Hatodszor értem célba ötfős csapatban az UB-n. Az idei UB viszont majdnem nem jött össze nekünk. Nem volt kérdés, hogy nevezünk, viszont ragályos sarokfájdalom pusztított a csapatban. Tibs71 már tavaly kiesett az eredeti futóötösből. Februárban aztán Sekiwake, márciusban pedig én is hasonló tünetekkel kezdtünk szenvedni, s hamarosan kiderült, hogy a Tibs71 helyett beugrott Eszko is ezzel küzd. Orvosnál jártunk, kezelést kaptunk. Sekiwake úgy döntött, hogy ha meg is gyógyul, már nem fog tudni felkészülni az UB-ra. A többiek azt mondták, rajtam áll, hogy a rajt előtt egy hónappal lemondjuk-e a részvételt (később már a teljes nevezési díjat buktuk volna). Sokat haboztam, de mivel az orvos azt mondta, futhatok, valamint a szilikonos talpbetét és / vagy a gyógyszertári "Futóbolond"-krém (esetleg a szinte két hónapos futás-szünet) jelentős javulást hozott, a próbafutásom sem okozott gondot, úgy döntöttem, hogy szeretnék menni. Ekkor Navixaf beszervezte Csocsót. Csakhogy ezután Eszko újabb sérülést szedett össze, így helyette is keresni kellett egy új embert. Navixaf másodunokatesója, Karesz lett a beugró, holott neki is voltak térdproblémái...

A sarokfájdalom miatt márciusban egyetlen 10 kilis futásom volt, áprilisban pedig kétszer futottam, össz. 16-ot. Nyilvánvaló volt, hogy májusban össze kell szednem magam, hogy bírjam a 40-45 km-t. Az UB előtt májusban össze is jött 93 km, de aggasztó volt, hogy ezek a 9-12 km-es futások eléggé lestrapálták az izmaimat. Tehát az edzettségem még a tavalyinál is rosszabb volt, akkor csak 450, idén pedig csak 340 km jött össze az UB-ig. Részben emiatt újra fel is ragasztottam magamra a kineziológiai szalagokat (az izmok tehermentesítésére), de kicsit a térdemet is alá kellett támasztani.

Ismét vonattal utaztam Budapestig, de most egyedül (bár ilyen is volt korábban). Navixaf aztán felvett, együtt mentünk Pantomimesért és aztán Zamárdiba a szállásra. Majd átugrottunk Aligára, hatalmas volt a tömeg, a tavalyinál is több váltó (640 helyett 820) nevezett, ráadásul már 12 fősek is. Annyira sokan voltak, hogy a chipért is fél órát álltunk sorba. Persze a tésztáért is... Nekem tetszett az idei póló, bár az esemény neve kissé háttérbe szorult rajta (de legalább nincs ott a "fuss Balaton" szöveg sem, ami nagyon idétlen volt). Annyira sokan voltak, hogy egy ismerőst sem vettem észre. De sokáig nem is maradtunk, mivel végre korai rajtot kaptunk, így este kellett mindent előkészíteni. Tibs71 és Csocsó Aligán csatlakoztak hozzánk. Zamárdiban gyorsan szendvicseket gyártottunk és korán (10-kor mentünk aludni).

Hivatalos rajtfotó

Pantomimes kezdett, rögtön 25km-rel, így bár korán keltünk, de a rajt után nagyon ráértünk még. Csocsó "szocializálódott", én olvasgattam. Majd néhány gyors váltás, és negyedikként én is sorra kerültem.

Első szakasz: Balatonfüred-Aszófő-Pécsely

Az első futásra várva...

A reggeli felhők eloszlottak és szinte pont délben kezdtem futni. Fehér póló és vizes sapka volt rajtam, de nagyon meleg volt. Az első szakasz még így is kellemes volt, bár óvatosan kezdtem, féltettem a sarkamat is (de végül egész nap nem fájdult meg, pedig az ismétlődő terheléstől féltem). Aszófőn azonban elkezdődött az emelkedő, ez már a meleggel együtt sok volt. Nem kellett belesétálnom, de a combjaim fáradtak rendesen és lelkileg is nehéz volt. Tibs71 a bringáról persze öntötte a lelket belém (köszi!) Aztán felértem a tetőre és onnan már csak lejtő volt a célig, de közben aggódtam, hogy túl sok erőt kivett belőlem a meleg és az addigi emelkedő.

