...újra a "kisantant-országokban"...
Idén nyáron ismét sikerült külföldön futkorászni. 2013-ban Csehszlovákia és Jugoszlávia volt a terep, idén pedig újra "Csehszlovákia" és kicsit korábban Románia. Két éve mindegyik a történelmi Magyarország határain kívül volt, idén viszont Erdélyben a Bánátban, pontosabban a Kazán-szorosban kezdődött minden. Családilag kirándultunk oda, mivel már régi vágyam volt eljutni erre a területre. Sok szépet láttunk – de most nem ez a téma. A Duna partján álló apartmant béreltünk ki, saját partszakaszunk volt, épp a szerb oldalon lévő Traianus-táblával szemben. A rengeteg túra miatt végül csak egyetlen este sikerült elmenni futni. Mivel közel esett a házhoz, ezért a Kis Kazán-szoros oda-vissza végigfutása belefért az időmbe. Jeselnica és Dunatölgyes (Eşelniţa és Dubova) között a teljes útszakaszt kétszer végigfutni csodálatos élmény volt, más, mint autóból nézni mindezt, és más, mint a hegy tetejéről. Maga a futás nem lett volna különleges. Se a táv, se a tempó nem volt említésre méltó. Meséljenek inkább a képek, amiket persze nem a futás közben készítettem.
Kis Kazán-szoros - háttérben a kiszélesedő víz a dunatölgyesi öböl
A Kis Kazán-szoros egy magaslati pontról. A kép baloldalán a román oldal, ahol futottam
Július közepén aztán egy hónapra Csehországba utaztam. Négy hét nyári egyetem Olomoucban, közben hétvégi kirándulások – majd egy hét ráadás-kirándulás jött. S közben a futások. Olomoucban rengeteget futottam. Az idei átlaghoz képest jóval többet, az első héten minden reggel kb. 10 km-t. Fokozatosan romlottam, mivel a második héten csak ötször, a harmadikon négyszer, az utolsón pedig háromszor futottam (72, 52, 49 és 36 km-t tettem meg). Az útvonalakat igyekeztem változatossá tenni, a két évvel korábbihoz hasonlóan persze most is futottam a villamosvonalak mentén, újdonság volt viszont az, hogy nem csak a város széléig futottam, hanem szomszédos falvakba és látnivalókhoz is. De mivel ezek közül egyet sem tudnék kiemelni, inkább az egyik kirándulásom futásairól írnék.
A kirándulások során csak egy helyszínen sikerült futni, méghozzá Prágában. Ez is sikerült ugyan két éve, mármint futni Prágában, de akkor olyan messze laktam a belvárostól, hogy épp csak sikerült a közelébe érnem a futással (a Vencel tér felső részéig). Most viszont jóval közelebb laktam az Óvároshoz, és kétszer is sikerült befutnom oda. Az első futáson kissé eltévedtem, így máshol értem a belvárosba, mint gondoltam, de legalább nem vesztem el. Péntek este volt, az Óvárosi térre már éjjel 11 körül értem. De a belváros tele volt turistákkal, lépni is alig lehetett, nem hogy futni. Új műfajt kellett kifejlesztenem, a szlalomozó futást, mozgó bábuk között. A Károly-hídon már ez is reménytelen volt, így ott leállítottam az időmérést, átsétáltam, majd vissza és folytattam a futást. A második futás időpontját ebből okulva máshogy választottam ki. Vasárnap kora reggel indultam el és nem is csalódtam: a turisták még aludtak, a belváros üres volt, simán átfutottam az Óvárosi téren, a Károly-hídon, sőt a Hradzsinon is. Nagyon nagy élmény volt. Mivel reggel időre vissza kellett érnem a szállásra, végül fel kellett szállnom egy villamosra is, pedig nagyon jól esett a futás. A képek ismét nem a futás közben készültek, s inkább csak a helyszínt illusztrálják.
