Ennyire futja

5 futó, ki tapasztaltabb, ki kevésbé, nekivág az ultrabalaton 212 kilométeres távjának. A blogban szeretnénk naplózni és megosztani a felkészülésünket, majd később tapasztalatainkat.

Friss topikok

  • nemethandrea6: Szia! Most találtam a cikkedre. Hasonló tünetekkel, hasonló helyzetben vagyok... Magam keresem a m... (2021.02.17. 08:21) Vertigo
  • pantomimes: @bencsikp: én is mennék jövőre, persze jövő év elején legyen nagy a lelkesedés!! Én most úgy látom... (2016.06.03. 08:10) Az én ultrabalatonom
  • bencsikp: Azt gondoltam, hogy ha nem írom meg gyorsan, újra hónapokat csúszna vagy el is maradna. De kit is ... (2016.05.31. 10:57) Minden nehézség ellenére: UB 2016
  • bencsikp: Alakul ez! Csak így tovább! (2016.04.22. 21:39) 100
  • bencsikp: Köszi! Kicsit stresszes is volt, folyton azt számolgattam, hogy hány nap vagy hány kili hátrányban... (2015.06.04. 12:59) 2014-ben 2014 km-t futottam...

Harmadszor a Balaton körül

2013.06.06. 16:42 - pantomimes

Címkék: balaton verseny beszámoló ultrabalaton

Idén az első nevezők között voltunk, nem volt kérdés, hogy indulunk és az sem, hogy idén ha Tibs71 is úgy gondolja, akkor maradunk a jól bevált 5 fős váltónál. Korábbi gondjaim miatt ezt az évet ha nem is a nulláról, de nagyon alacsony szintről kellett felépítenem. Nem akartam elkapkodni semmit, gyakorlatilag 5 kilis futásoktól szerettem volna kezdeni, így januárban 80 kilit, míg májusban is csak 122 kilit sikerült összelapátolnom (a két hónap között szépen, lineárisan emelkedett a mennyiség) úgy, hogy az idei leghosszabb futásomat az UB előtt 1 héttel, egy 18 kilis hídfutással tudtam le. Lassan emeltem az adagokat és még lassabban akartam sebességet is emelni, úgy éreztem már komfortos a 6 perces ezer, ennek reményében vártam a nagy versenyt. Az idei évnek úgy vágtam neki, hogy amikor majd az UB-n leszek, pontosabban ha már azon túl leszek akkor majd döntök arról mit is akarok kezdeni idén a futással kapcsolatban, sem versenyen sem más, komolyabb futórendezvényen nem terveztem részt venni addig, májusban már egyre biztosabb voltam, hogy az UB után sem. A verseny előtti levelezésből úgy éreztem Navixaffal ketten kicsit pesszimistábban állunk nem csak a tempónkhoz, de még egyáltalán a cél teljesítéséhez is. Úgy gondoltam valahogy megoldom a célba jutást, de nem biztos, hogy szép lesz. Szerencsére az utolsó pillanatban azon a bizonyos hídfutáson megjött egy kicsit az önbizalmam, így az UB előtti hangulatomat már nem az aggodalom, hanem az óvatos kíváncsiság határozta meg.

Előkészületek

Pénteken érkeztünk Aligára, a rajt új helyszínére, az úton az időjárás kísértetiesen hasonlított a 2 évvel ezelőttire, ezt jó jelnek gondoltam. A tésztapartin realizálódott egy korábbi gondolatom, tényleg rengetegen jöttek el idén, sajnos maga a tésztaparti nem sikerült túl fényesen és utólag visszanézve az eseményeket komoly következményei voltak a hétvégére. Történetesen magáról a tésztáról beszélek, amit másfél órás sorban állás után belapátolva erős hasi görcsök törtek rám, nem is értettem, bíztam benne, hogy ez csak ideiglenes és nem ez fogja meghatározni a hétvégémet. Másnap reggel még éreztem  a hasamat, bár már jobb volt, nem ettem túl sokat reggelire, nem is aludtam valami jól, sajnos nem éreztem azt a kicsattanó erőt, amit kellett volna, fáradt voltam, elcsigázott, pedig még el sem kezdtük a kört.

