Hosszú tervezgetés és szervezés után február elején sikerült összehozni egy találkozót és közös futást Sekiwake futócimborával, aki az Ennyire futja! UB2011 csapatunk oszlopos tagja.
Az áthidalást végül erősen visszafogtuk, ugyanis lebeszélt arról, hogy a forgalmas és ezért rendkívül büdös Bertalan hidat (amin egyébként a teljes Nyugat-Európa – Románia forgalom bonyolódik) is útba ejtsük. Inkább a Belvárosi hídon keltünk át az újszegedi oldalra, és ott futottunk hosszan a Tisza mellett húzódó gáton déli irányba a határ felé.
Csak sötétedés után tudtunk indulni, ezért installáltunk a fejlámpákat is. Mivel igen jó minőségű a burkolat a gát tetején, jóformán alig kellett a lámpákat használni – biztonságosan suhantunk a csillagfénnyel és kezdetben még a város fényeivel megvilágított úton (ráadásul éppen újhold volt, csak egy vékony sarló látszott).
(sárga vonal jelzi az országhatárt - épp hogy nem lőttek ránk :-)
A gát tetején lévő utat több helyen sorompó zárja el az autók elől, ezeken a helyeken lassítani kellett. Szerencsére majdnem az összes nyitva volt, nem estünk át egyiken se. Ezen kívül nekem külön szerencsém, hogy Sekiwake ellenállt a csábításnak, hogy legalább egyszer kicsit késve figyelmeztessen a közeledő sorompóra… :-)
Visszafelé is a Belvárosi hídon keltünk át a Tiszán, tisztán egészségügyi megfontolásokból -.így nem jött össze a teljes áthidalás.
A száraz tények: 13 km, 1:19 perc, 6:07 perc/km.
Ezek azonban semmit sem adnak vissza a csillagfényes tiszaparti futás hangulatából…