Ennyire futja

5 futó, ki tapasztaltabb, ki kevésbé, nekivág az ultrabalaton 212 kilométeres távjának. A blogban szeretnénk naplózni és megosztani a felkészülésünket, majd később tapasztalatainkat.

Friss topikok

  • pantomimes: @bencsikp: én is mennék jövőre, persze jövő év elején legyen nagy a lelkesedés!! Én most úgy látom... (2016.06.03. 08:10) Az én ultrabalatonom
  • bencsikp: Azt gondoltam, hogy ha nem írom meg gyorsan, újra hónapokat csúszna vagy el is maradna. De kit is ... (2016.05.31. 10:57) Minden nehézség ellenére: UB 2016
  • bencsikp: Alakul ez! Csak így tovább! (2016.04.22. 21:39) 100
  • bencsikp: Köszi! Kicsit stresszes is volt, folyton azt számolgattam, hogy hány nap vagy hány kili hátrányban... (2015.06.04. 12:59) 2014-ben 2014 km-t futottam...
  • bencsikp: Hedonizmus, ez nagyon jó!!! :-) Ezt nem is hallottam, mert épp én futottam. Némi kis lelkiismeret-... (2014.07.01. 10:26) Ultrabalaton 2014

Ultrabalaton 2014

2014.06.30. 23:22 - Sekiwake

Címkék: verseny ultrabalaton ub

A szokásos módon én idén is a saját szakaszaimról írok részletesebben, pantomimes és bencsikp beszámolójában már írtak arról, ők hogyan élték meg az idei eseményt..

Számomra a teljesítés nagy szó. Nem azért, mert különösen nehéz lenne öten körbefutni a Balatont, hanem mert az én idei utam idáig nem volt egyszerű. A téli felkészülésem igen küzdelmes volt. Egy nehezen múló, makacs bokafájdalommal küzdöttem. Abban biztos voltam, hogy az Ultrabalatonon a maximumot fogom nyújtani, de azt nem láttam előre, milyen edzettségi állapotban fogok odaállni a rajthoz. Végül a rajtot megelőző 2 hónapban már egész sokat tudtam futni, még egy laza félmaraton is belefért a felkészülésbe. A kérdés ott lebegett azonban arról, hogy a verseny után újra előjön-e a fájdalom?

Ezen azonban nem törpöltem, nagyon örültem, hogy a pénteken találkozok a budapesti csapattársakkal, robogunk a Balcsi felé, és szinte ugyanott folytatjuk a társalgást a kocsiban, ahol tavaly abbahagytuk. A tésztaparti sokkal jobban szervezett volt, mint tavaly, legalábbis nagyon gyorsan megkaptuk a kaját. Összepacsizunk még egy pár ismerőssel, kisétálunk a rettentő hideg szeles mólóra és irány a szállás. Ami ugyan kicsit odébb van, de nyugis és csendes. Késő estére lesz teljes a létszám, el is tesszük magunkat holnapra. Reggel sok időnk van, mert későn rajtolunk. Én a reggeli után már a hobbitok második reggelijét is tervezem, mert pont dél körül futom az első szakaszomat, ami a leghosszabb is egyben és nem akarok eléhezni. A rajtceremóniához együtt állunk fel, de persze miért lenne mindenki futóruhában? Elég szedett-vedettnek nézünk ki, aki kitalálta ezt az egészet biztosan nem futotta még meg a kört csapatban. Mindegy, irány a váltóhely. Melegítek, nyújtok, jön Tibor és nekiindulok.

Ub2014 start.jpg

 

 

12:00 Balatonkenese-Balatonalmádi (14.5 km)

 

Gyorsan felveszem az óvatos utazótempót és nyomulok a kerékpárúton. Ahogy kiérünk a faluból, nagyon kellemes szakasz következik. Az utat mindkét oldalról fák szegélyezik, olyan, mintha egy zöld alagútban futnék.

ub2014 2. szaksz.jpg

Sajnos igen nagy a forgalom. Sűrű tömött sorokban jönnek velünk szemben a bicajosok, ugyanis több balatonkerülő rendezvény zajlik ezen a napon. Figyelni kell, kicsit veszélyes is és engem zavar ez a nagy nyüzsgés. Akkora lenne a Balaton kihasználtsága, hogy ennyi eseményt kell ugyanazon a napon megrendezni? A főút mellé kiérve a Tour de Pelso profi mezőnyével is összefutunk. Nagyon jól hangzik a csúcsbicajok cirregése, ahogy elhúznak mellettünk.

Van pár rövid, de meredek emelkedő az elnyújtott enyhék mellett, ezeket az Alföldhöz szokott lábaim azonnal megérzik. 1 korty vizet iszok az egyik frissítőponton, de nem esik jól: kihagyom innentől a frissítéseket. Enyhe hányingerrel érkezem a váltópontra és adom át a stafétát. Ez volt a leghosszabb és legszintesebb (kb 130 m emelkedés) szakaszom, az 5:48-as ezrekkel tulajdonképpen elégedett vagyok.

