Mint már bencsikp írásából kiderült, az Ennyire futja! csapat 1/3-a 2011. május 28-án Makón futott félmaratont. Én már télen voltam a Marosmenti Mocorgók klub egy családias hangulatú futórendezvényén, és biztos voltam benne, hogy egy komolyabb versenyt is sikerrel meg tudnak rendezni. Az egyetlen kis döccenő a szervezésben a rajt fél órás csúszása volt. Egyébként minden tökéletesen rendben volt: kijelölt parkoló, zárt útvonal, nyilakkal egyértelművé tett kereszteződések, elnézhetetlen km jelzések, sok futóutat biztosító rendező és polgárőr (köszönet nekik is), 2.5 km-enként frissítőpontok, a célban érem és gulyásleves, kellemes kisvárosi hangulat. Látszik, hogy futók szervezték futóknak a rendezvényt, biztos vagyok benne, hogy ették a kefét, hogy ők most nem loholhatnak egyet :-)
Motoszkált még a fejemben az is, hogy vajon hányan fogunk futni és kik jönnek el? A rajtnál láttunk megvillanni Ironman finisher pólót, Ultrabalaton, Nike félmaraton pólókat, tehát ez a Dél-Alföldön hiánypótló rendezvény összegyűjtötte a környék gyakorlottabb futóit is. A rajtban udvariasan magam elé engedve mindenkit, az 50 fős mezőny végéről indultam. A lábam nyilallása jelezte, hogy semmi kapkodás. Lassan bemelegedett, és egész jól elmúlt a fájdalom kb. 1 km után. Felvettem az utazósebességet, a tervezett 6 perc/km tempót. Rendezett porták előtt haladtunk, a helybeliek kikukkantottak megnézni és bíztatni a mezőnyt (egy néni fakanállal verte a lábost, valaki kolompot hozott, de volt komoly hangú duda is). 2,5 km-nél elkövettem azt a hibát, hogy nem kértem a frissítőponton semmit. A Nap nagyon tűzött, kezdtem érezni, hogy melegem van és emelkedik a pulzusom.
Következett egy helyi szinten forgalmasabb út, itt félpályás volt a lezárás, néhány autóból jóleső buzdítást hallottam. A 2. frissítőpont kicsit helyrerakott, de ekkor már tudtam, hogy nem lesz egyszerű menet. Utolértem néhány futót, ők 7 km-t futottak, kicsit irigyeltem őket, hogy megállhatnak az árnyékban.
A második körben lazítottam a pulzuskontrollon: 10-el emeltem a percenkénti ütésszámot. Nem volt nehéz :-). "Csaltam" is egy kicsit: néhány hosszabb egyenesben nem az úton futottam, hanem az árnyékos járdán. Mivel ez kissé egyenetlenebb volt, biztos, hogy lassított, de legalább nem sütötte a fejemet a Nap. Gyerekkorom óta tartok kissé a napszúrástól, bár még sosem kaptam. Fő az óvatosság :-) Találkoztam Lalival, aki egy robogóval jött szembe a mezőnnyel és ásványvizeket osztogatott. Messziről kiabálta, hogy öntsem le magamat - talán már látta a mozgásomon, hogy nincs minden rendben. Innentől öntögettem magam. Nem szeretem, ha vizes ruha tapad rám, ezért nem öntöztem magam a kezdetektől, de tanultam az esetből: a felforrt agyvíz rosszabb. A kapott palack víz segített, hogy eljussak frissítőponttól frissítőpontig. A tarkóm percek alatt megszáradt, éreztem, hogy perzsel a Nap, és igyekeztem megjegyezni, hogy ilyen időben sapka elegedhetetlen. Ebben a körben lényegében egyedül futottam, a lassú 7 km-es versenyzők elfogytak, a félmaratonosok elhagytak vagy elmaradtak. Féltáv körül elmajszoltam egy fél müzliszeletet, ez már egyfajta rutin, feldobott, jól esett. Érdekes módon, a 3. körben már nem lassultam. Ez az addig szigorúan tartott pulzuskontroll megszűnése árán valósult meg. Ekkor már nem vacakoltam az árnyékok keresésével, és egy hosszú egyenesben futókat vettem észre magam előtt. A tempót tartottam, szorgosan öntöttem a fejemet, és utolértem, akit láttam. Amikor Bencsikp-t utolértem, azt gondoltam csatlakozik, de utamra bocsátott. Az utolsó km-eken még egy 3 fős csapatot is elhagytam, így összesen 5 ember előztem meg ebben a körben. Nem én gyorsultam, hanem ők lassultak le. Végül a tempóm 6:03 perc/km lett, kb 2 perccel rosszabb lett az célidőm a tervezettnél.
A célba igen kitikkadva érkeztem. Jól esett a hideg szóda és a savanykás alma, amit kaptam.
Nyújtás és átöltözés után gulyáslevest szürcsölgettünk a gyepen heverészve. Még megvártunk az eredményhirdetést, ami a 9. Hagymás grillfesztivál díjkiosztójával együtt zajlott. Igen konkrét ételneveket hallottunk, legközelebb a hagymalekvárt meg kellene kóstolni :-)
A versenyfotók a Makói mozaik oldaláról származnak.
