Ennyire futja

5 futó, ki tapasztaltabb, ki kevésbé, nekivág az ultrabalaton 212 kilométeres távjának. A blogban szeretnénk naplózni és megosztani a felkészülésünket, majd később tapasztalatainkat.

Friss topikok

  • pantomimes: @bencsikp: én is mennék jövőre, persze jövő év elején legyen nagy a lelkesedés!! Én most úgy látom... (2016.06.03. 08:10) Az én ultrabalatonom
  • bencsikp: Azt gondoltam, hogy ha nem írom meg gyorsan, újra hónapokat csúszna vagy el is maradna. De kit is ... (2016.05.31. 10:57) Minden nehézség ellenére: UB 2016
  • bencsikp: Alakul ez! Csak így tovább! (2016.04.22. 21:39) 100
  • bencsikp: Köszi! Kicsit stresszes is volt, folyton azt számolgattam, hogy hány nap vagy hány kili hátrányban... (2015.06.04. 12:59) 2014-ben 2014 km-t futottam...
  • bencsikp: Hedonizmus, ez nagyon jó!!! :-) Ezt nem is hallottam, mert épp én futottam. Némi kis lelkiismeret-... (2014.07.01. 10:26) Ultrabalaton 2014

Ultrabalaton 2014: a rutin, meg az évek?

2014.06.19. 15:35 - bencsikp

Címkék: balaton verseny csapat aszfalt ultrabalaton ub

Negyedszer indultam idén - persze váltóban - az Ultrabalatonon. A csapat kezdetektől fogva ugyanaz, kivéve 2012-t, amikor nem öten, hanem négyen voltunk. Az első év izgalma a második évben is érezhető volt (akkor azért is, mert négyünkre fejenként 53 km várt, nem 42), tavaly pedig az újra találkozás és az egyre több ismerős miatt volt várakozásteli az esemény. Idén kissé futásban is fáradtabb vagyok, az év első hónapjai amúgy is fárasztóan teltek, így most már nem éreztem az a felfokozott hangulatot a verseny előtt.

Kicsit sem aggódtam, hogy a téli Yours Truly futások után nem is volt hosszú távú edzésem sem. Többnyire épp csak 10-12 km-t futottam az edzéseken, de éreztem, hogy ez nem fog gondot okozni. Viszonylag későn csináltam meg a csapat szakaszbeosztását is, a korábbi években ráadásul ebből több verzió is készült, most csak egy. Szóval szinte a megszokott rutinná vált az UB. A ráhangolódáson nem segített az sem, hogy nem tudtam időben és a többiekkel együtt utazni Aligára. Családi program miatt csak pénteken este 6-kor indultam el, lemaradtam a tésztapartiról és (mint utóbb kiderült) a legtöbb ismerőssel való találkozás lehetőségéről is.
Voltak rossz előjelek is. A verseny előtt bő egy héttel próbáltam szoktatni magam a meleg, napsütéses időhöz. Valószínűleg már annyira nem bírom ezt az időjárást, hogy másfél óra alatt is napszúrást kaptam, amire aztán még később is ráfutottam, megint napos időben. A verseny hetében hőemelkedéssel, kábasággal, fejfájással küszködtem - nem is futottam egyetlen métert sem.

ub-blog01.jpgÉrmek 2011-2014

A verseny, a hangulat és a szervezés
Idén is szakaszos indítás volt, megint viszonylag későre osztottak be minket. Idén ezen se paráztunk annyit, mint tavaly - igaz, a szervezők be is jelentették, hogy nincs fellebbezési lehetőség. Legalább reggel kényelmesen készülődhettünk. A legtöbb ismerősökkel teli csapat - így az egyre több szegedi is - előttünk rajtolt, így a rajtnál és később sem nagyon találkoztam ismerősökkel. Ez alól kivétel volt Róka, akit csak épp láttunk rajtnál, majd Krisztina (Kenesén és Almádiban), illetve Bélatelepen utolértük Zsolték szegedi csapatát, a Köménymagot. Ez a csekély számú találkozás az ismerősökkel kissé csalódás volt számomra, de lehet, hogy jövőre nagyobb szerencsénk lesz.
Egyébként a szakaszos indítás tényleg jó volt, nem volt akkora tumultus. Így is volt, lényegében megtelt a pálya. A tavalyihoz hasonló malőrökkel most kevésbé találkoztunk: helyükön voltak a dugókás emberek, sehol sem tévedtünk el, a váltópontok is ott voltak, ahova a gps jelezte őket. A szakaszhosszok persze most sem stimmeltek, néhol pedig kevés volt a felfestett iránymutató nyíl, míg máshol megtévesztően kint maradtak más versenyek felfestései.