UB13_KEP_01.jpg

1. rész

Navixaf kezdte a futást, a rajt elég érdekes volt, mi a mezőny végéről indultunk, a körülmények nem fokozták a hangulatomat. Navixaf a bő tíz kilje után vidáman ért célba, ennek nagyon örültem, viszont a hasam megint rakoncátlankodott, tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor nagyon kellemetlen futni, bíztam benne, hogy egy doboz kóla segít, közben Tibs71 is elrajtolt, mi pedig úton voltunk a váltópont felé, ahol már én következem. Balatonalmádi – Csopak, ez volt az a bizonyos szakasz, ahol elterelés volt, így valamivel több, mint 11 kili várt rám. Bemelegítés közben elmúlt teljesen a hasfájásom, gyorsan konstatáltam, majd el is hesegettem ezeket a gondolatokat, inkább a futásra kellene már koncentrálni. Az első pár kili könnyedén, szép tempóban ment, az elterelés lelkileg okozott kisebb gondokat, ugyanis erősen elkezdtünk a tótól távolodni és visszafelé vettük az irányt, ez még meg volt fűszerezve szép szintemelkedésekkel is, nem örültem, de tudtam, hogy ha van fel, lesz le is. Sok sunyi emelkedő gazdagította az útvonalat, amelyeket meredek és rövid lejtők egyensúlyoztak ki, ez a legrosszabb kombináció a futó számára, de sebaj, már 9 kilinél járok, Roland előre is teker szólni a többieknek, hogy érkezem én pedig az utolsó 2 kilit megtolom, 4:57, 4:33, 5:35 lett az átagom 11,85 kilin, szuper! Nagyon boldog voltam a szakasz után, jól ment, hozzá tudtam járulni tevékenyen a csapat céljaihoz, fizikailag és mentálisan is jól voltam, Sekiwake és Bencsikp is szuper időt mentek, nem is hittünk a szemünknek, nagyon jól álltunk és a nagy zuhékból is csak gyengén kaptunk.

UB13_KEP_02.jpg

UB13_01.jpg

2. rész

A futók sorrendje maradt, én vártam már ezt a szakaszt, volt kedvem futni és ezután már csak két rövidebb szakaszom marad, ez mindenképp kellett nekem, mert sajnos kicsit teherként éltem meg idén ezt a versenyt, úgy voltam vele, hogy ez egy döntő esemény lesz idén nekem,ha rosszul sikerül, akkor valami nagyobb váltást kell eszközölnöm, mert láthatóan ezt a sportot nem nekem találták ki, nem arról van szó, hogy abba akarnám hagyni, de lehet, hogy egy olyan szinten kellene csak tartanom, ami a heti testedzés igényemet kielégíti. Hülyeség volt ezt így megfogalmaznom magamban, mert rányomta a bélyegét a hangulatomra. Navixaf és Tibs71 is jól ment, szépen tartottuk a jó tempót, nem volt semmi gond. Ez a szakaszom Nemesgulácsról indult és Vonyarcvashegy előtt lett vége, az itiner szerint 13.7 kili. Jól mentem az elején, bár nem akartam most is a korábbi tempót erőltetni, majd ha a végén még lesz erő, akkor hajrázom picit. Maga a szakasz kicsit unalmas volt, az autóúton, majd amellett vezetett a zöldben félig, előzgettem, engem is előztek, aztán a semmiből megint fájni kezdett a hasam, nagyon kényelmetlen volt, próbáltam néha kicsit a nadrágom szorításán engedni, valamit segített is, próbáltam aránylag gyors tempót menni, aztán inkább mégis visszavettem, eleinte inkább 5:30 körül volt a tempó, utána inkább 5:50, de már 9-nél jártam, csak megoldom valahogy. Roland megint elindult előre, én ekkor kezdtem el sokakat előzni, majd páran vissza is előztek, mert belassultam megint, már nem volt sok hátra a terv szerint, amikor megláttam egy váltópontot, nem értettem, még 1 kilinek kb. lennie kell, de úgy néz ki a GPS rosszul mért, vagy az itinerben van rosszul, mert a többiek integetnek, hogy haladjak. Arra gondoltam, hogy az lehet a gond, hogy nem ettem egész nap rendesen és talán ha eszek valamit az majd segít, toltunk a Széplaki kilátónál egy hambit és egy kólát, nem ez a legjobb ilyenkor, de meglepetésemre tiszta paradicsom,uborka és saláta volt benne, ezen kívül egy közepes húspogácsa, nem éreztem nehéznek, jól esett. Ekkor már féltávhoz közeledtünk és el is kezdett sötétedni, Sekiwake szakasza után Bencsikp már fejlámpával vágott neki a távnak.

