Ennyire futja

5 futó, ki tapasztaltabb, ki kevésbé, nekivág az ultrabalaton 212 kilométeres távjának. A blogban szeretnénk naplózni és megosztani a felkészülésünket, majd később tapasztalatainkat.

Friss topikok

  • pantomimes: @bencsikp: én is mennék jövőre, persze jövő év elején legyen nagy a lelkesedés!! Én most úgy látom... (2016.06.03. 08:10) Az én ultrabalatonom
  • bencsikp: Azt gondoltam, hogy ha nem írom meg gyorsan, újra hónapokat csúszna vagy el is maradna. De kit is ... (2016.05.31. 10:57) Minden nehézség ellenére: UB 2016
  • bencsikp: Alakul ez! Csak így tovább! (2016.04.22. 21:39) 100
  • bencsikp: Köszi! Kicsit stresszes is volt, folyton azt számolgattam, hogy hány nap vagy hány kili hátrányban... (2015.06.04. 12:59) 2014-ben 2014 km-t futottam...
  • bencsikp: Hedonizmus, ez nagyon jó!!! :-) Ezt nem is hallottam, mert épp én futottam. Némi kis lelkiismeret-... (2014.07.01. 10:26) Ultrabalaton 2014

Éljen Május elseje!

2014.05.06. 10:34 - pantomimes

A 4 napos hétvége remek időpont volt arra, hogy az UB felkészültségemet teszteljem. Nem volt tudatos ez a dolog, valahogy ösztönösen jött, hogy meg kellene próbálnom már egy komolyabb terhelést, mert ezek a mostanában jellemző tingli-tangli rövid futások nem adnak jó alapot egy UB szintű megmérettetésre. Volt egy pár közepes távú futásom, azok valahogy sosem sikerültek úgy, ahogy ezeknek kellene, fáradtnak éreztem magam utánuk, nem volt meg az a jó érzés, aminek kellene.

1. futás: a biztos alap

Május 1-én még a Miskolci utazás előtt elmentem a szokásos körömre, a család velem tartott bringával, elég lassú tempót mentünk, nem is bántam, mert hosszú nap elé néztünk, nem akartam durvulni, be akartam húzni ezt a 9 kilit úgy, mintha meg sem történt volna, ez össze is jött.

R1.jpg

2. futás: félmaraton

Miskolcon terveztem lefutni egy félmaratoni távolt, ebben negyedrészt kemény terep is volt a tervben és újra birtokba véve a kalenji órámat a 2 órás felszerelés is itt mutatkozik be. Aznap voltunk Lilafüreden kisvasúttal, már akkor éreztem, hogy tüzesen süt a nap, az árnyékban egész kellemes. Ebéd után láttam gomolyfelhőket gyülekezni, gondoltam ez a legjobb időpont az indulásra, a végén még az eső is elkaphat, jól fog esni a hűtés. 150-es max pulzust állítottam be, az első 7-8 kili bizony elég meleg volt, aszfalton, kevés árnyékkal, a feléig 6 perc alatt volt az átlagtempó, azonban az 5. kilitől kezdett romlani az eredmény, és az óra is egyre gyakrabban jelzett. Szót fogadtam, még nagyon az elején voltam, nem akartam elfutni. Abban bíztam, hogy az első harmad meleg lesz, majd hűsölök az erdőben és hazafelé ugyanazon az úton már esni fog, de biztos felhős lesz. Az erdőbe már 6:15-ös átlag felett érkeztem meg, nem örültem neki, de majd a végén a jó hűvösben lehet pihenni. A terepen sajnos tovább romlott a helyzet, nem lankás kis dombocskák vártak, hanem kőkemény emelkedők és egyre keskenyebb ösvények, nagyon lassan telt az idő, pedig mindössze 2 kilit kellett mennem fel, majd megfordulni és jönni lefelé. Elég hamar sétára váltottam, folyamatosan sípolt az óra, 160 körüli pulzust jelzett, olyan érzésem volt, hogy alig haladok, szinte 50 méterenként az órát néztem, már majdnem legyőzött a táv, kezdtem meggyőzni magam, hogy 20 kili is teljesen jó, de aztán nem hagytam magam, elmentem a tervezett pontig. A fordulónál 7:01 volt az átlag, eléggé megdöbbentem, abban bíztam lefelé majd visszaáll a rend, elég gyorsan haladtam, persze olyan meredek volt néhány rész, hogy lassabb volt lefelé, mint fel illetve néhány kidőlt fát is meg kellett kerülni, lefelé félúton ránéztem az órára, átlag 7:00, remek, de legalább a pulzus rendben volt. Leérve nem sokat javult a helyzet, valamennyivel beértem 7:00 alá, de abban a pillanatban nem is ez foglalkoztatott, hanem a hőség, ami ugyanúgy nyomasztotta továbbra is a levegőt. Azt a tipikus vihar előtti álló meleget kell elképzelni, 29-et mutatott a miskolci villamos megálló hőmérséklet jelzője. Betértem egy banánt és vizet venni 16 kili körül, inkább megelőző jellege volt az energia pótlásnak, egyébként teljesen jól éreztem magam, a pulzus itt-ott megemelkedett 150-155 közé, de nem volt vészes és az átlag sebesség is kezdett a 6:45 felé csökkenni. Az utolsó 3-4 kilit egy főút mellett kell letudnom, ez azért kemény volt, de végig mozogtam, nem sétáltam és az utolsó kiliket sikerült kicsit megtolni, ekkor már 160 körül volt a pulzus, de nem izgatott, behúztam a félmaratont terep kilikkel, meleggel, pulzus kontrollal 6:32-es átlaggal. Utána jól éreztem magam, nem döglöttem ki, nem fájt semmi. A 2 órás megoldásom egész jónak bizonyult, hamar rögzült, hogy melyik információhoz melyik karomat kell megemelnem, egyetlen furcsaság volt, nem szoktam meg, hogy a jobb kezemen óra van.