ub-blog03.jpg


A hangulatot így csapaton belül kellett megtalálni. Ennek érdekében bevetettük Vakondkát és Kutyuskát is. Amint éjszaka lett, sajnos leküzdhetetlenül álmos lettem. Azon is gondolkodtam, hogy kell-e nekem ez jövőre is? Nyilván bennem volt még a hét eleji napszúrás, amitől fáradtabb is voltam. Utólag már egyértelmű, hogy jövőre is ott a helyünk...!

ub-blog02.jpg

Felsorakozás a rajthoz


Saját futásaim
Az első szakaszom Balatonalmádi-Csopak közt volt. Almáditól Alsóörsig már futottam, onnan Csopakig új volt a pálya. Kellemes, elég sík szakasz volt. A vártnál többet sütött a nap, de a fejem az eheti gondok ellenére nem fájt. Igyekeztem nem elfutni magamat, de amikor rögtön az elején megelőzött egy lány, gondoltam, nem kellene hagyni. De nem sikerült utolérni. Sokan előztek meg, de én is előzgettem. A pulzusom nem meglepő módon fel is szökkent jó magasra, mint tavaly. Emellett már csak erőltetve tudtam megszólalni és beszélgetni Rolanddal.

ub-blog04.jpg

A hosszútávfutó magányossága

Viszont a tempóval elégedett voltam, ha megvolt a 10 km, akkor 5:23 volt az átlagom. A mapmyrun-on 9,93-t mértem, ám az útvonal mentése után ez átalakult 9,76 km-re. (Ha újra megnyitom szerkesztésre, ismét 9,93 lesz!)

Create Maps or search from 80 million at MapMyRun


A második futást az eredeti (6 perces tempóra számított) tervhez képest majdnem egy órával korábban kezdtem meg, így viszont még messze volt a napnyugta, és a felhők is megfogyatkoztak. Kicsit aggódtam a fejem miatt, ennél a futásnál picit zúgott is a fejem. De ennél is rosszabb volt, hogy egyenesen a napba kellett nézni, ezért az egyik szemem mindig csukva volt. Néha kettő is. Itt kerültünk a legsűrűbb forgalomba. Köveskálon akkora dugót okoztak a kísérőautók, hogy futva is alig maradt hely közöttük. Kénytelen voltam árkon-bokron keresztül kikerülni őket.

ub-blog05.jpg

Ez a kép valamiért fekete-fehér lett. Beszorultam az autók közé

ub-blog06.jpg

A futópályán is nagy volt a tömeg, szintre végig jöttek mögöttem 1-2 lépés távolságban

Ez volt a leghosszabb szakaszom az idei UB-n, mégis itt voltam a leggyorsabb. Pedig talán ez volt a legszintesebb szakaszom is. Nem voltak nagy emelkedők, inkább hosszú, kitartó, sunyi fajták. Ugyanakkor ez a szakasz teljesen új volt számomra: itt még nem futottam korábban. Nemesgulácsig nem is volt közbeeső váltópont, de frissítő is csak kettő. Jól jött a saját Vitalade, amit Roland vitt a bringán. A 12,2 km-t 1:04:38 alatt tettem meg, 5:18-as átlaggal. Igaz, a lábaim érezték, hogy egy hét kihagyás után újra futnak - és a pulzus is felment megint.

