Első alkalommal szerveztek a Makói Marosmenti Mocorgók félmaratoni versenyt, amire Sekiwake-kel együtt utaztam. Igazán kényelmes volt, mert házhoz jött értem és haza is hozott (köszi!). A rendezvény a Hagymás Grillfesztivál egyik "betétszáma" volt, és félmaraton mellett más távokon is lehetett indulni (7 km, 7 km görkori, gyerekfutás, családi váltó). Az eseményt azért is vártam, mert itt végre alkalmam nyílt találkozni néhány edzésonline-os ismerőssel, akiket eddig csak virtuálisan ismertem. (Pisti, Lali, Krisztián, Levi és mások. Lillát is láttam, de egyrészt egyik fülében fülhallgató volt, másrészt nem is voltam tutira biztos benne, hogy ő az, ezért nem akartam "leszólítani".). A Mocorgók jól megszervezték az eseményt, bár egy kis csúszás volt, amit csak azért bántam, mert egyre melegebb lett. Végül 10:40 körül indulhattunk el.
Három körös volt a pálya, s az útvonal nagyobb része napos volt. A hőség miatt ujjatlan trikót vettem fel, s menet közben bőven locsoltam magam. Viszont elkövettem azt a hibát, hogy nem kentem be magam naptejjel - idén még nem volt rá szükség, így nem is gondoltam rá...
A terv az volt, hogy 1 óra 55 perc körül kellene futni, szóval 5:30-as km-ekkel. Ehhez képest elkövettem azt a hibát, hogy az elején nagyon bekezdtem. Nem tűnt túl gyorsnak a tempó, de az első km-hez érve elhűlten láttam, hogy 4:59-et mutat a stopper. A következő két km 5:20-as lett, aztán beállt a tervezett 5:30-as tempó. Ez így jó is lett volna, ha bírom. De nem bírtam, mert a tűző napon futást sajnos nem nekem találták ki. Másrészt 5 km előtt a bal combomban valami kellemetlen fájdalom, húzódás jelentkezett, s emiatt is lassítanom kellett. Az első kört végül már így is 38:13 alatt teljesítettem, vagyis az erős kezdés már itt megbosszulta magát és már ekkor kicsúsztam az 5:30-as átlagból...
A második kör nyilván nem lett jobb és kezdtem érezni, hogy a nyakamat és a vállamat is nagyon tűzi a nap. A fedetlen fejemet is, de én még télen is ritkán húzok sapkát a futáshoz, nyáron meg pláne nem tudom elviselni. Inkább öntöttem a fejemre a vizet, de mire a nyakamra ért, máris forró lett. Így ez a kör azzal telt, hogy azon tűnődtem, hogy kell nekem ez a verseny? Vagy inkább a második kör végén álljak ki? A második kör végén egy jó kis szembeszeles szakaszon kezdtem jobban érezni magam. A hét km-en egyébként három frissítőállomás volt, ami nagyon kellett, emellett Lali motoron is járta a pályát és palackokat osztogatott a rászorulóknak. Ez életmentő volt... Végül úgy döntöttem, hogy elviselhetetlen fájdalmaim nincsenek és nekimegyek a harmadik körnek, csakazértis...
A második kör egyébként már csak hat perces átlagra jött ki, sőt egy kicsit ki is csúsztam a 42 percből. Aztán a harmadik kör az belesétálósra sikerült, egyszerűen már nem volt lelkierőm sem, meg testi sem. Az utolsó előtti sétám alatt utolért Sekiwake, aki jobban osztotta be az erejét... és nem volt erőm vele tartani. Az utolsó km-re ezért úgy tettem, mint aki erőtől duzzad és 5:20 alatt tettem meg a befutót. 2 óra 9 perc 16 másodperccel végeztem, 5:30-as helyett 6:09-es átlaggal. Az utolsó kör már majdnem 48 perc lett, ami azért nem túl gyors tempó.
A nevezési díj magába foglalt egy jó forró gulyáslevest, bőséges mennyiségű kenyérrel. De előtte átöltöztünk, mert én pl. csurom víz voltam a sok locsolástól. Öltözés közben éreztem, hogy a bal lábamat a görcs kerülgeti, így óvatosan ültem le a fűbe "és csak szürcsöltem a forró levesem". Közben jót beszélgettünk.
Estére megjött a hidegfront, "hűvös szelek járnak" (az idézetek gyerekdalokból származnak) -- kár, hogy nem egy fél nappal előbb ért ide. Itthon kiderült, hogy a nap valóban erősen sütött, a nyakam és a vállam szépen lepirult. Tehát - ha nem is égtem szénné, de én is megpirultam a grillfesztiválon...
