény köré szerveztük az életünket, azaz igyekeztünk szabaddá tenni a péntek esténket – ezek után rendesen meglepődtünk, amikor megtudtuk, hogy szombat reggel 8-ra módosult az időpont. Ennek az volt az oka, hogy a Nike futóklub elvállalta az esemény szervezését, cserébe azt kérték, hogy szombat reggel legyen a futás, mert úgy várhatóan többen vesznek részt rajta (azért kezdetben ezzel kapcsolatban komoly kételyek merültek fel bennem :-)

Szerencsére kicsit könnyebb hetem volt, csak háromszor kellett 6-kor kelnem, így én is be tudtam vállalni a reggel 6 óra előtti (!!!!!!!!!!!!!) kelést. Ez az igazi extrém sport, flúgos futás a javából!

Helyet foglaltam a Futóklub által biztosított Duna Pláza (DP) -> Megyeri híd járatra, így a futás után MÜPA-tól elég volt odáig visszakeveredni. Először azt terveztem, hogy az autót a Margit hídnál hagyom, és onnan metróval megyek a DP-hez (így a MÜPA-tól induló Nike-busszal egyenesen az autóhoz mehettem volna), aztán rájöttem, hogy minden perc alvás számítani fog, ezért végül mégis a DP-nél való parkolás mellett döntöttem.

Tőlem szokatlan módon pontos voltam (fél 8 előtt 2 perccel ültem be a buszba!) – persze ezután csak10-15 perc veszteglés után indultunk el (már kezdett fázni a lábam, mert nem járt a motor, így fűtés sem volt).

Gyorsan odaértünk a hídhoz, ott kezdetnek vetyengtünk egy kicsit, míg vártuk saját szervezésben érkezőket. Volt még némi bemelegítés, pisilés, egy gyors csoportkép a rajtnál. 18-an jöttünk össze, a tervezett 8 órához képest csak pár perc késéssel indultunk el kényelmesnek mondható tempóban. A legelején DaMartiannal mi voltunk a „záróbusz”, aztán egy későn érkező srác utolért minket a biciklis (!) kísérőjével. 

Még a Megyeri hídon, az első pár 100m után kaptunk egy bíztató kürtölést az egyik kamionostól – ez csak tovább fokozta az amúgyis emelkedett hangulatot. Gyönyörű volt a Duna fölött felkelő nap és a tükörsima víz felett lebegő pára -ez a látvány végig kísért minket a Római parton.






















Valahogy a tervezett 6 perces tempót nem sikerült tartani, az élboly mindig begyorsult. Persze az 5:30 körüli tempó sem volt túl megerőltető, de többen nem erre készültek, ezért sűrű csodálkozások közepette loholtak a mezőny végén.






























Ahogy elértük az Északi összekötő vasúti hidat, magunk mögött hagytuk a csodálatos környezetet, lassan beértünk a városba. A gyaloghíd után következett DaMartian privát frissítője, amit testvériesen kellett elosztottunk, mert kevesebb résztvevőre számított (mondjuk én is – amikor kiderült, hogy 6-kor kell kelnem, azt hittem ketten leszünk DaMartinannal). Mindannyian nagyon hálásak voltunk Neki ezért a meglepiért!

Innen a kerékpárúton haladtunk tovább az Árpád hídig, majd a „pudingon” a Margit sziget budai oldalán a MAC-ig, ahol éljenző „tömeg” fogadott bennünket. Itt ismét frissítettünk, pihentünk egy kicsit. Ehettünk „banánt (sajnos eléggé fagyos volt a mínuszok miatt) és ihattunk mellé forró teát, úgyhogy edzettük a fogzománcunkat is :-)














 

(a farkam hegye tudja miért rak ide ez a fos HTML editor ennyi üres sort...)
Adtam egy gyors interjút angelday-nek (ez benne volt a Futóblog-híradóban is), de a tea annyira forró volt, hogy indulásig csak pár kortyocskát tudtam leküldeni, ezért a frissítés nem igazán jött össze. Itt összefutottam egy kollégámmal is, szégyenszemre elég nehezen tudtam beazonosítani a pilótasapkájában.

Továbbindultunk a Margit hídon, innen igazi turistafutás jellege kezdett lenni az eseménynek, impozáns környezetben futottunk - lámpától-lámpáig. A budai oldalról csodálatos volt a rálátás az ellenfényben a Parlamentre – majd a Lánchídon tértünk vissza a pesti oldalra, ahol megcsodálhattuk többek közt az akadémia épületét és a Gresham palotát is.






















Következett az Erzsébet, majd hamarosan megérkeztünk a következő frissítőponthoz a Rudasnál (valahogy nagyon gyorsan odaértünk). Itt már elfogadható hőmérsékletű volt a tea, sikerült egy jót inni. A Szabadság hídon jutottunk vissza a pesti oldalra, elfutottunk a Corvinus egyetem előtt („jé, az itt van”), valamint a CET mellett, ami eléggé érdekes épület, de biztosan nem volt "ócó" (sajnos ettől nem tudok elvonatkoztatni, tekintve hogy lényegében az én adómból is épült).





























A Petőfi hídon volt majdnem bokáig érő latyak és csúnyán felfagyott járda is (!) – kicsit balesetveszélyes volt itt-ott a „pálya”. Végigfutottunk az egyetemek előtt, majd a Lágymányosi hídon át a MÜPA-nál lévő célig. Itt megint ihattunk teát, ami megint nagyon jól esett. A kollégám jó fej volt és visszavitt a DP-ig, így nem kellett bohóckodnom a tömegközlekedéssel a Margit sziget-DP vonalon, cserébe lemaradtam a tomboláról. Igaz fölírták a számokat meg az email címeket, talán dobtak volna egy email-t, ha nyerek még egy pár zoknit :-)




























Összességében nagyon jó hangulatú esemény volt, igazán jól éreztem magam. A kora reggeli Duna látványa feledtette a hajnali felkelés szörnyűségét, szenzációs volt a fogadtatásunk a MAC-nál és a belváros is eléggé látványos volt a napsütésben.

Ráadásul még bitliszbá nick nevének eredetét is megismerhettem…

(a fényképek Pál Balázs munkái, forrásuk a Futóblog)