Idén először lehetett a Vivicittán félmaratoni távra is nevezni, és én éltem is a lehetőséggel, arra gondolva, hogy ha már az előző heti prágai félmaratonra készültem valamennyit, akkor a Vivicitta előtt elég lesz mondjuk egyszer lemenni egy laza átmozgató futásra. (Hogy ez mennyire sikerült jól, az egy másik kérdés.)
Ahogy a futanet oldalán olvastam, "a rekordok Vivicittája" volt az idei - az egész napra 15000 induló jutott, de én valahogy mégsem éreztem úgy, hogy kifejezetten nagy tömeg lett volna a startvonal előtt, bár a Vivicittán szokásos 12 km-es távon és a félmaratonon indulók együtt indultak. Az indulási zónákat csak táblák jelezték, vagyis mindenki saját belátása szerint állt be kb. oda, ahová akart. Egy barátommal együtt álltunk be, és ahogy körülnéztünk, elég sok indulót láttunk, akikről ránézésre nem gondoltuk hogy 4p 30mp körüli kilométereket fognak futni a teljes távon, úgyhogy előbbre mentünk egy kicsit, kb. a négyperces kategória határáig, hogy ne kelljen sokat kerülgetnünk indulás után.

Úgy gondoltam, hogy az első néhány kilométeren hogy követni fogom Révusz haveromat (a képen zöld pólóban) amíg lesz kedvem hozzá, és amíg képes leszek rá - mivel ő 1ó 30p alatt szerette volna futni a távot, ennek megfelelően az első kilométer 4p 17mp lett, a második pedig 3p 57mp... De a szívritmusomat nézve ezt a tempót nem tartottam reálisnak, úgyhogy szép lassan lemaradtam róla.
Az Andrássy út után a Kossuth tér környékén mentünk le a rakpartra, ahol elég erős ellenszél fogadott - a forduló után ebből persze hátszél lett, ami akkor jól esett, de volt még egy forduló, ami után megint ellenszélben kellett visszafutni a Kossuth térig. Az ellenszélben egy darabig egyedül futottam, de aztán gondoltam egyet, és egy rövid sprinttel utolértem egy előttem futót, és igyekeztem a szélárnyékéban maradni. Nagy védettségről persze így sem volt szó, de valamennyire mégiscsak szélárnyék volt. Kis túlzással azt lehet mondani, hogy a szél annyira erős volt, mintha emelkedőre futottunk volna felfelé.
A Kossuth tér környékén az előttem futó úgy tűnt hogy kifáradt, úgyhogy magamban megköszöntem neki az addigi segítségét, és előztem. Itt a házak között kisebb volt a szél ereje, de aztán a Váci úti felüljáró kívánt még egy kis extra erőkifejtést.

Futás közben még a kilencedik km környékén váltottunk egy pár szót néhány futóval, akikkel kb. egy tempót mentünk - egyikük, Krafcsák Gábor, szintén ott volt előző szombaton Prágában a félmaratonon, és aztán úgy alakult, hogy vele teljesen együtt futottuk végig a távot, néha beszélgetve egy-egy fél mondatot. A Ligethez közeledve szóltam is neki, hogy ne érezze úgy, hogy közel a befutó - a Hősök tere még csak a 18. km volt, és hátra volt még néhány kanyar a Ligetben.

A célhez közeledve hosszú és komoly hajrába nem kezdtem, de azért a legvégét igyekeztem meghúzni - 78. lettem, 1ó 33p 50mp lett az eredmény a saját mérés szerint. (A hivatalos mérés szerint 1ó 33p 49mp - ennyire kis eltéréssel talán még sosem sikerült mérnem.) Ezek szerint joggal álltunk be a rajtnál a 4:30-as kilométerek indítózónájába.
Célbaérés után Gábor, akivel végig együtt futottunk, megköszönte hogy "húztam" magammal, és én is megköszöntem neki, hogy ő is húzott engem - azt hiszem mindketten jobbat futottunk így, mintha egyedül dolgoztunk volna. Engem legalábbis határozottan inspirál ha fut mellettem valaki, akivel nagyjából egy tempót futunk.

Öt sörrel kevesebb,  öt perccel jobb, mint egy héttel előtte Prágában.