Create Maps or search from 80 million at MapMyRun


A harmadik futásra bőven besötétedett. Olyannyira, hogy már éjfélhez közeledett, mire Máriafürdő 2-n futni kezdtem. Három éve ugyanitt futottam, akkor egészen Fonyódig, most viszont csak Alsóbélatelepig kellett mennem. Pont a futásom előtt lettem nagyon álmos. A levegő viszont lehűlt, főleg akkor volt kellemetlen, amikor vártam Sekiwake-et, hogy leváltsam. Futás közben viszont nem fáztam, pedig még most is rövidujjúban indultam el. A fejlámpám elég hamar elgyengült, bár nem merült le teljesen. Viszont volt rajtam láthatósági mellény, Roland örült is, mert így könnyebben megtalált a sötétben. Itt már nem készült fotó a sötét miatt. A tempóm még itt is egész jó volt, 5:37 lett az átlagom.

Create Maps or search from 80 million at MapMyRun


Megint nagyon elálmosodtam, de amikor kiszálltam az autóból Földváron, a hűvös levegő kijózanított. Az utolsó etapot még mindig sötétben kezdtem, mert továbbra is gyorsabbak voltunk az óvatosan becsült tervnél. Fejlámpát mégsem vittem, mert jórészt le is merült az elem, másrészt pedig hamarosan úgy is várható volt, hogy világosodik. Ez a szakasz teljesen új volt. Tavaly pont idáig futottam, most innen indultam Széplak felé. Szántód érdekes volt, lehetett látni a vizet és Tihanyt már a rév előtt is. Zamárdi viszont rémálom volt, hosszú utcák, véget nem érő házsorok. Nem is vettem észre, hogy kereszteztük azt az utcát, ahol aludtunk előző éjjel. És sehol sem volt az első szakasz vége... Az itiner szerint 7,7 km-re lett volna a következő váltópont, de 55 perc alatt értem oda. A későbbi mérésem szerint ez valójában 9 km volt. A szakasz egésze viszont tényleg 12 km, tehát a második szakasz viszont sokkal rövidebb volt. A lábam már fáradt volt (de görcsveszély nem volt), szépen lecsökkent a pulzus, de a tempó is...Hat percesnél is lassabb lettem (6:05), igaz végig szúrt valami a gyomromban, kellemetlen volt.

Create Maps or search from 80 million at MapMyRun

Már csak két futónk volt vissza, hamarosan be is futottunk Aligára és vártuk Pantomimest, s együtt futottunk be a célba, mint korábban. A tavalyi időnket nem sikerült megjavítani, bár csak 1-2 perccel maradtunk el. Viszont azóta arról ábrándozunk, hogy jövőre mindenki egy kicsit gyorsabb lesz és végre áttörjük a 19 órás álomhatárt.

ub-blog08.jpg

A célbaérkezés után, érmekkel a nyakban

Statisztika

Lefutott távolság: 42,1 km ---- majdnem egy maraton. Összes futóidőm: 3:55:49 (átlag 5:37.)

Történetileg: 2011-ben 5:44 volt a tempóm, 2012-ben [cenzúra által törölve], 2013-ban 5:21. Tavaly különösen jól ment, és így kell jövőre is, mert 5:21-5:22 átlag kell a csapatnak a 19 órás időhöz.

A bejegyzés trackback címe:

http://ennyirefutja.blog.hu/api/trackback/id/tr706384693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2014.06.20. 11:08:24

A te írásodon is azt érzem, amit a sajátomon. Odamentünk, lefutottuk, hazajöttünk. Ha nem is kötelességből, de rutinból csináltuk.
Szerintem sokat fog számítani jövőre az, hogy konkrétan meghatározunk magunknak egy célt. Nem tudom persze milyenek lesznek a körülmények, de lehet, hogy komoly harc lesz az idővel. Őszintén szólva szeretném is, hogy az legyen, szenvedjünk, dolgozzunk meg érte, mert úgy lesz majd élmény. Belőlem komoly érzelmeket nem nagyon váltott ki még futás, vagy célbaérés, de pl. a 2012-es UB céljában azért úgy belül sok dolog kavargott bennem, azért megdolgoztunk elég keményen :)

bencsikp · http://ennyirefutja.blog.hu 2014.06.20. 13:34:14

Igen, ezt éreztem én is a posztodat olvasva. Hogy kimozduljunk ebből, arra jó esetleg a 19 órára gyúrni, vagy kitűzni valami egyéb célt. Fussunk másként, pl. legyen mindenkinek megint egy hosszú, kb. 20 km-es szakasza. (Persze a 19 óra és a hosszabb szakaszok egymás ellen dolgoznak, ellentétben állnak).
A rutin-érzés ellenére idén engem is motivált az UB, azóta gyakrabban megyek futni.
Ezt olvastad?
nemaze.blog.hu/2014/06/11/_nem_kell_sokat_dolgozni_csak_mindig_ultrabalaton

