Jelenleg itt tartok, a lelkesedésem nem csökkent, azonban kicsit reálisabban látom a dolgokat, nem lehetetlen a maraton egyáltalán, azonban fel kell rá készülni. Benne van a pakliban az is, hogy egyszerűen nem fognak ezek a hosszabb futások menni és az egész tervet el kell tolnom egy évvel. Itt nem feltétlenül arra gondolok, hogy 20 kilinél meghalok, de ha úgy érzem, hogy hétről-hétre egyre többet vesz ki belőlem, akkor vissza fogok venni. Nekem a futás egy hobbi, szeretem csinálni, sajnos nem tudok edzésterv alapján futni, mert néha útközben dől el, hogy mennyit és milyen sebességgel futok. Nálam ez így működik, így marad öröm az egész és ha úgy alakul, hogy túlhajtom magam, akkor vissza kell vennem, mert csorbul az élmény, másrészt pedig van időm teljesíteni ezt a távot, nem kell semmit sem elkapkodni.
Szóval realista vagyok, de közben ott motoszkál a fejemben, hogy nekem ez kell, akarom, a félmaraton csak a fele valaminek, az nem elég, meg kéne csinálni. És a „megcsinálás” nem elég, nem végigporoszkálni szeretnék és nem a célba érve meghalni. Kihúzott mellkassal akarok befutni, lehetőleg 4 óra alatt, vagy akörül. Így leírva még nehezebbnek tűnik és azt hiszem hétvégén, amikor hazafelé veszem az irányt az első hosszú futásom közben még annál is nehezebb lesz, de meg kell próbálni, mert az elmélkedéssel sosem derül ki.
Ti hogy álltok a célokkal, motivációkkal? Titeket mennyire kergetett vad ötletekbe az UB varázsa?
