Ennyire futja

5 futó, ki tapasztaltabb, ki kevésbé, nekivág az ultrabalaton 212 kilométeres távjának. A blogban szeretnénk naplózni és megosztani a felkészülésünket, majd később tapasztalatainkat.

Friss topikok

  • pantomimes: @bencsikp: én is mennék jövőre, persze jövő év elején legyen nagy a lelkesedés!! Én most úgy látom... (2016.06.03. 08:10) Az én ultrabalatonom
  • bencsikp: Azt gondoltam, hogy ha nem írom meg gyorsan, újra hónapokat csúszna vagy el is maradna. De kit is ... (2016.05.31. 10:57) Minden nehézség ellenére: UB 2016
  • bencsikp: Alakul ez! Csak így tovább! (2016.04.22. 21:39) 100
  • bencsikp: Köszi! Kicsit stresszes is volt, folyton azt számolgattam, hogy hány nap vagy hány kili hátrányban... (2015.06.04. 12:59) 2014-ben 2014 km-t futottam...
  • bencsikp: Hedonizmus, ez nagyon jó!!! :-) Ezt nem is hallottam, mert épp én futottam. Némi kis lelkiismeret-... (2014.07.01. 10:26) Ultrabalaton 2014

Maraton újra 4 órán belül (és két újabb szülinapi futás)

2013.12.20. 10:48 - bencsikp

Címkék: maraton Nagyatád

A szeptemberi, 42,195 éves korom alkalmából lefutott maraton nem sikerült úgy, mint szerettem volna, de hosszú edzésnek azért jó volt. S ekkor már tudtam, hogy november végén hivatalos leszek egy másik szülinapi maratonra Nagyatádon, Sasa barátom 43. születésnapjára. Tavaly, a 42.-en nem jött össze, idén viszont hihetetlen céltudatossággal készült fel az első önálló maratonjára - mert Ironmanen azért futott már egyet...

1. születésnap: Ádám. 25 év, 25 km

Szóval azt reméltem, hogy a szeptemberben futott 28, 35, majd 42 km-ek jó alapot adnak, amit októberben csak kondiban kell tartani. Azért még pár hosszút futottam, bár a két félmaratont talán nem is kellene már hosszúnak tekintenem (?). Mindenesetre ezeknél a félmaratonoknál csak egy hosszabbat futottam november 10-én, két héttel az újabb tervezett maraton előtt. Az alsóvárosi félmaraton férfi győztese, Ádám szervezett saját születésnapjára egy közös futást a facebookon. Mivel ő még szemtelenül fiatal :-), a táv 25 km volt. A kiszemelt célpont Röszke volt, ahol futva még amúgy sem jártam. Kicsit későn derült ki, hogy el is tudok menni az eseményre, így nem is jeleztem neki ezt előre. És mivel időzavarba is kerültem, csaknem el is késtem a rajtról. Csak bringával tudtam időben odaérni. A rajtnál Ádám, Zsolt, Antoine volt ott, majd hamarosan érkezett még Éva is, így öten vágtunk neki a táv teljesítésének. Kicsit aggódtam, hogy milyen tempót futunk majd, de végül kényelmes, 5:40 körüli ezrekkel mentünk, amit még beszélgetve is sikerült teljesíteni. Ez pont az álom 4-órás-maratoni-tempó...

Roszke-cukr.jpg

A röszkei cukrászdában. A fotós is látható a tükörben...

Röszkére érve megálltunk a cukrászdában, ahol volt egy kis szülinapi sütizés. Ebből kimaradtam, mert spártai módon kalóriabevitel nélkül akartam teljesíteni a távot. Palack viszont volt nálam, ezt a falu főterén újra meg is tudtuk tölteni. Végül kicsit hosszabbat futottunk, 25,3 km lett. Hazafelé a vasúti átkelőben összefutottunk egy később futni induló párossal (szintén az alsóvárosi gyorslábú fiatalok közül: Kata, a női győztes és Balázs), akik szintén Röszkére tartottak. Ugyancsak hazafelé már érezte a lábam, hogy sokat futottam: ez azért nem aggasztott nagyon, mert előző napon is 18 km-t futottam, amire ráfutni 25-öt már okozhat egy kis fájdalmat.

