Idén család nélkül vettem részt az eseményen: lényegében épphogy el tudtam könyörögni magam az aktuális - egyébként tényleg fontos - szombati programról.

Nem pörögtük túl a szervezést (én például nem is neveztem előre), mire észbe kaptunk már nem volt szállás a városban. Végül egy gazdasszonyképző vendégházában sikerült szobákat bérelni Palánkon, pár kilométerre a központtól. Ugyan jobb volt mint egy kollégium, de lényegesen gyengébb mint egy szálloda. Tovább árnyalja a azonban a képet, hogy otthon két furcsa sebhelyet fedeztem fel magamon magamon – egyet a derekamon, egyet pedig a lábfejemen. Gyanús, hogy valami vérszívófélével osztottam meg az ágyamat. Brrrrr :-(

Mivel a rajt délután volt, csak a verseny napján mentem a többiek után, akik már péntek délután leutaztak. Sikerült rendesen kicentizni az érkezést, a többiek épphogy hajlandók voltak megvárni a szállásnál. Ez nagyon fontos volt, mert autóval kellett bemenni a városba a rajthoz, és én nem vezethettem, hogy a verseny során a helyes frissítésre (azaz fröccsözésre) tudjak koncentrálni.

Persze időben érkeztünk és gyorsan sikerült egy megfelelő parkolóhelyet találni. Hála nekem, még fizetni sem kellett a parkolásért (12-ig fizetős). Mint említettem, nem pörögtem túl az előkészületeket, konkrétan fogalmam sem volt, hogy idén hol van a versenyközpont. Szerencsére a többiek képben voltak, gyorsan megtaláltuk a helyszínt (persze nem ott volt, mint tavaly, ahol én kerestem volna…) és a nevezés is sikerült.

Még elég sok idő volt a rajtig ezért visszamentünk az autóhoz, ahol a társaim láttak egy jófajta kávézót, ott ütöttük el a rajtig hátralévő időt. Enni már nem akartam futás előtt – még a szálláson toltam egy kolbászos-zsömlét – de azt is nehéz volt dönteni, mit igyak. Az utolsó 6É futás előtt a Mekiben tartottunk csapatgyűlést – ott csak egy teát ittam, ami nagy hibának bizonyult. Némi kockázatot bevállalva egy forró csoki mellett döntöttem, gondoltam jól jön majd az a kis szénhidrát futás közben. Szerencsére nem okozott bélpanaszokat, minden rendben volt. A profik persze már itt tolták keményen az izoitalt…

A rajtnál nagy tömeg és jó hangulat fogadott minket. Gyors bemelegítés után beálltunk a mezőnybe, közel a végéhez, tekintve, hogy nekem nem volt célidőm a versenyre.

Idén rövidebb volt a „városi” szakasz a verseny első felén, cserébe a pálya közepe táján tettünk egy hosszú kitérőt a Bodri pince felé.

Talán kicsit még melegebb is volt mint tavaly, de elég sűrűn voltak a frissítőpontok, privát frissítés nélkül sem szomjaztam el. Viszont a szükségesnél kevesebb helyen volt kaja, még 1-2 fél banán jól esett volna a pálya második felén. Saci néni is nagyon hiányzott, legalábbis én nem láttam se a rajtnál se a pálya mentén.

Haver, akivel együtt mentem, a kilátó után elhagyott, a Csacskát már egyedül másztam meg. Idén nem akartam kikészíteni magam, ezért a meredekebb emelkedőkbe bátran belesétáltam, mit sem törődve a körülöttem futók rosszalló pillantásaival… :-)

Az Iván völgybe ereszkedve összefutottam e.easy Futóblogtárssal, innen kezdve végig együtt mentünk. Az ideálisnál kicsit lassabb tempóban futott, de ez nem zavart, később pedig már ezt éreztem "normálisnak", a gyorsabb lett volna megerőltető. A Bodri pince felé vezető úton ráadásul szembeszelet kaptunk, egy ideig csodálkoztam is nagyokat, hogy milyen nehezen megy ez a 6+os tempó. Amúgy nagyon jól éreztem magam, a Csacska tetején ugyanis megvolt az első fröccsözés.

A pincén való átfutás csalódás volt. Számomra a pince definíció szerint a földszint alatt található, ezért kíváncsi voltam, hogyan fogják átvezetni a mezőnyt. Ehhez képest szintben átfutottunk két darab méretes termen, ami kellemesen hűvös volt ugyan, de ezen kívül semmi extrát nem nyújtott. „Hát ez rendkívül lényeges volt…” gondoltam magamban. Viszont itt is kaptunk fröccsöt, amit nem hagyhattam ki. Továbbra is rendkívül jól éreztem magam, és éppen terveztem volna beállni egy formás fenekű lány mögé - sajnos e.easy pont itt pörgött föl, és kb. száz méter után már megelőztük őt.

Az összes fotós gonosz módon az emelkedőknél állt lesben. A dokumentáció alapján úgy néz ki, végig sétáltama versenyt. Mondjuk az időeredményem is inkább ezt támasztja alá :-)

A pince utáni sík szakasz után ismét meredek emelkedő következett, a Porkoláb völgy. Itt kezdett visszaütni az elfogyasztott bor, az emelkedőkbe mindenütt belesétáltam. A gerincen túljutva ismét meredek lejtő következett, majd a Remete téri frissítőpont után visszaértünk az aszfaltozott utcákra, amelyek kis idő után ismét enyhén emelkedtek a kilátó irányába. A kilátóhoz simán fölsétáltam másodszor is, innen viszont majdnem végig lejtett az pálya, csak a térdekre kellett vigyázni. Az utolsó bő 1 km idén sem esett jól, a befutó előtti emelkedő különösen megviselt. 2:15:08 alatt értem célba (egy elvetemült fotós pl. lefényképezett az órával együtt!), ezt az eredményt igyekszem az elfogyasztott fröccsökre kenni, de igazából a felkészülést (meg a motivációt) sem erőltettem túl.

Befutó után addig vetyengtünk, hogy majdnem lemaradtunk a zsíroskenyérről: az utolsó darabok jutottak nekünk, pedig volt még érdeklődés utánunk is. Szerencsére fröccs volt még, talán fejenként hármat is bedobtunk…A befutócsomagban idén is volt egy üveg szekszárdi bor - a nénit majd megütötte guta, amikor haver közölte vele, hogy kólával talán meg bírja majd inni :-)

Az esti borkóstolóról – bár befizettem a „nevezési díjat” – végül lemaradtam. Történt ugyanis, hogy a két srác, akikkel mentem, bár azzal hitegettek, akarnak menni a borkóstolásra, nem regisztráltak előre. A helyszínen próbálták elintézni, hogy bejussanak (a meghirdetett 300-as keret határait finoman szólva nem feszegették az előregisztráltak), sajnos a kezdeti pozitív jelek után elképesztő rugalmatlansággal szembesültünk Bodriék részéről (nyilván komoly feladat volt a 150 fős rendezvény menedzselése). Jobb híján a Zodiaco szálloda épületében található olasz étteremben pizzáztunk, ami ugyan meglehetősen drága hely (van erre folyamatos kereslet Szekszárdon?), de cserébe jó a pizzájuk. A borkóstolásról utólag hallottam jót is meg rosszat is – érdekelne a véleményetek, ha ott voltatok.

Azért futottam is, csak ezt nem tudom bizonyítani...