A címben szereplő szó azt jelenti „szédülés”. 10 évvel ezelőtt általában én kerestem ezt az állapotot, most, az elmúlt 3 hónap tapasztalatai alapján sosem akarom többé érezni, de inkább kezdjük az elejétől.

Októberben sikerült teljesítenem életem első maratonját, utána nem járt át az a büszkeség, amire számítottam, egy pipa került a dolog mellé, de sokszor kellett emlékeztetnem magamat arra, hogy azért ez nagy dolog volt. A fejemben sokszor járt az, hogy majd a következőt hogyan kellene, most már jobban látom mit is jelent egy ilyen verseny, talán így a felkészülést is jobban meg tudom tervezni. A futás utáni napokban néha furcsán éreztem magam, érdekes módon legtöbbször amikor a munkahelyemen ebédelni mentünk, kicsit úgy éreztem, hogy miután leültem nem biztos, hogy fel tudok állni, mintha csak egy kis hajszál választana el attól, hogy elveszítsem az eszméletem, valami pszichés dologra gondoltam, mert eközben ha erőt vettem magamon simán felálltam és semmi gond nem volt. Nem foglalkoztam ezzel a dologgal, betudtam annak, hogy a szervezetemből sokat kivett a futás, aztán elkezdett romlani a helyzet és egy kosár edzés után beállt ez az érzés állandóra, tehát egész nap jelen volt, mindegy, hogy ülök, állok, vagy éppen fekszek. Nehéz elmondani milyen érzés volt, bizonytalanságérzet, a szédülést erős kifejezésnek tartanám, ez az érzés hullámzó volt a nap folyamán, de azt nem tudtam megmondani, hogy mitől jobb, mitől rosszabb.

Természetesen elmentem orvoshoz, ott elirányítottak ezer helyre, mivel a szédülés egy nagyon nehezen megfogható dolog, sok kiváltó oka lehet. Most nem mennék bele, hogy ha TB alapon próbálkoztam volna megoldani ezt a problémát, akkor most hol tartanék (valószínűleg sehol), szerencsére aránylag hamar kizártunk pár dolgot és nagyon úgy nézett ki (vagyis ebben még most sem vagyok biztos), hogy a nyaki csigolyáim körül keresendő a probléma. A lényeg az, hogy mivel van egy rossz tartásom, ezért a nyaki csigolyáim nem állnak jó pozícióban, kicsit előrébb tolódtak és nem olyan ívesen helyezkednek el, ahogy kellene, emiatt a vállamban lévő szalagok megnyúltak, elgyengültek, folyamatos görcsben vannak, ami egyébként a szédülés mellett még jellemző tünetem volt. Beszélgettem a gyógytornásszal és ő is megerősített abban, hogy ezek az elváltozások önmagukban nem okoznának nagy problémát, 10-ből 5 embernek tuti van ilyen, azonban én ezzel a testtartással terhelem futás közben magam elég komolyan. Igen, ott abban a pillanatban úgy éreztem összeáll a kép, hiszen korábban futás közben voltak megmagyarázhatatlan váll görcseim, minden alátámasztja a teóriát. Ekkor már kicsit nyugodtabb voltam, hiszen sikerült azonosítani a probléma forrást, a kiút nem egyszerű és nem rövid. Gyógytornáznom kell, ami legfőképpen nyújtásokból, a lapocka alján található izmok és a nyaknál található izmok erősítéséből áll. Azt mondhatom, hogy november végétől már jól vagyok, volt, hogy éreztem furcsán magam, de tudtam mihez kötni a dolgot, természetesen a munkahelyen sokat volt egy pozícióban a fejem, erre figyelni kell.

Szeretnék beszámolni arról, hogy a sport ebben az időszakban milyen szerepet játszott. Nagyon furcsa tapasztalataim voltak eleinte, a futás vegyes dolgokat eredményezett, volt, hogy jobban éreztem magam tőle, volt, hogy rosszabbul, érdekes módon ha nem csináltam semmit, akkor folyamatosan javult az állapotom. Egy ilyen 2 hetes pihenő után visszamentem egy kosár edzésre és bumm, azonnal visszajött a rosszullét nagy intenzitással, ezt máig nem értem,  a kosár vajon miért okozza ezt? Tény, hogy megterhelő a nyaknak, szerintem valamit nagyon rosszul csinálok. Ezek a tapasztalatok mind november eleje környékéről származnak, úgy döntöttem és a gyógytornász is azt javasolta, hogy pihenjek, ne erőltessem, csináljam a tornát és majd januárban esetleg megpróbálhatom a futást.

Eljött január, sőt, gyakorlatilag annyira ki voltam éhezve, hogy január elsején elmentem futni, nem bírtam már tovább. Több dologra kellett figyelnem, egyrészt nagyon óvatosan, rövid távval, lassan kell kezdenem, nekem ez a taktika sérülés után is bevált, sőt, gyakorlatilag az élet sok területén lehet alkalmazni, egy biztos alapot kell építeni, ami már megy, arra mindig tudok építeni. A gyógytornász tanácsai jártak a fejemben, mindig nézzek előre, ez a legfontosabb, sokszor néztem lefelé futás közben, nem értem miért. A helyes tartással szinkronban a lapockáimat kicsit közelítsem, vállak le, nyak kicsit hátra, mindezt nem görcsösen (haha), így kicsit tehermentesíteni tudom a nyakam és a vállaim. Nem volt könnyű, ezt a tartást csak görcsösen tudtam megcsinálni, ami még mindig jobb, mint amit eddig csináltam, de még nem tökéletes.

Érdekes módon a vállam fáradt el a futás végére, persze nem csoda, még most sem tudom pontosan, hogy hogyan is kell azt csinálni, amit a gyógytornász javasolt, persze a normál testtartás nekem most egy erőltetett pozíció, remélem idővel majd alakul ez, mindenesetre a tervezett 80 kilit 2 híján már teljesítettem és jól vagyok, bár néha még óvatosságra int a szervezetem, ennek ellenére optimista vagyok, nehéz, mert türelmesnek kell lennem és sikernek kel megélnem olyan teljesítményeket, mint egy kezdő futó, a hónap végére tudtam 10 kilit egyben lefutni és a vállam jelezte, hogy talán ez még sok volt, nehéz ezt feldolgozni, októberben maratont futottam és most valahogy olyan idegennek hat az az élmény, mintha nem én lettem volna ott, remélem ez idővel elmúlik, valamiért mindig mélypontra kerülök egy sérülésnél, úgy érzem soha nem tudom majd azt, amit korábban.

Alapvetően ez az egész felforgatja a hozzáállásomat az idei évhez, az UB-t mindenképpen szeretném a többiekkel teljesíteni és úgy gondolom ez reális is lehet még akkor is ha óvatosan emelem magamnak a lécet addig, minden más versenyt opcionálisnak érzek most, örülök, hogy tudok futni különösebb problémák nélkül, a kosár, ami nagy szerelem lett tavaly nem tudom hogyan fog visszatérni az életembe, őszintén szólva félek tőle, attól, hogy megint szédülni fogok és egyelőre nem tudom, hogy kosarazás közben hogyan tudok koncentrálni a tartásomra, erre egyszerűen ott nincs idő. Majd mindent szép sorjában, türelem, türelem.