Idén több problémán is felül kellett kerekednem, sérülések, betegségek volt itt minden. Pár hete összeszedtem egy arcüreggyulladást, majd a mellkasomban éreztem fájdalmat, ami miatt megint orvoshoz kellett fordulnom. Már a legrosszabbtól féltem, de kiderült, hogy csak egy enyhe asztmáról van szó, ami talán összefüggésben van az allergiámmal, ez majd később derül ki. A légzésemet annyira megviselte, hogy előfordult, hogy egy 10 kilis futást alig tudtam befejezni. Mindez alig egy hete volt és a naptáramban az április 15 vészesen közelinek tűnt. Tudtam, hogy ha elkezdenek hatni a gyógyszerek, akkor talán újból elkezdhetek dolgozni a formámon.

Kicsit tartottam tőle, hogy a Velencei tó kör kezdésnek talán sok lesz, de a hét közben még lazán fogtam fel a dolgot, majd szépen lassan közlekedem, kockázat nélkül. Szombat éjszaka már kicsit jobban féltem a dologtól, annyi nyűgöm van már, mi lesz ha előjön valamelyik és nem tudok majd mit kezdeni vele, legjobban a rejtélyes váll görcstől, fájdalomtól féltem, mert azzal egyszerűen nem tudok mit kezdeni, ott gyalogolnom kell, akkor enyhül, másképp nem. A héten amúgy is odatettem magam, bennem volt már 28 kili futás és egy szombati, megerőltető kosár edzés.

A kosárlabda tudásom egyre kifinomultabb lesz, nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a lehetőségre és annak is, hogy azok járnak oda akik. Úgy érzem elértem egy fordulóponthoz, eddig akkor voltam nagyon elememben, amikor a többiek elkezdtek fáradni, hihetetlen látni, hogy a futás milyen sokat számít erőnlétben, kondiban és persze kitartásban, én még alig melegszem be, amikor a többiek már teljesen készen vannak és ilyenkor az én tudásom felértékelődik. Sajnos legtöbbször valaki benyögi, hogy legyen szünet, amivel rajtam kívül mindenki egyet szokott érteni. Az én tündöklésem tehát rövid életű volt eddig, most azonban elkezdtem érezni ezt a játékot. Eddig ha nálam volt a labda a büntetővonal és a hárompontos közötti sávban nagyon nem védekezett az ellenfél keményen, szinte csalogatott, hogy dobjam rá, mert nem dobtam túl pontosan. Erre rátett egy lapáttal, hogy mindig kicsit megilletődöm az ilyen helyzetektől, mert tisztán állok és illene bedobni. Most rákaptam és szórtam a kosarakat, ettől még több önbizalmam lett és egyre többet törtem be kihasználva a sebességem, fantasztikus érzés volt, de egyben fárasztó is.

A lényeg, hogy vasárnap kicsit aggódva ébredtem, az, hogy a feleségem és a csapat másik 2 tagja is ott lesz azért enyhített az aggodalmamon. Az előkészületek jól zajlottak, rendben leértünk, nem hagytunk otthon semmit. Meglepődtem, hogy ilyen nagy eseményre jöttünk, azt hittem kisebb rendezvényről van szó, de itt komoly szervezés folyt, volt minden, amiről egy futó álmodhat. A megbeszéltek szerint együtt indultunk, 6 perc körüli tempót tervezve, szépen, lazán. Repültek a kilik, jól éreztük magunkat, úgy gondoltuk, hogy ha 3 órán belül teljesítjük a távot az pont jó lesz. A 15. kilinél enyhén elkezdtem érezni a vállam és ez kicsit megtörte az addigi lendületemet, ez egészen a 21-22. ezresig így volt, talán ott éreztem először, hogy nem lesz itt nagy baj, hagyjam már abba az agyalást. Kicsit begyorsítottunk, talán egymást húztuk, nem tudom, előre mentem, a többiek 1-2 méterrel voltak mögöttem, szűk volt a hely 3 embernek és úgy is éreztem, hogy nagyon könnyedén és nagyon jó ritmusban megy ez a 6 perc alatti tempó, úgyhogy nem szerettem volna kiszállni ebből. Volt egy technikai szünetünk, azt hittem ez majd megtöri a lendületünket, de vissza tudtunk állni a korábbi tempóra, persze éreztem, hogy jobban szívja az energiát ez a sebesség, de 20 kili fölött most úgy érzem jobb állapotban voltam, mint az októberi harmincason, persze ott talán erősebben kezdtem. 2:53 körül értünk be, amivel én teljesen elégedett vagyok, persze októberben a 30 2:54 alatt ment, de ennek talán jobban örültem, mint annak és a regenerálódásom sokkal gyorsabb volt mint anno.

Ez a hét jól sikerült, 56 kili futás plusz 2 óra kosár, régen sportoltam ennyit egy héten, de jól esett és szeretném folytatni a felkészülést az idei év versenyeire és kihívásaira. Az októberi maratont elérhetőnek érzem, tervezem, hogy rendszeresítem a 30 kilis futásokat majd és bele szeretnék nézni a 35-be is. Tudom, hogy nem feltétlenül kell erőltetni a maraton közeli távokat, de nekem adna egy kis biztonságérzetet.

Még egy dolog. Nem lehetett nem észrevenni, hogy mennyi sárga, egyen pólós ember volt a Velencei tónál, ők a DK Team. Mgergoo kezdeményezése rengeteg embert vonzott ebbe a közösségbe, szerintem ez fantasztikus. Manapság komoly problémát jelent, hogy az emberek nem mozognak eleget, fizikálisan és mentálisan is sokat számít a heti sportolás, ezt mi mindannyian jól tudjuk. Mgergoo pedig saját maga mutat példát arra, amiben sokan nem hittek eddig, egy +100 kilós srác 1-2 év alatt eljutott olyan szintre, hogy 5:49-es átlaggal futotta le a kört vasárnap és szerintem nagyon jó úton van a 4 órán belüli teljesítéshez az idei Berlin maratonon, hihetetlen. Innen kívánok sok új tagot a DK Teamnek, mgergoonek pedig sok sikert Berlinre, szorítok neki.