Besokalltam a hosszútávtól. Nem örökre, de egész nyáron szenvedtem. Motiváció-hiány is volt, a hőséget sem bírom, meg talán az idei UB is kifárasztott. Augusztusban húsz nap alatt 39 km-t futottam, ami példátlanul gyenge teljesítmény az utóbbi években. A másik gondom az unalom: a környéken már nincs olyan hely, amit ne ismernék. Esténként félórákat azzal töltöttem, hogy azon töprengtem, merre menjek futni, hogy nem unjam magam halálra.

Valami más kellett, és elsőre az jutott eszembe, hogy kutyaharapást szőrivel. Ha unom az összes futóutat, akkor mindig ugyanazon az úton kell futnom, minden nap, ráadásul két kört ugyanazon a pályán. Mennyit tudok futni úgy, ha nincs pihenőnap? Korábban (2007) volt olyan, hogy hat nap egymás után futottam 10-11 km-t és a végén már fáradt voltam. Úgy döntöttem, hogy 8 km körül próbálok futni. Mivel a közelben ismertem egy 4,15 km-es kört, itt futottam kettőt.

Aug. 21-én kezdtem el. Kilenc napja nem futottam akkor, ráadásul a pulzusmérőm jeladójának eleme is lemerült. Lassan mentem, pont 6 perces kilikkel. Gondoltam, ha szép fokozatosan faragok az időből, az lelkileg is segíthet a sorozatterhelés során. Az idők tényleg nap mint nap jobbak lettek, közeledtem a 45 perces idő felé. Ez egy iskolai tesióra hossza, és épp most vezették be országosan a mindennapos testnevelést. Az edzéseimet ezért csak mitesinek neveztem.

Négy nap után beütött a baj. Aug. 25-én a szokott nyári kánikula volt, nem volt nekem kedvem nappal futni. Délután barátokkal meg a sógoromékkal volt partynk, de gondoltam 10-re legkésőbb itthon leszünk, vagy épp onnan futva jövök haza. Ez nem sikerült, túl jó volt a hangulat, hogy lelépjek, éjjel 11 után indultunk haza. Nem volt már erőm és kedvem futni. Így 26-ától újraindult a számláló. Az egynapos kihagyás amúgy jót tett: az addigi 30-40 másodperces javulások helyett másfél perccel voltam gyorsabb (46:44, azaz a tempó 5:38). Eddig végig 160 körüli átlagpulzusokkal futottam ezeken a nem is olyan gyors edzéseken.

Utána még pár napig folyamatosan gyorsultam, de aztán jöttek persze visszaesések is. Néha ezek megmagyarázhatatlanok voltak, bár szeptember elején igyekeztem még magyarázatokat találni (melegebb idő, teli has, fáradtság stb.) és még azt is elterveztem, hogy tudatosan próbálgatom a befolyásoló tényezőket változtatni: ha minden más tényező azonos, de egyet változtatok, mi lesz az eredmény? Pl. kipróbálom az új cipőt, csinálok bemelegítést vagy nem stb. Aztán letettem ezekről is, rájöttem, hogy jobb, ha mindig úgy futok, ahogy épp jólesik. Ha lassan, hát lassan - de ilyenkor észrevettem, hogy a pulzusom kezd figyelemreméltó módon csökkenni. Sőt, később már a gyorsabb futásoknál is. És persze olyan is volt, hogy megmagyarázhatatlanul gyorsultam egyik napról a másikra, vagy gyorsabb tempó ellenére is esett a pulzus...
Eleinte aggódtam, hogy egy idő után felhalmozódik a fáradtság, nem tudok majd regenerálódni. Az is aggasztott, hogy a térdem kissé fájt néha a futás közben. És aztán azon is, hogy ha elkezdődik a tanév, egyes estéken olyan fáradt leszek, hogy elalszom futás helyett. Végül kiderült, hogy ez a 8 km napról napra cseppet sem fárasztó, akár egy évig is lehetne csinálni. Mutatta ezt az edzések utáni pulzusmegnyugvás is: egy perc alatt a megállás után legalább 36-tal csökkent a pulzusszám, de a leggyakoribb érték 40 felett volt. Egyedül lelkileg nyomasztó: a kényszer, hogy nem hagyhatsz ki egyetlen napot sem, egy idő után zavaró lett. A térdem viszont helyrerázódott, szerencsére. Olyan volt azonban, hogy elaludtam futás előtt, de 20 perc, sőt egy esetben egy óra után mindig sikerült felébredni és elmenni a napi 8,3 km-re...