Roszke-utan.jpgCélbaérkezés és 25 km futás után

 

2. születésnap: Sasa. 43 év, 42,2 km

A maraton előtti két hétben természetesen csökkentettem a terhelést. Az utolsó előtti héten három 10 km körüli futásom volt, az utolsó héten pedig csak egy. És elérkezett a nagy nap. Nagyatádon az Ironman futópályáján köröztünk. Nem a legutóbbi években használt pályán, hanem egy pár évvel korábbin futottuk, ami pontosan 3500 m, így 12 kört kellett teljesíteni. Az utolsó kör végén aztán volt egy kis plusz kanyar és célegyenes, hogy meglegyen a 42,2. A rajtnál 8-an gyűltünk össze, készült egy közös fotó (amin még csak heten voltunk), de vártunk későbbre további csatlakozókat is.

Atad-rajt.jpgIndulás előtt, még csak heten

Az első kört nagyjából együtt futottuk le, de a gyorslábúak már akkor elléptek kissé. Végül is párokba rendeződve futottunk, én magával az ünnepelttel tartottam, akivel Nagyatádon már számos alkalommal váltóban is csináltunk Ironmant (első ízben 1992-ben...). Később mindketten egyéni teljesítők is lettünk. Sasának a futás mindig gondokat okozott, elsősorban sérülések, térd- és egyéb problémák miatt. De a rengeteg bringázás és úszás végül olyan alap-állóképességet adott neki és olyan okosan készült, hogy most már futásban is megközelítette az én PB-imet 10 és 21 km-en is... Ráadásul ideális iramfutó: az 5:40, vagy azon belüli tempót mostanában robot módjára tök egyenletesen és ránézésre lazán futja. Jó taktikának tűnt mellé szegődni.
Az első kör nyugdíjas csoszogásnak tűnt, pedig 19:32-t mért az óra. Ugye, ha 12 körön akarunk 4 órán belül lenni, minden kört kicsit 20 percen belül kell futni (hogy a végső 200 m is beleférjen, meg számolva egy kis lassulással is). Mindenesetre, ha nem vele futok, biztos, hogy gyorsabban kezdtem volna, ami megbosszulta volna magát később. A tervem tehát - éppúgy, mint neki - a négy órán belüli idő volt, bár az idei év eddigi két maratonja (lásd itt és itt) alapján voltak bennem kételyek. De 2011-ben azért csak sikerült, akkor is novemberben... Hát bizakodtam, mint mindig.

Atad-egyutt.jpgFehér pólóban az ünnepelt, sötétkékben Gyula. Ez már kb. a 8. kör volt

Már a futás előtti napon elkezdtem inni a MagneB6-ot, amit aztán menet közben is nagy dózisban toltam, hátha most elkerülnek a görcsök. Sasától kaptam néhány sótablettát is, esküszik rá, hogy ez nagyon jót tesz. Volt egy kis izotóniás italom is, emellett két banánnal és 5-6 müzliszelettel érkeztem frissítésként. A második kör aggasztóan közel volt a 20 perchez (19:49), sőt még a 3. is (19:47), de aztán figyelemre méltó módon kicsit gyorsultunk (19:29, 19:16, 19:14, 19:11!). Ezzel féltávnál (illetve kereken 21 km-nél) 1:57:08-kor haladtunk át. Legelől ment Johnnie és Pifu, később Johnnie aztán tőle is ellépett. A második párosban Jozef és Norbi ment, de ők már csak körönként 20-30 mp-cel voltak gyorsabbak nálunk. A harmadik párost Sasa és én alkottuk. A negyedik párból végül csak Robi futotta le a maratont. Féltávnál megérkezett és beállt az ünnepelt mellé Gyula, az atádi Ironman örökös főszervezője, akit gyerekkorom óta ismerek, mivel a nővérem osztálytársa volt. A táv második felét futotta velünk. Később további biztatást is kaptam: a nővérem és a kisebb fiam is megjelent a pályán, utóbbi hangosan hajrá, apázva... Ez is sokat jelentett.

Atad-szurkolok.jpgA nővérem és a kisfiam szurkolás közben

Minden körben felkaptam egy palackot a "depóban", néha egy müzliszeletet is. Emiatt időnként kb. 10 mp-re meg is álltam, de az órát nem állítottuk le. Minden klasszul ment, még a 10. körben is volt elég erőm, továbbra is tartottuk a szükséges tempót. A 8-10. körök ideje 19:29, 19:35, 19:29 volt. Vagyis 28 km-nél 2:35:48-at mutatott az óra, 35-nél pedig 3:14:53-at. Ekkor már éreztem, hogy ha nem történik nagy baj, meglesz az a négy óra, hiszen már 5 perc fórban voltunk.