UB13_02.jpg

3. rész

Itt kicsit variáltunk, mert Navixaf átvett tőlem egy 5 kilis szakaszt, így ő előttem és utánam is futott egyet, míg nekem maradt egy 7.7 kilis táv Fonyód környékén. Megint jól éreztem magam, ráadásul mindenki komoly tempót diktált, így én sem akartam lemaradni, erősen bekezdtem, rövid a táv, had szóljon. Úgy érzem itt kicsit a bizonytalanságom az összesített sebességem rovására ment, az egyik kilit megtoltam, a másikat nem, akartam jó időt menni, de közben ott motoszkált a fejemben, hogy még van egy közepesen hosszú távom (azért merem ilyen jelzőkkel ellátni a 8 kilit, mert éjjel minden méter duplán számít) és jó lenne valami elfogadhatót karcolni azon is. Végül úgy döntöttem, majd a végét megtolom, azonban meglepetésemre 6.2 kili után fényeket és parkoló autókat láttam a közelben, újból rövidebb távot fogtam ki és így a hajrá is elmaradt. Nem örültem ennek, mert értelemszerűen valakinek hosszabb lesz és az sosem jó érzés. Lenyújtani sem volt időm megint, kicsit már bádogember lábam volt, de haladni kellett az újabb váltópontra, Bencsikp és Sekiwake is 10 kili körüli távot húzott be, remek idővel, ránézésre jó hangulatban, bár Sekiwake már panaszkodott a lábára, persze ilyen távlatokból lehet, hogy nem is ő volt.

UB13_03.jpg

4. rész

Mit mondhatnék, fájt a hasam, a lábam görcsölt, hiányoztak azok a nyújtások és kezdett rajtam eluralkodni a fáradtság. Tudtam, hogy az utóbbi 3 hónap rendszertelen és rövid alvásai itt most keményen ki fognak jönni, nem is nagyon rémlik mi hogy volt, csak arra emlékszem, hogy futnom kell, várjuk Tibs71-et, a ruhámat már felvettem szerencsére, de nagyon rossz kiszállni az autóból. Melegíteni kellene, mert akkor nem fáznék, de nincs kedvem futni, ami nem jó jel tekintve, hogy 8 kilit még abszolválni kellene valahogy. Elindulok nagy nehezen, 6 perc körüli kilik, minden egyes jelentkezés a telefonból (a runtastic kilinként jelez, hogy milyen a tempóm) megváltás, számolgatok fejben, 4 az már a fele lesz, odáig egész gyorsan elérünk, 6 perc körüli az átlag, egyre több kanyar, kereszteződés sőt, még lépcső is van, fáj a hasam, nagyon rossz, Roland előre megy szólni, hamarabb mint kellene, mert megint ki tudja hol a váltópont, Siófok környékén vagyunk, a 7. kili 7 perc feletti átlagú, egyedül vagyok, sötét van, még nem akarok sétálni, inkább a  monotonságba burkolózva, leszegett fejjel megyek, valaki halkan mögém ér és a fülembe kezd el tapsolni, azt hittem elküldöm melegebb éghajlatra, teljesen kizökkentett, végül a 8 kilit 6:24-es átlaggal teljesítettem, ez az összesített tempómra rányomta a bélyeget. Bencsikp jött, kicsit elcsigázottnak tűnt már ő is, de ki nem, Aligánál még azon a nagy emelkedőn is fel kellett jönnie, Sehiwake elindult közben az utolsó, 4 kilis szakaszra, a célban várjuk, befutunk, szép, 19 óra 24 perc, szép eredmény szerintem, a célban nincs nagy lelkesedés, a kezembe nyomnak egy érmet, eszünk egy jégkrémet, ballagunk fel a Club Aliga kijárata felé, gyorsan eltelt ez a közel 20 óra, az biztos, hogy sokkal gyorsabban, mint tavaly, vegyesek az érzéseim, de az biztos, hogy nem bántam meg ezt az UB-t sem. Ez nem magának a rendezvénynek szól, ez csak a csapattársaimnak szól, nagyon örülök, hogy velük mehettem megint körbe, újból bővült a csapat Roland személyével, aki hősiesen küzdötte végig velünk a távot, szép volt fiúk!