De végül sikerült az első négynapos sorozat után egy nap szünettel aug. 26-tól szept. 30-ig további harminchat egymás utáni napon lefutnom ezt a távot. Egyszer emellett egy rövidtávú duatlonversenyen is indultam, de még aznap este is jött a mitesi. Az alábbi diagramon látható az aug. 21-szept. 30 közötti mitesik tempója.

Látható, hogy az első napok óvatos kezdése és a kihagyás után hamar eljutottam a normál tempómig (5:30), majd egy ideig annak környékén ingadozott a tempó. A 23. naptól jött egy hirtelen javulás, és utána (még nagyobb kilengésekkel) 5:15 körül ingadozott. De a leggyorsabb futások tempója fokozatosan javult, 5:03, majd 5:00, 4:55 és végül 4:47 lett. Az ezek utáni visszaeséseknél pedig a görbe "felső" csúcspontjai is egyre gyorsabb futásokat jelentettek.

A pulzus javulása volt a másik fontos tapasztalatom. Ezt ilyen meggyőző grafikán nem tudom bemutatni, mert mivel folyamatosan gyorsultam is, látszólag a pulzus nem csökkent. De ha a különböző sebességtartományokban elért pulzust nézem, az határozottan csökkent.

Nézzük pl. az 5:38-as tempók adatait: 5. nap: 161; 13. nap: 145, 26. nap: 143, 33. nap: 141 ütés/perc.

5:20-as (5:18-5:22 közötti) tempónál: 10. nap 161; 16. nap: 151; 20. nap: 146, 24. nap: 144.

5:05-ös tempó: 24. nap 157, 36. nap: 152.

Vagy nézzük fordítva: milyen tempókat sikerült elérnem 158-as pulzussal? A 3. napon 5:54, a 12. napon 5:39, a 14. napon 5:24, a 25. napon 5:00, a 30. napon 4:55, a 38. napon 4:47...

Mindez nekem, akinek viszonylag magas a pulzusa, borzasztó fontos tapasztalat volt: ezzel a módszerrel egy nagyobb verseny előtt van esélyem a pulzus csökkentésére és/vagy a tempó növelésére. Szeptember végén már azzal kacérkodtam, hogy mégis nevezek a Spar maratonra, mert mondjuk kényelmes (!!) 5:20-as tempóval indulva 140-150-es pulzussal vidáman (?) tudnék futni 2-3 órát. Igaz, elég régóta nem futottam hosszútávokat, lehet, hogy ez nem működött volna, de erősen gondolkodtam, hogy most ezt érdemes lenne kipróbálni. Végül családi okokból letettem róla.

Szeptember végéig kitartottam. Olyan jól nézett ki az edzésonline-on, hogy minden napra beírhattam egy futást... De lelkileg már nyomasztó volt, ezért abbahagytam. Még sosem futottam egy hónap alatt 252 km-t, pedig ez csak napi 8,3. Amitől féltem, egyáltalán nem következett be: az izmaim napról napra regenerálódtak, nem éreztem fáradtnak magam. Érdekes és szomorú viszont, hogy miután pár nap kihagyással futottam október első hetében kétszer is 5:11-es tempóval, a pulzusom újra 160 fölé ment, majd a combom többször is begörcsölt (magnéziumot nem szedtem a mitesi alatt). Még olyan is volt, hogy éjjel is izomgörcsre ébredtem. Tegnap viszont (négy nap teljes kihagyás után) 5:42-es tempóban 141 volt az átlagpulzusom, ami azt jelzi, hogy teljesen azért nem felejtette el a szervezetem a 40 napos kiképzést. Remélem, a hatás tartós marad, de szerintem fogok még én hasonló sorozatokat csinálni.