A 3. hetem nem volt túl izgalmas, viszont a verseny kárpótolt és úgy érzem jót tett, hogy kihagytam azt a hetet. Ezen a héten összesen 35 kilit írt elő a tervem, volt benne egy résztávos és 3 normál futás. Hétfőn egyszerűen képtelen voltam elmenni futni, izomlázam volt a verseny miatt a combomban, de kegyetlenül. Egyébként szeretem az izomlázat, érzem, hogy csináltam valamit, azért bíztam benne, hogy másnapra elmúlik.

Kedden mentem először futni, régi ismerősöm csatlakozott féltávon, így kicsit lassabb lett az átlagtempó, de nem is bántam, jól esett.

Egyedül mentem, nem volt kedvem elindulni, fáztam, fáradt voltam, ez a hét nagyon húzós volt a melóban, már tudatták velem, hogy szombaton is be kell majd mennem, ezért tudtam, hogy ezen a héten maximum 3 edzés fog beleférni, végül 9 kilit futottam normál üzemmódban, nem volt kedvem résztávozni, mozogni sem, csak feküdni és valami abszolút érdektelen sorozatot, vagy filmet nézni. Ilyenkor vagyok úgy a futással, hogy tudom, hogy utána majd jobban érzem magam, el kell indulni legfeljebb nem futok sokat.

Vasárnap reggel újból erőt éreztem magamban, úgy döntöttem elindulok, aztán lesz ahogyan lesz. Sikerült végre rájönnöm, hogy mi a jó futóviselet ilyen időben, 1 db rövid ujjú drifit póló, 1 db hosszú ujjú drifit póló és széldzseki. Alulra hosszú nadrág, még a vékonyabb is belefér, bár a vastagabb jobban esett. Ehhez veszek egy sapkát és egy sálat kötök a nyakamba. Nem izzadok be, ha bemelegedtem, akkor már nem is fázom. Alapvetően semmi izgalmas nem volt ebben a futásban, utólag, visszanézve a grafikont azt vettem észre, hogy szépen tudtam tartani a sebességem a futás alatt, egy egész félmaratont csináltam végig.

A héten egyébként a fenti érdektelen dolgokon kívül sok érdekes dolog járt a fejemben. Az egyik amit Azilinha mondott, hogy talán a technikám javításával gyorsabb lehetnék. Ő a magasabb térd és sarokemelést javasolta, amiben teljesen egyet tudok érteni. Az ember valahogy mindig másképp látja magát belülről, aztán mikor láttam magamat videón elcsodálkoztam, hogy ilyen szerencsétlenül futok. Úgy döntöttem mivel itt a futóidény vége lehetne egy kicsit kísérletezni ezzel és egész héten próbálgattam magasabbra emelni a lábaimat, viszont nagyon furán éreztem magam tőle. A combomat jobban dolgoztatja az biztos, de még mindig nem látom magam kívülről, szóval nehéz megítélni, hogy jól próbálkozom-e. Nektek van valamilyen ötletetek hogyan lehetne javítani a futótechnikámon? Esetleg valami videó ami hasznos lehet?

Kedden egyébként megjavítottam a régi futócipőmet és úgy döntöttem, hogy egy ilyen laza futáson miért is ne használhatnám, annyi kraft még talán van benne. Ennél nagyobb hülyeséget már rég csináltam, pár perc után éreztem, hogy a talpnak nulla a csillapítása, majd miután hazaértem a talpam kezdett el fájni, rendesen meg is ijedtem, hogy visszatér a sérülésem. Szerencsére csak egy jelzés volt, hogy „csak óvatosan”, mindenesetre én ki is vágtam a cipőmet a kukába, a teteje is teljesen ki volt már szakadva.

Más amin még agyaltam az az, hogy tulajdonképpen vége a futóévnek, kezdődhet az alapozás a jövő évre, ilyenkor nem árt átgondolni azt, hogy idén mit értünk el abból amit elterveztünk és ezt milyen felkészülés előzött meg, így talán kicsit tudatosabban tudunk készülni. Nekem az előző felkészülési szezon nem sikerült jól, január végén lesérültem, majd nagyon lassan ment a regenerálódás. Kicsit tartottam tőle, hogy rányomja a bélyegét ez az idei versenyekre, főleg az Ultrabalatonra, de végül nem így lett. Elégedett vagyok az idei versenyekkel, májusban már jól indult, amikor sikerült 1:47-el futni a K&H félmaratont, majd a Kékes csúcsfutás egy igazi kuriózum volt. Az UB nagyon jól sikerült, jól éreztük magunkat és a tervezett időnket 1 órával sikerült lefaragni. A nike félmaraton megint nem lett a kedvenc versenyem, de szerencsére gyorsan sikerült kitörölni a rossz emlékeket októberben egy 30 kilis versennyel és 1 hete pedig egy 1:45-ös idővel koronáztam meg az évemet a siófoki félmaratonon. A kérdésem magamhoz az volt, hogy mit szeretnék jövőre. Egyértelmű, hogy a maraton a legnagyobb kihívás, szeretnék március 17-én Balatonfüreden egy emlékezetes versenyt, ezen kívül az Ultrabalatont újból teljesíteni, majd októberben a Budapest maratonon is részt venni. Persze a K&H félmaratont már csak illetékességből sem hagyhatom ki, a Kékes csúcsfutás az egyik kedvencem lett, Vivicitát még sosem futottam, arra is kíváncsi lennék, továbbá szívesen kipróbálnám a terepfutást, látván, hogy sok futótárs mennyire megszerette. Szóval még rengeteg felfedeznivaló vár rám, gondolom sokan vagytok így ezzel, ilyenkor mosolygok egy nagyot magamban, hiszen sokan egysikúnak és unalmasnak titulálják a futást, pedig igenis sokszínű és szerethető sport.