Még 2005 év elején kezdtem el a futást. Akkoriban egyáltalán nem mozogtam és éppen olyan helyre költöztem ahol a környék adott volt a futáshoz. Egyik este el is terveztük a lakótársammal, hogy másnap reggel lemegyünk futni. Az első futás után nagyon elfáradtam, de már akkor éreztem, hogy ez tetszik. Ezek után gyakorlatilag naponta jártam futni, nem hosszabb távokat persze, de rendszeresen. Majd jött az atlétikai pálya és ott körözgettem, volt, hogy 30 kört is akár. Ekkoriban nem voltak céljaim a futással, csak szimplán élveztem. Volt, hogy kihagytam egy fél évet, majd újrakezdtem egészen így ment tavaly májusig, ekkor fedeztem fel a Kopaszi gátat. Amikor ott futottam másodjára elhatároztam, hogy le akarom futni a félmaratont minden áron, ekkoriban találtam rá a futóblogra is. Innentől voltak céljaim és most is vannak, például a bloghoz szorosan kapcsolódó Ultrabalaton 2011.
Azonban elgondolkoztam azon, hogy mit tűzzek ki célul a jövő évre? Logikus lépés lenne egy maratoni táv teljesítése, hiszen a félmaraton nevében is benne van, hogy az csak a fele annak, ami igazán nagy teljesítmény. De vajon el tudom én ezt érni? Végignézve az eddigi teljesítményemet azt mondanám, hogy biztosan, de szívem szerint egy 4 óra körüli maratonnal lennék elégedett, aminek az eléréséhez áldozatok kellenek. Én mindig is úgy kezeltem a futást, mint az egyik hobbimat, akkor és úgy csinálom, ahogy éppen jól esik, nem erőltetek magamra dolgokat, nem vonok el időt más fontos tevékenységektől stb. Egy maraton teljesítéséhez azonban valószínűleg szükség lenne ezekre és a legnagyobb fejtörést még nem is ezek okozzák. Amióta hosszú távokat futok 2 esetben fordult elő, hogy a havi kilométer adagom 200 fölé emelkedett (általában azért akörül van) és mindkétszer sérülés lett a vége. Nagy valószínűséggel én rontok el valamit (nem megfelelő bemelegítés / lenyújtás), de ha ez egy tendencia lesz, akkor annak én iszom meg a levét. Lehet, hogy csak az elkeseredettség van még bennem a kényszerpihenő miatt, de nem érzem elég felkészültnek magam egy maratonhoz. Nem mondok le róla teljesen egyelőre, de függővé teszem bizonyos dolgoktól. Egyrészt itt lesz az UB, ott kb. egy olyan távot teljesítünk majd fejenként kisebb szünetekkel, ott majd többet megtudok a határaimról szerintem.
A futást természetesen nem hagyom abba, függő vagyok és nem is akarok / fogok leszokni róla. Pusztán arról van szó, hogy 200 km havi adagnál többet nem szeretnék futni. Megfogadtam, hogy több időt fordítok a bemelegítésre és a lenyújtásra és jobban odafigyelek a szervezetem által küldött jelekre. Egyelőre még egy hónap pihenés vár rám, addig is úszok, súlyzózok talán biciklizek, nektek pedig jó futást kívánok, már várom, hogy csatlakozhassak.
