Nagyon régen jelentkeztem bármilyen beszámolóval, leírással. A tavalyi Ultrabalaton beszámolóm sem készült el, az igazság az, hogy elkezdtem írni és meg is volt már a nagy része, de sajnos elveszett és nem volt kedvem újból elkezdeni. Röviden annyit tudnék róla írni, hogy jól éreztem magam, bővültünk egy újabb taggal és megint tök jól elvoltunk így hatan, kellemes volt futni is. Annyi bökkenő volt, hogy az allergiám kicsit elhatalmasodott rajtam és elkezdtem fulladni, így muszáj volt a srácokat megkérnem, hogy valamennyi terhet vegyenek le rólam, mert nem fog menni sajnos ez a mennyiség. Orvosnál is jártam, aki nagyon korrekt volt és megértette, hogy az UB kihagyása jelenleg nem opció, így ventolint írt fel, ami ugyan doppingszernek minősül, de kifejezetten jót tesz a nehezebb szituációkban. Az éjszakai szakaszom előtt kellett csak befújni és ott meg is éreztem, hogy milyen a jótékony hatása a hörgőtágítónak, úgy mentem, mint a gőzmozdony (Nyilván önmagamhoz képest). Szóval az UB jó volt, ez egy elég velős összefoglaló, de a lényeg ez.

Azóta a langyos vízben pancsoltam, futás szempontjából semmi izgalmas nem történt, próbáltam kihozni mindig a maximumot az adott hónapból, van, hogy ez jól sikerült, sajnos sokszor nem. A futás mellett sokat jártam TRX-re, kosarazni, így ptóbáltam színesíteni a palettát amennyire csak lehet. A második babánkat vártuk ebben az időszakban így sok családi teendő esett rám, az év végi kilométer számláló nagyon csúnya számon akadt el, nem is merem leírni. Februárra vártuk Marcit, így sem a január sem a február nem hozott komoly eredményeket, nem is volt cél igazából. Aztán amikor megszületett a kisfiunk és végre ki tudtam venni 2 hét szabit megtáltosodtam és úgy döntöttem márciusra végre tehetek egy közepes vállalást, ez lett a 100 km. Tudom, nem nagy szám, pár éve egy átlag alatti teljesítmény lett volna a részemről, de most komoly vállalásnak éreztem. Egyrészt egy újszülöttel nem könnyű apának sem, pláne ha ott van mellette egy dackorszakban lévő 3 éves is, másrészt sajnos nagyon elszoktam a 10+ kilis távoktól, így kicsit most el kellett kezdeni magamat visszaszoktatni, mert 5 kilis futásokkal a hét 5 napján menni kellett volna, ami ebben a szituációban nem túl reális. Előre lelövöm a poént, sikerült a vállalás és nagyon jól is ment szerintem, nem volt olyan futás, amit "erőlteteni" kellett csak a cél érdekében, szépen jött magától minden.

5:43-as tempó ment ebben a hónapban, ami szerintem megfelelő előrelépés, még nem ez a cél, 5:30 körülre szeretném azért az edzéstempót felvinni. A távot is próbáltam minden héten egy kicsit nyújtani (Mármint egy adott futás maxiumum távját) sajnos a környékünkön nem túl izgalmas lehetőségek vannak erre. Nyilván nem megy minden egy lépésben, de úgy érzem azért könnyebb lesz így, hogy már voltam "ott". Van egy nagy hátráltató tényezőm, ha engedékeny vagyok plusz 5 kilónak mondanám ha szigorú 10-nek. Szóval ezt cipelem magammal és nem nagyon akar eltűnni, próbálom táplálkozásban is visszafogni a szénhidrátokat, de még nem tudok 100 százalékosan koncentrálni erre. Mindig nagy terveim vannak az év elején aztán a fele sem valósul meg, idén tényleg csak azt szeretném ha előrébb tudnék lépni, tudnék többet futni és pár terepfutó eseményre is el tudnék jutni.