UB13_04.jpg

UB13_KEP_03.jpg

Tanulság

Nekem mindenképpen foglalkoznom kell jövőre az energia bevitellel, tudományosabban kell majd ehhez nyúlnom, mert ez a bedobok pár műzli szeletet meg éppen amit valaki kínál, aztán útközben majd eszünk valamit rohamlépésben, ez nem működik. Meg kell terveznem, hogy mit viszek, mikor mit eszek, mit iszom, nem szabad ilyen megpróbáltatásnak kitennem a gyomromat, egy biztos, jövőre a tésztapartin nem eszek.

Epilógus

A beszámoló közben már említettem a nagy dilemmámat, ezt még útközben eldöntöttem, pontosabban azt, hogy ha rosszul sikerül ez a verseny, akkor sem adom fel. Kérdés, hogy hogy sikerült? Az egyetlen negatívum nekem a hasfájás volt, ami egyébként hazaérve el is múlt, egyébként 5:44-es átlagot hoztam, annak ellenére, hogy ez a legrosszabb a csapatban én elégedett vagyok vele és bíztatónak tartom a jövőre nézve is, persze még egy alaposabb összehasonlítást eszközölök a 2 évvel ezelőtti teljesítményemhez képest. Elolvastam mindkét eddig írt UB beszámolómat és csak azt tudom mondani, amit eddig is, nagyon jó kis csapatunk van, teljes a bizalom még a hülye viták sem tudnak minket szétforgácsolni, sosem merült fel bennem egy pillanatig sem, hogy ha valami probléma van azt ne tudnánk megoldani.

Még valami, ma neveztem a Kékes csúcsfutásra…

A bejegyzés trackback címe:

https://ennyirefutja.blog.hu/api/trackback/id/tr555347006

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sekiwake · http://ennyirefutja.blog.hu 2013.06.06. 21:30:59

Akkor jövőre elkérhetem a tésztádat? :-)))

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2013.06.07. 10:43:30

@Sekiwake: Mindenképpen :) Valahova jegyezzük fel, hogy te már idén lefoglaltad :)

bencsikp · http://ennyirefutja.blog.hu 2013.06.07. 14:42:26

Oké, de 2015-ben az enyém a túróstészta, stip-stop! :-)
Gratula, jó hangulatú kis beszámoló lett, mosolyogtam egy sort rajta. Amúgy idén is érdemes lenne egy linkposztot csinálni majd mások beszámolóiból, én már rengetewget olvastam, egyéniekét és váltótagokét is.
A körülményekhez képest meg szerintem nagyon jól mentél. A csapat pedig együtt marad, reméljük.

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2013.08.15. 13:39:30

Sajnálom, hogy a tészta így kikészített. Azóta nem volt gond hasonló kajával? Azért kérdezem, mert rólam pl. tavaly derült ki, hogy laktózérzékeny vagyok, úgyhogy a normál túrós tészta nekem kizárt lenne.

Amúgy tényleg nagyon jó csapatotok van, vigyázzatok egymásra :)

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2013.08.16. 13:22:21

@csiripiszli12: Azt tudom magamról, hogy végtelen mennyiségben nem ehetek laktóz tartalmú dolgokat, vigyázni kell, de itt valami másról lehetett szó, legközelebb szerintem kihagyom azért :)

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2013.08.17. 10:21:03

@pantomimes: Az a biztos :) Meg különben is, a következő két évre már elígérted a tésztádat :)
süti beállítások módosítása