Jött a második hét, előzetesen annyit láttam, hogy aránylag kényelmes hét lesz, nem is bánom, mert hamarosan Siófokon próbálom egyéni legjobb időmet megjavítani, így nem lenne hasznos 30 kili körüli futásokkal fárasztani magam.

Kicsit tartottam tőle, hogy a vasárnapi hosszú után rozsdás leszek a hétfői futáson, de erről szó sem volt szerencsére. Korábbi futótársam ezen az edzésen is csatlakozott hozzám, ami tök jó volt, mert a sötétben így több kedvem volt elindulni. Elég lassan mentünk, majdnem 7 perces átlagunk volt és sokszor bele is kellett sétálnunk, ekkor jöttem rá, hogy ez így nekem annyira nem hasznos, tulajdonképpen van egy komolyabb célom, ehhez viszont azért teljesíteni kell és a poroszkálás nem fog minden edzésen beleférni, pláne rövidebbeken. Ezt belátva nem is akartam, hogy szenvedjen tovább, kicsit pihent én pedig nyomtam 2 gyors kilit majd hazafelé próbáltunk 6 perces átlaggal közlekedni, ez az edzés 6:30-as átlagra jött ki.

A következő edzésnap fartlec edzést írt elő, ha jól tudom ez amolyan bele-belegyorsítok kedvem szerint féle. Úgy döntöttem kedvenc útvonalamat járom be, felnézek a Citadellához, így lesz lassabb és gyorsabb része is a futásnak. Sötétben régen mentem arrafelé, ráadásul munkaidő vége volt, sokan voltak nagyon zavaró volt a sok autó és a nagy tömeg. Felfelé kicsit megbántam, hogy erre indultam el, azonban amikor felértem minden negatív érzésem elmúlt, gyönyörű kilátás fogadott, a fények csodálatosak voltak. Elindultam lefelé, na itt megint főtt a fejem, egy útfelújítás közepébe csöppentem, szerencsére nem tartott sokáig. Ez egy jó iramú edzés volt, az ilyeneket szeretem. Az útvonal azért vált a kedvencemmé, mert amíg feljutok a tetőre addig nagyon kell szenvedni, igazi kihívás, viszont amikor a csodálatos panormáma közepette befordulok egy végtelennek tűnő lejtőbe az emelkedő után, na az megfizethetetlen.

A harmadik edzésnapon maradtam a jó öreg gátnál, azonban kicsit variáltam az útvonalon és a Petőfi-híd felé mentem belevonva a Magyar Tudósok körútját, majd másfél kör a gáton és így 11 kili lett, ezen az edzésen csak lazán futottam, semmi extra.

Közben megérkeztek a rendelt futócuccaim Angliából, így mindenképp ki akartam őket próbálni, ezért vasárnap mentem a heti 4. edzésre. Beszereztem egy hosszúnadrágot, ez egy kicsit nagy, de nem bánom, még így is rám simul, viszont legalább nincs az a „kiherélős” érzés benne. Egy hosszú ujjú pólót, egy sapkát, egy világító karpántot is rendeltem, a sapka kivételével mindent kipróbáltam. Arra is gondoltam, hogy előveszem a régi futócipőm, aminek a talpa még rendben van, a sarkánál deformálódott el, ezt egy vattadarabbal próbáltam helyrehozni, sajnos éreztem, hogy dörzsöl a kiálló műanyagdarab futás közben, de talán még nem reménytelen az eset. Nagyon sajnálnám ezt a cipőt, mert nincs sok kili benne, sajnos az UB után vettem észre, hogy belül a sarkánál kiáll a műanyagdarab, vissza is vittem a boltba, de ott azt mondták biztos ráléptem a sarkára. Azt válaszoltam, hogy lehet, sajnos az UB alatti éjszakán egy átöltözésnél simán előfordulhatott. Próbáltam jóindulatot kelteni azzal, hogy beismertem, hogy lehet, hogy én vagyok a hibás és azzal, hogy nem kezdtem el problémázni, de nem voltak valami segítőkészek. Nem haragszom rájuk, nem erről van szó, hiszen még helyre is tették ideiglenesen a műanyagdarabot, egy kis negatív érzés van bennem, megveszem a cipőt közel 30 ezer forintért, nem olcsó és garancia időn belül történik egy ilyen eset és csak széttárt karokkal találkozom. A következtetésem az, hogy nem fogok többet itthoni sportboltban vásárolni, inkább megrendelem külföldről fele annyiért. Tudom, hogy nem szép dolog nem hazai kereskedőtől vásárolni, de nekem erre nincs pénzem, majd vásárol az, akinek ez belefér.

Maga az edzés egy 15 kilis, harmadolós edzés volt (megint eltértem az edzéstervtől persze), viszont nem a középső harmad lett a tempós, hanem az első és a harmadik. Ebből az edzésből kiindulva sikerült is összeállítanom a taktikámat a vasárnapi félmaratonra. Azzal tisztában voltam, hogy az nem fog menni, hogy 5 perces kiliet tolok folyamatosan, aztán a végén hajrázok egy kicsit, így a vasárnapi futás hatására úgy döntöttem harmadolósan fogom lefutni ezt a versenyt. Az első harmadot 5 perc körüli átlagra kellene hoznom, majd a középsőnél 5:10-re lassíthatok és a végén meg ami belefér. Tudom, így neccesen hangzik az 1:45-ös célidő, de jobb ötletem egyelőre nincs. Sokat gondolkodtam, hogy kell-e nekem egyáltalán ez a PB, erőltessem-e, nehogy aztán az legyen, hogy elfogyok és szenvedés lesz az egész, míg ha eleve úgy vágnék neki, hogy megfelel az 1:50-es idő, akkor nyugiban végigfuthatnám. Most egyelőre ott tartok, hogy meg fogom próbálni a PB-t, mert utólag majd biztos bánnám ha nem, aztán a héten majd még néha gondolkodom ezen.

A vasárnapi futásomon sok minden járt a fejemben, többek között sokat gondolkodtam azon is, hogy miért szeretek egyedül futni. Szeretek elmerülni a gondolatokban és ezt csak egyedül lehet, amúgy is általában magamnak való voltam, biztos ebből is adódik. Persze ha valakivel találkozom és együtt futunk az egyáltalán nem rossz, sőt, nagyon örülök neki, akkor is ha lassabban megyünk, akkor is ha gyorsabban, csak nem tudnék minden edzésen valakivel futni, az már sok lenne. Tudom, hogy ez kicsit antiszociálisan hangzik, de nekem ez az az idő, amit magammal és a gondolataimmal tölthetek, erre szükségem van, talán ez nem csak fizikális edzés nekem, hanem mentális is, nem tudom.