 Ub2014 1. valtas.jpg

Kutyuska és Vakondka is kijött a váltást megnézni

 

17:23 Zánka-Köveskál (8.9 km)

Az úttörőváros (nekem már csak az marad) bejáratától van a rajt. Nagyon sokan vannak a váltóponton, WC nincs, így eltelik vagy 10 perc, mire találok egy megjelölhető bokrot. A szakasz rövid, ezért igen tempósra sikerül (5:20 p/km). Jól esik a futás, nincs meleg, és Zánka falu után kezdődik a legszebb látképű útvonal. Nehéz betelni a látképpel, a Hegyestűre is visszanézek jobb vállam felett, amikor elmegyünk mellette. Köveskál előtt lényegében forgalmi dugó van. A parkoló autók mellett állnak azok, akik tovább mennének, szemből pedig jönne néhány helyi autós. Gondolom, tele van az itteniek hócipője az egész Ultrabalatonnal. Alig találom meg a dugókás embert, és váltás után indulok is vissza a kocsihoz: még jó hogy láttam a fiúkat idefelé, és így nem kell keresgélni. Sok idő eltelik a forgalomból kikeveredéssel, és sietni kell a következő váltóhelyre.

Most több időm van a következő váltásig, vacsizok a kocsiban, sőt Keszthelyen még egy rég barátom is kijön egy kicsit beszélgetni a hűvös éjszakába.

 

22:50 Balatonberény-Balatonmáriafürdő 2 (8.3 km)

A váltópont kissé kaotikus. Sötét van, sok az ember és alig lehet észrevenni a dugókás embert. Valami erélyesebb pontfőnök kellene ide, pár métert kiszalagozni, hogy a váltók emberei ne a futópályán trécseljenek. Fejlámpával indulok neki, és azonnal vissza is veszem a tempót, amint elhagyjuk a közvilágítást. A bicajút felülete hepehupás, nagyon bizonytalannak érzem a mozdulataimat, ezért igyekszem a lábfejem első részére érkezni. Úgy becsülöm, legalább 3 km-en át tart ez a nyűglődés, aztán kisimul az aszfalt és felgyorsulok. Ez persze már nem elég egy normális tempóhoz (5:57 p/km), de ez van. Jövőre erősebb fényű lámpát hozok, azt gondolom, az segítene. A szakaszom végén egy rendesen kivilágított pontra érkezek, jó volt már látni messziről a sötét alagút végén a fényt.

 Itt rövid szakaszok következnek, nincs is sok idő a következő szakaszomig.

2:35 Balatonszemes- Balatonföldvár (9 km)

A sűrűbb váltásoknak köszönhetően az utolsó szakaszomat is sötétben futom. Itt is vacak bicikliúton kezdtem. Minden lépésemre figyeltem, közben eléggé rosszul láttam a sötétben. Amikor beértem a lámpával világított utakra, könnyebbé vált a mozgás és felgyorsultam, 5:44 p/km lett a szakasz tempója. Úgy érzem ment volna jobban is, ha a sötét nem nehezítette volna a helyzetemet. A váltópont ismét rendesen ki van világítva, kordonok közé érkeztem, váltás után pedig szétnéztem a frissítőasztalon. Igazából pár darab kekszet vettem csak magamhoz, ezeket turbóztam fel egy kis lekvárral a kocsiban. A többiek a hedonizmussal vádoltak meg :-) A futás jól esett, teljesen felpörögtem. Ebben talán az is közre játszott, hogy ez volt az utolsó szakaszom, kézzel fogható közelségbe került a cél.

UB2014 vege.jpg 

Záró gondolatok következnek. Az idei UB nagyon emlékeztetett a tavalyira: a rendezvény egyre kevéssé hasonlít versenyre. Idén még több csapat nevezését engedélyezték és sajnos ehhez már túl szűk ez a pálya. Ngy volt mindenhol a tömeg, ismerősökkel alig találkoztunk, a kezdetek egymást buzdítása is kiveszni látszik a mezőny hígulásával. Talán ezért is fordultunk kicsit befelé, aminek persze van jó oldala: a csapatban mindenkire nagyon figyeltünk, a váltások gördülékenyek voltak, elosztottuk a tennivalókat, a hangulat pedig végig nagyon jó volt. Várjuk a következő UB-t, remélem, 1 év múlva az új célidő teljesítését is elkönyvelhetjük.

A bejegyzés trackback címe:

http://ennyirefutja.blog.hu/api/trackback/id/tr416462625

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

bencsikp · http://ennyirefutja.blog.hu 2014.07.01. 10:26:45

Hedonizmus, ez nagyon jó!!! :-) Ezt nem is hallottam, mert épp én futottam. Némi kis lelkiismeret-furdalással amúgy, mert a földvári ponton nem mondtam, merre parkol az autó a többiekkel. De nekik szóltam azért, hogy menjenek, keressenek meg...