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2014.06.20. 13:35:21

Gratulálok nektek! Úgy érződik a beszámolóitokból, hogy ez az UB nem volt nagyon erőteljes érzelmi élmény, de talán ez nem is baj. Szerintem az fontos, hogy a jövő évire van konkrét célotok, azzal biztos más élmény lesz a felkészülés is és maga a verseny is.

bencsikp · http://ennyirefutja.blog.hu 2014.06.20. 13:47:58

@csiripiszli12: Köszönjük! Tényleg így volt, hiába, minden csoda három napig, illetve évig tart (??) :-) Jövőre valahogy felpörgetjük. @pantomimes: Közben látom, hogy kommenteltél Őze Bálintnál, tehát olvastad. Igazából az ő kommentje miatt kérdeztem, hogy olvastad-e: "csak 5 tagú váltó indulhasson, és csak 43 kmenként válthasson. Na az már ultra akkor nekik is."

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2014.06.20. 14:23:57

@bencsikp: igen, olvastam, jó kis írások vannak ott. Azért annak nem örülnék ha csak 43 kilinként lehetne váltani, ott gondban lennénk a 19 órás szintidővel :) Kétlem, hogy bármilyen radikális változtatást is eszközölnének, nem fognak maguk ellen dolgozni. Jó lesz jövőre, én úgy érzem kell ez a kihívás, most már van valami célom, persze azért még a maratonról sem mondtam le.

@csiripiszli12: köszi! Igen, nem tudom lenne-e egyáltalán értelme egy újabb UB-nek konkrét időcél nélkül, ezt már idénre meg kellett volna lépnünk, sebaj, jövőre robbantunk :)

Tibs71 2014.06.21. 22:31:45

"Odamentünk, lefutottuk, hazajöttünk." - Fijúk, nekem valahogy nem ez volt az élmény... Én emlékszem arra a fickóra, akivel az első szakaszomon találkoztam és utána is összefuttunk többször, emlékszem hogy a második szakaszon azért (is) futottam 12 km-en 54 percet, mert nem akartam, hogy az utánam futó Sütike megelőzzön (nem volt könnyű), emlékszem hogy kivel beszélgettem a másik szakaszon, emlékszem, hogy az utolsó szakaszom előtt, indulás előtt aránylag közelről láttam és hallottam egy fiatal pár vitatkozását, emlékszem ahogy egy fickó, akivel a szekszárdi félmaratonon találkoztam, odakiáltott nekem... és még ezer dologra. Emlékszem kb mindenkire, akivel beszélgettem. Nem mondom persze hogy nektek nincsenek ilyen emlékeitek :-) Nekem sokat számított, hogy minden megállónál, minden váltópontnál beszéltem valakivel néhány szót, akár ismerős volt, akár nem :-)

bencsikp · http://ennyirefutja.blog.hu 2014.06.21. 23:21:36

@Tibs71: én sajnos nagyon kevés ismerőssel találkoztam, részben az én hibám is, mert nem értem oda a tésztapartira sem. Idén több okból sem tudtam igazán ráhangolódni a dologra, de ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna jó. Csak most nem _annyira_ mint korábban.

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2014.06.23. 08:18:03

@Tibs71: persze, vannak élmények erről az évről is, de azt a folyamatos izgalmat a versen yközben nem éreztem, mint az első évben és a másodikban. Ez mondjuk valahol természetes is, hiszen nem új számunkra már a dolog. Kicsit mindig befolyásolja azért az az aktuális időszak is az ember hangulatát, szerintem jövőre jobb lesz, megpróbálom valahogy tudatosabban hangolni magam majd.

Sekiwake · http://ennyirefutja.blog.hu 2014.06.30. 23:25:13

Újraolvasva a posztodat, látom, hogy majdnem ugyanezt a képet raktam be én is zárásnak :-)