Utoljára a 2010-es siófoki Balaton Maratonra készültem szisztematikusan, a Nike Futóklub és benne Vajda Zsuzsi segítségével. Komoly munka volt, heti három edzéssel bő két hónapon át.

 

A tavalyi  év fő eseménye az UB2011 volt, arra is kellett készülni, de ott a szervezés és a csapatépítés volt a hangsúlyosabb, a futás része majdnemhogy emlékezetből megoldható volt (azért Tibs71 kemény 5 percen belüli szakaszokat futott itt-ott és általában éve mindenki a vártnál sokkal jobban odatette magát).

 

Mivel valamikor maratont is szeretnék futni, de nem okvetlenül azonnal, logikusnak tűnt egy 30km-es szakasz betervezése a Spar maratonon. A terv a 4 órán belüli maraton részidejének megfelelő teljesítés volt, és már a felkészülés elején, a júliusi hűvös idõjárásban sikerült véghezvinni egy felmérő futást bíztató eredménnyel.

Ekkor kaptam a hírt, hogy a július végére tervezett, vidéken esedékes általános iskolai osztálytalálkozónkra késõbb, október elején kerül sor. Még örültem is, ugyanis a július végi időpont a szabim elsõ hétvégéjérére esett, és teljesen kész voltam attól, hogy a balatoni fürcsi helyett kelljen osztálytalálkoznom. A balatoni fürcsiből azon a hétvégén semmi nem lett, a  szokatlan júliusi időjárás egészen augusztus elejéig kitartott - ugyan jókat lehetett futni, de az ideg szétvetett, hogy nincs rendes strandidő (persze augusztus végén meg szeptember lején rekkenõ hõség volt...fakk). A nyaraláson a kellemes futásokra optimalizáltam az "edzéstervet", meg arra, hogy ne vonjam ki magam túlzottan a családi életből, így inkább rendszertelen, 7-10km-es kényelmes futások voltak, amik "csobbanással" értek véget. A keresztedzések meg családi biciklizések voltak, 10 kilós súlyzóval a csomagtartón (ugyanis én vittem a kisebbik gyereket).

 

A Nike félmaratonra sikerült szerveznem egy céges Trio csapatot, mellettük pedig - gyakorlatilag emlékezetből - lefutottam a teljes távot. Nem volt célidő, a saját 8 kilimen, ami a rakpartra esett, keményen toltam 5:10-5:15-ös tempóban, a vége mégis csak úgy lett 2 órán belüli, hogy az utolsó kilit 5 percen belüli futottam. Nagyon rosszul esett, hogy az első frissítőponton nem jutott víz, ez sajnos eléggé rányomta a bélyegét a hátralévő röpke 15 km-re.

 

Nagyjából ekkor számoltam ki, hogy az osztálytalálkozó pont a Spar hétvégéjére esik - és mivel viszonylag ritkán van, ezért úgy döntöttem, halasztom a 30 kili teljesítését. Így a szeptemberi hőségekben továbbra is csak 10-15 kilis "pihentetõ futások voltak" terítéken,  többnyire késő este a patak-parton le-föl.

 

Sajnos a hűvösebb idő beköszöntével, egészen az év végéig sikerült fönntartanom a korábbi céltalanásgot. Heti egy-két alkalommal tudok elmenni futni most is, ezt is teljesen rendszertelenül, így nem tudok egy komolyabb edzéstervbe kezdeni. Mivel ritkán és esetlegesen futok, tipikusan 10 kili fölött tolok, így nem lehet érdekes, hol pörgős hol pihentető, hol rövid, hol hosszú futásokból tervezett módon építkezni, szép lassan csúszok vissza a 5:55-6:05 tempójú kényelmi tartományba.

 

Az itthoni körülmények egyelőre nem is engednek többet, ráadásul úgy érzem,
teljesen leépültem: el sem hiszem, hogy valaha 21,1 km-t tudtam futni 5 percen belüli tempóban, mostanra a 2 órán belüli teljesítést is nehéz lenne megugrani (gondolom ez nem túl jó hír az Ennyire futja! csapat tagjainak :-).

A maraton momentán nagyon-nagyon távolinak tűnik.

 

Nektek mi a tapasztalatok ezzel kapcsolatban?

 

De legalább jókat festegetek mostanában...