A siófoki félmaraton után pontosan öt hétig nem futottam: először lábon kihordtam egy betegséget, utána pedig a vizsgámra készültem - éjjel-nappal (sikerült, yeah :). Szóval a vizsga miatt f.stam rendesen, az egész előtte lévő héten szabadságon voltam, reggeltől estig tanultam, még egy rövid futásnyi időt sem akartam veszíteni. Én sem fiatalodok, amit egyik nap megtanultam - mint egy modern Kőműves Kelemen - másnapra elfelejtettem.
Vizsga után akár mehettem volna már, de annyi időt raboltam a családomtól a felkészülés alatt, hogy nem volt szívem mindjárt másnap ellógni. Meg mondjuk eléggé hideg is volt :)

A Rákos-patak partja Zuglóban szépen ki van világítva

Aranyvasárnap reggelére aztán fehér lepelbe burkolózott a város. A kötelező hógolyózás, hóhányás közben kitaláltam, hogy este elmegyek egyet futni a Rákos-patak partra - hóesésben!!!
A telefonomat is magammal vittem, egyrészt mert a Nike Vapor-on van zseb (ezzel a végére is értünk az előnyeinek) másrészt a Garmin lemerült a "hosszú" pihenő alatt. Így persze fényképezgetni is tudtam út közben, megörökítve az esti futás hangulatát. Mondjuk elég nehéz volt fotózni, mert a kabátujjból kicsapó pára állandóan a gép elé gomolygott.

M3 a gyalogos-felüljáróról

A vasúti felüljárón átkelni sötétedés után eléggé sz.r, itt találtam ki, hogy ahelyett, hogy ugyanitt vissza kelljen menni, jobb lenne a Margit sziget - körút - Városliget útvonalon hazamenni.

A vasúti felüljáró	Vonat :)

Valószínűleg ekkortájt kezdett (havas)esőbe fordulni a havazás, de ezt akkor még nem vettem észre.

A XIII. kerületben nincs kivilágítva a patakpart

A Váci út után sikerült megmártani az egyik cipőm orrát egy pocsolyában. Nem örültem. Valószínűleg éppen azt számolgattam, vajon mennyivel lesz hosszabb az út a Városligeten keresztül.

Váci út, latyakosan

Végül a Duna parton elővettem a jobbik eszemet, néhány fotó után letettem a liget-tervről és visszafordultam.

Északi összekötő vasúti híd	Árpád híd
A Duna, hajóval

Csak visszafelé tűnt fel, hogy valószínűleg már nem hó, hanem havas eső esik, teljesen átázott a ruhám eleje valamint a nadrág mindkét combomon. A futás már nem termelt elég hőt, hogy melegen tartson, vagy a cipő kiszáradjon, kezdtem fázni. Meg kimerülni, időről-időre sétára kellett váltani.
Az M3 után persze eszembe jutott: ha lett volna annyi eszem, hogy nem megyek a Dunáig, épp most érnék haza. Végül nagy nehezen csak hazavergődtem.
Eléggé átfáztam, mindkét combom tökre bepirosodott - csak a forró fürdő után tért vissza lassan a normál színük.