Az első szakasz végére érve

Nyújtás után viszont teljesen jól éreztem magam, sem a sarkam, sem a lábaim nem voltak rossz állapotban. Sör, magnézium, banán volt a visszapótlás, és rengeteg víz. Mivel Pantomimes a második körből most kimaradt, csak három futásnyi pihenésem maradt a következő szakaszig, és még akkorra is meleg volt várható...

Az első szakasz hivatalosan és a mérés szerint is 10,9 km volt, amit 1:07:06 alatt tettem meg (6:09 / km)

A második szakasz: Salföld-Badacsonytördemic

Az UB itinere szerint ez 16,2 km, a mapmyrun 800 m-rel kevesebbet mutat. Navixaf lassan futott, így kicsit később kezdtem a futást a tervnél. Közben fátyolfelhős lett az ég, csökkent a hőség és egy kis szél is támadt. De jól benapkrémeztem magam, a combomat futóbolond krémmel is bekentem, és az eddigi szokásommal ellentétben nem a futás alatt volt rajtam a kompressziós szár, hanem előtte (regenerálás segítés). További nyűgöm volt, hogy a cipő valamiért nagyon nyomta az egyik ujjamat. Szerintem túl vastag zoknit vettem fel, meg a szilikonos betét is szűkíti a cipőt. Arról a lábujjról későn is vágtam le a körmömet, már az UB-ra utazáskor megnyomorodott.

A Varga pincészet kellemes hűvösében kicsit lelassítottam

A szakasz eleje elég lejtős volt, jól is ment. Az első szakaszon jelentősen gyorsabb is voltam a 6p/km tempónál. Érdekes volt átfutni a Varga pincészeten, a pincehideg levegő kárpótolt azért is, hogy emiatt lépcsőzni éss kerülni is kellett. Egy pohár rozét azért adhattak volna, jólesett volna. Aztán a Badacsonyhoz érve (ami egyébként eddig hiányzó szakaszom volt az UB-n) jöttek az emelkedők is. A római úton föl-le hullámzott az út, s mivel csak egy palack vizem volt, nagyon be kellett osztani a frissítést is. (Elég ritkák az UB-n a frissítőállomások). Tibs71 sokszor előre is gurult, nyilván már itt kezdett sajogni a tenyere. Tény, hogy mindenki lassabb is volt, mint szokott, ez neki pedig fokozott nehézséget okozott. Két emelkedőn bele kellett sétálnom, mert féltem, hogy ha erőltetem a dolgot, akkor görcs lesz a vége. Közben újra eloszlottak a felhők és teljes erővel sütött a nap -- este hatkor van ereje azért rendesen. Nagyon vártam a végét, és aztán el is jött. A cél előtt rám köszönt Márti, nem is tudtam, melyik szegedi csapattal van ott. Nagy öröm volt, hogy megállhattam a célban, ahol nyújtás után ismét teljesen jól lettem. Ezután már csak 2×8 km volt vissza, amit már a hűvösebb éjjel és hajnalon kellett futni.

A második szakasz tehát: 15,4 vagy 16,2 km, 1:38:54 (reálisan 15,4 km, ez esetben 6:25 / km)

Nem igazán tudtam mosolyogni a második etap után...

Karesz futása alatt értünk Balatongyörökre, s mivel még emberi idő volt, nyitva voltak a közeli talponállók. Az UB-n szokásos sült kolbász elfogyasztása után még volt idő szurkolni az érkezőknek és fotózni Karesz és Pantomimes váltását is. Keszthelyen bementünk egy benzinkútra, kicsit lemosakodtunk, majd a váltóponton (most először az UB-k során) találkoztam a szüleimmel, hoztak egy kis cseresznyét meg sütit, ami azért jól jött. Kevésbé esett jól az egymilliárd szúnyog. A szüleimmel való társalgás közben nem vettük észre, hogy Tibs71 hív minket telefonon, így nem vittük le (időben) a bringájára való lámpákat neki, pedig igencsak sötét lett, pláne a Berényig tartó nádasban.

Harmadik szakasz: Balatonmáriafürdő 2 - Fenyves - Alsóbélatelep

Itt már legalább kétszer futottam, most viszont a töksötét, fejlámpás verziót is kipróbálhattam.

