2011. április 13-án rendezték a IV. ePDF – ELTE félmaratont a Duna mentén Dél-Budán, amelynek útvonalát az aszfaltra egyértelmű jelzésekkel fel is festették. A Futóblogról Ötike hívta fel a versenyre a figyelmet, ekkor döntöttem el, hogy a hétvégén lenyomom ezt a távot, megnézem hogy állok a félmaratoni versenytempómmal. Többen jelezték, hogy az útvonal egy kissé lerobbant részen megy keresztül, nekem is rémlett valami, de akkor még ezzel nem foglalkoztam. Szombaton már mindent megterveztem fejben, először csak óvatosan, aztán ha minden rendben lehet növelni a sebességet.

Eljött a vasárnap reggel, 8:30-kor útnak indultam. Kulacsöv híján egy fél literes iso italt szorongattam a kezemben, az idő kellemes volt, nem sütött a nap, de nem fáztam. Úgy terveztem, hogy 7 kilinként frissítek, majd az utolsó 3 km előtt még egyszer, hogy legyen erőm még hajrázni. A félmaraton útvonalára a Budafoki úton csatlakoztam rá, a felfestések elég egyértelműek voltak nem csak az útvonal, de még a megtett táv is jelölve volt. A Budafoki úton kb. 2 km-t tettem meg, majd lekanyarodtam a Duna partra, itt tulajdonképpen jobbra nagy raktárépületek és pusztaság, balra a Duna és a Csepel-sziget ipari része fogadott.

Kihalt volt minden, csak én és az út voltunk, kicsit világvége hangulata volt, de nagyon jól esett egyedül lenni ott a gondolataimmal. Sajnos ez nem tartott sokáig, hamar rátértem a bicikliútra, itt találkoztam futókkal, bringásokkal, horgászokkal.

Ez a rész egészen a hetedik km-ig tartott, itt kicsit lassítottam, frissítettem egyet és konstatáltam, hogy a.) nem sikerült a lassú kezdés, folyamatosan gyorsulok b.) ennek ellenére nagyon jól érzem magam c.) nem is vészes ez az útvonal. A c megállapítást sajnos nem tudtam sokáig fenntartani, ekkor volt egy balkanyar az útvonalban, bepillantottam merre visz az út és tudtam, hogy itt valószínűleg még gyorsabban fogok menni :)

Nehéz összefoglalni ezt a dolgot, maga a látvány (ahogy a képeken is látszik) nem olyan vészes, van egy pár kietlen ház, gyártelep, de inkább a hangulata az, ami furává teszi a helyet. Furcsa hangok és zajok, az egyik gyárnál csokis pörkölt mogyoró szag volt, szóval nem túl bizalomgerjesztő környék. Szerencsére sokat ezzel nem foglalkoztam, inkább a futásra koncentráltam, az jól ment, próbáltam kicsit hosszabbra nyújtani a lépteimet, jobban kihúzni magam, kísérleteztem és közben vártam a fordítót és azt, hogy kijussak erről a furcsa részről. Maga a fordító a 10,5 km-es jelzésnél kellett volna, hogy legyen, azonban én ezt nem nagyon találtam, sajnos errefelé már nem aszfaltozott úton mentem, mivel az elején még rátettem egy fél kilit az útvonalra, ezért úgy döntöttem nem keresgélem a fordítót a táv úgyis meglesz.

Féltávnál nem éreztem sem fáradtságot, sem azt, hogy számolgatom mikor lesz már vége. Tele voltam energiával és folytattam a gyorsulást, szerettem volna hamar túljutni a lerobbant részen. Az egyik kietlen ház pince részében kutyaugatás visszhangzott (és talán egy krokodilt is láttam ugyanott :) itt kicsit megráztam magam, nem akartam, hogy mindenféle külső tényezők bezavarjanak és bevállaltam egy sprintet a Szarajevó szakasz végéig. Ismét frissítés és kezdődhet a végjáték. 7 km volt még hátra, általában ilyenkor tervezem meg a hajrámat, azt már megtanultam, hogy nem szabad elsietni, ráadásul éreztem, hogy egy jó időt (magamhoz képest persze) is össze lehet hozni, ezért úgy döntöttem, hogy a Budafoki útra érve bedöntöm a maradék frissítőt és elkezdek hajrázni aztán lesz ami lesz. 3 km volt hátra és a Budafoki úton zöldhullámot kaptam, nyújtottam a lépteimet ahogy lehetett, kb. 2 km volt még hátra, de már kezdtem kifulladni, igen, sikerült megint elrontani a hajrát. A végén azért beleadtam mindent, szerettem volna 1:50 alatt megcsinálni, de már láttam, hogy ez esélytelen, a vége 1:51 lett, ami 2 perccel jobb az eddigi legjobb időmnél, elégedett vagyok, kicsit tartottam tőle, hogy visszaestem a télen, szerencsére nem így történt. Májusban lesz egy félmaraton, ott szeretnék 1:50 alatti időt összehozni, de a cél nekem mindenképp az UB minél hatékonyabb teljesítése, a félmaraton csak egy lépcső ehhez.