R2.jpg

3. futás: mindent bele!

Nem terveztem aznap is futni, de valahogy megjött az előző napi után a kedvem és nem éreztem annyira nagyon fáradtnak magam. A fejemben volt egy rövidebb táv a végén egy hurokkal, gondoltam belevágok. Szerencsére egy pár fokkal hűvösebb volt, pulzus kontrollt sem terveztem úgyhogy keményen bekezdtem 5:10 körüli kilikkel. Persze a táv harmadánál éreztem, hogy ez azért túlzás, ideje visszavenni. Már láttam, hogy olyan 9 kili körül lesz a futás, 6-7 körül kicsit szenvedtem, de még mindig 5:20 alatt voltam, az utolsó kilit megnyomtam a végén, egész jól ment 5 perc alatti lett.

R3.jpg

Három nap alatt bekarcoltam közel 40 kilit, ez tök jó a jelenlegi szintemen. Persze utána éreztem a lábamat, de nem voltam kimerülve, elfáradva. Az utóbbi másfél évben nem voltam ilyen bizakodó a futással kapcsolatban, valahol az első (és utolsó) maratonom után, a szédüléses időszakkal kezdődően már nem tudtam azt a szintet hozni, igazából nem tudom miért. Most kicsit optimistább vagyok, talán csak az én fejemben vannak a korlátok, nyilván a gyerekvállalás is egy plusz fáradtságot eredményez, ez nyilvánvaló, szerencsére ilyen szempontból is javul a helyzet. Most még kicsit halkan, de már ki merem mondani, hogy szeretnék még maratont futni. Lehet, hogy nem egy versenyen, lehet, hogy csak egy nap majd úgy ébredek, hogy lefutom. 2012-ben sok komment érkezett az akkori posztra, amelyben azt írtátok okos első maraton volt, ami így is van, viszont nekem így még nem kerek ez a történet, jó kezdésnek tűnt, de kell a folytatás. Nem tudom még hogyan, de ez a 3 nap sok erőt adott, igaz, hogy az utóbbi másfél évben félmaratont is csak 2-őt futottam, de a rutin akkor is bennem van, fejben tudom már, hogy mi kell, hogy mikor milyen bajaim lesznek, a tavalyi UB-t is gyakorlatilag rutinból húztam be úgy éreztem. Menni kell előre, nincs mese.

A bejegyzés trackback címe:

http://ennyirefutja.blog.hu/api/trackback/id/tr666123684

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

BGy · http://babosi.blog.hu 2014.05.07. 13:16:16

Miskolcon csak terepen kellett volna futnod! Ha arra van dolgom, soha nem hagyom ki, hogy a Gulicskára felfussak, utána le Lilafüredre és vissza a Szeleta-tetőn a gyógyszergyárig. Combos kis rész, de nagyon jólesik. UB-n öten lesztek ismét?

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2014.05.08. 08:18:59

@BGy: láttam a futótérképen az útvonalaidat, tervezem egyszer megfutni a környéket, most próbáltam időben is hatékony lenni ill. először szeretném visszaszerezni az önbizalmam, aztán majd terepen csak élvezni akarom a futást.

UB-n öten leszünk idén is, ti milyen formációban indultok?

BGy · http://babosi.blog.hu 2014.05.08. 10:08:25

@pantomimes: mi megőrültünk és hárman futjuk körbe a Balatont. 2x35 km. Fosok nagyon, nem vittem túlzásba a felkészülést, de valahogy csak összerakjuk azt az egy kört. :))))

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2014.05.08. 11:15:55

@BGy: Hű, ha jól emlékszem tavaly négyen mentetek. Mi is poénkodtunk a hármas indulással a 2012-es négyes fogat után, de miután célba értünk szerintem már egyikünk sem gondolkodott ilyesmin :)

Biztos nem lesz egyszerű, de tény, hogy az ember tud extra energiákat mozgósítani, tavaly nagyon lemerült állapotban vágtam neki és egész jó időket mentem (magamhoz képest). Remélem idén is összefutunk sokszor! (Azért a célba remélem utánunk értek be:)