Amikor begurult a bringán a váltás előtt Tibs71, mondta, hogy baj van. Annyira fáj a tenyere, hogy nem bírja fogni a kormányt. Elengedett kormánnyal tud menni ugyan, de csak 16-18 km/h-val. Mondtam neki, hogy pihenjen, masszírozza át a tenyerét, az sem baj, ha végig egyedül maradok. Lámpám volt, palackkal a kézben is sokszor futok. Jó 30 percig tényleg egyedül is voltam, eleinte kevés futót láttam, aggódtam, hogy nem tévedtem-e le a kijelölt útról. De minden oké volt, végre hűvös is, de nem lett hideg se (mint az előző három UB-n), így rövidujjúban lehetett futni. Sokkal jobban is éreztem magam, mint az első két szakaszon (emelkedők sem voltak. Tibs71 tehát végül utolért, pár percig beszélgettünk, de aztán úgy döntött, hogy nem tud tovább kísérni minket. A következő váltóponton még megvárt, de utána már előrement a célig nélkülünk. A nehezén átkísért minket, ami nagy segítség volt. De így legalább kicsit kipróbálhattuk mi is, milyen kísérő nélkül menni. Pont éjfél előtt értem be, a chip leolvasásakor még nem is láttam senkit a csapatból (bár 200 m-rel korábban Tamást láttam az autó mellett állni). Aztán pár másodperc után jött Karesz. Ő viszont nem tudott rögtön indulni mégsem, mert Tibs71 kiesése miatt biztonságból el akarta vinni a mobilját, ennek megkeresése pedig egy kis időveszteséggel járt.

A harmadik szakasz mindenhogyan kerek 8 km, 47:59 (6:00 / km).

Bár a harmadik futás előtt már álmos voltam, most kellőképpen felélénkültem. Bogláron a váltóponton bóklászva egyszer csak megláttam M.Lacit, aki Évivel két fős váltóban csinálta meg az UB-t. Beszélgettem vele és a feleségével, mondtak pár hírt a többi szegedi résztvevőről. (Kikapcsoltam a mobilnetet, nem akartam idő előtt lemeríteni a telefonomat). Évi meg is érkezett, kicsit sikerült bele is beszélni, de aztán a csapat sietett, mi is váltottunk hamarosan. Eközben elfelejtettem átöltözni a harmadik futás után, pulóvert se kellett vennem, meleg volt. Megszáradt rajtam a ruha, így a következő szakaszt is ebben a pólóban futottam...

Negyedik szakasz: (Zamárdi széle-)Balatonszéplak-Siófok

A futás előtt már annak is örültem, hogy nem kell fejlámpa. 4:43-kor indultam, egészen világos volt. Pár kili után utolértem Évit, akit (a másik) Éva kísért bringán. Kicsit beszélgettünk, de Évinek már 100 km volt a lábában, nem csoda, ha lassabban futott (Lacival párosban 25 órán belül lefutották, mi meg öten alig értük utol őket, csak a legvégén ... Ezúton is nagy gratula nekik!) Aztán egyedül mentem tovább. Régóta szerettem volna "megszerezni" a siófoki szakaszt, nem tudom miért. De jókor szereztem meg. Az idei UB-n először futhattam (világosban) közvetlenül a tóparton. Épp kelet felé nézve, ahol megjelent a napkorong a horizonton. Ahogy elrugaszkodtam, kivillant a pereme, ahogy talajt fogtam, eltűnt. Kivételes élmény volt, pláne, hogy ez mind a  víztükör felett volt. A frissítőponton megálltam, ittam egy ki izót, aztán futás tovább. Egészen könnyedén ment, de vártam a végét. A váltóponton kerestem Lacit is, de nem találtam, így a csapattal szaladhattunk a célba, Aligára. Ott beért Karesz is és megcsináltuk újra!

Letészem a lantot a 2016-os UB-n

Negyedik szakaszom: 8,3km (hivatalosan is), 48:26 (5:50 / km).

 Befutókép, azaz célfotó 2016

Eddigi futások a Balaton körül - nem csak az UB-kon

Összesítve: hivatalosan 43,4 km-t futottam, 4:22:25 alatt, ami 6:03 tempó. Reálisan azonban az a 800 m nem létezett, így 42,6 km lehetett, azaz a tempó csak 6:10. Egyedül a 2012-es szuperforró (júniusi) UB-n voltam lassabb a hatperces tempónál, de a meleg idén is megvolt, valamint a felkészülés is rövidre sikerült

Hat év, hat póló, hat érem

Korábbi beszámolóimat lásd az alábbi évszámokra kattintva:

2011, 46,2 km 4:25:10 alatt (5:44)

2012, 54,9 km 6:08:48 alatt (6:43) -- pokoli hőségben

2013, 43,5 km 3:52:34 alatt (5:21) -- eddig a legjobb

2014, 42,1 km 3:55:49 alatt (5:37)

2015. 46,0 km 4:07:30 alatt (5:23)

2016: 42,6 km 4:22:25 alatt (6:10)