Atad-egyedul.jpgMár egyedül, a 11. körben

Sajnos ekkor kicsit kiszállt az erő belőlem, Gyula és Sasa elléptek tőlem, ők tudták tartani, sőt egy picit fokozni is a tempót. A 11. körben 20:45-öt futottam, még mindig több, mint 4 perc előnyöm volt. Az utolsó kör közepén, nagyjából 40 km-nél éreztem először, hogy az örök mumus görcsveszély kapkodja az izmaimat. Tovább lassultam, de annyira nem volt vészes a helyzet, hogy sétára kellett volna váltanom. Tényleg a sótabletta segített? Vagy a kb. 5-6 ampulla magnézium? Láttam, ahogy Sasa 3 óra 55-ön belül célbaért, de nekem még volt párszáz méterem. Pokoli hosszúnak tűnt... A 12. kört kb. 21:30 alatt teljesítettem, azaz már 6 perces km-eknél lassabban. (Azért kb., mert a kör végén elfelejtettem részidőt nyomni.) A 4 percnél több előnyöm mindenesetre kevesebb, mint 3 percre olvadt. De azért ebbe még belefért a célegyenes külön 200 métere is. Azzal együtt lett a 12. kör 23:11. Sasa szerint egyébként több is volt 200 m-nél a 12 körön túli célegyenes. 3 óra 58 perc 50 másodperc alatt értem be a célba, ahol (és már út közben is) Sasa fia fotózott (ezúton is köszönöm!).

Atad-befuto.jpgA célegyenesben. Gyula engem is bekísért

Atad-ora.jpg3:58:50

Semmiképp nem lett PB, hiszen két éve 3:56:56-ot futottam, 20 évvel ezelőtt (1993-as ironman váltó) pedig volt 3:46:55-ös időm is (Gyula szerint az a pálya is szabályos, 42,2 km-es volt). De most rettentően örültem, hogy újra négy órán belül értem célba. Ezután jött a születésnapi köszöntés és a buli. Pezsgőfürdőztünk: bevittük a pezsgőt a termálfürfőbe, s a szabadtéri sekély, de jó meleg vízű medencében iszogattuk...

Atad-cel-csoport.jpg

Pezsgőbontás a célban, a később csatlakozókkal együtt

Atad-pezsgofurdo.jpgÉs a "pezsgőfürdőzés"

Jó buli volt. Gratulálok és köszönöm Sasa barátomnak! Remélem, a 84. születésnapunkon is futunk még, ha nem is egy dupla maratont...

A bejegyzés trackback címe:

http://ennyirefutja.blog.hu/api/trackback/id/tr235700842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2013.12.21. 08:37:06

Szuper! Rendes alapozásnak megvan az eredménye ezek szerint, pedig a körözés biztos nincs mentálisan jó hatással az emberre :)
Igazából azt vettem észre, hogy egy adott időeredmény elérésénél nekem sokkal nagyobb örömöt okoz, ha sikerül végrehajtanom az előre megtervezett forgatókönyvet, tartani a tempót, nem kapokodni, szépen végrehajtani azt, amit elgondoltam. Itt most neked összejött mindkettő, jó lehet, azért remélem egyszer nekem is sikerül egy terv szerinti maraton, bár az első-utolsó maratonom aránylag terv szerint ment, de még lenne mit finomítani :)

bencsikp · http://ennyirefutja.blog.hu 2013.12.21. 14:11:48

A körözést nem szeretem én sem, de ez a kör azért speciális számomra, az ironman-ek óta. Most tényleg összejött, bár teljesebb lett volna az öröm, ha az utolsó két körön sem lassultam volna. Szurkolok neked, hogy sikerüljön a finomítás!

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2013.12.23. 10:21:46

@bencsikp: régen atlétika pályán futottam, volt hogy 12 kilit, 30 kör, szerintem nem volt olyan, hogy ne zavarodtam volna bele a számolásba :)
A végén a lassulás azért valamilyen szinten törvényszerű, szeritnem azért határérték alatti a különbség a többi körhöz képest.