Évekig udvarolni jártam Félegyházára, egy ideje pedig már családi kötelékek kötnek oda. A hétvégi vendégeskedésre előrelátó módon a futócuccomat is magammal vittem. A szombati esti családi összejövetel után a vasárnap délelőttöt kaptam meg futás céljára. Általában nem szoktam reggel futni, mégis korai indulást terveztem, ezért csak néhány falatot kaptam be reggelire. Mire pár tennivaló letudása után elindultam, már eltelt annyira az idő, hogy akár a szokásos reggelimet is megehettem volna. Eléhezésre számítva elvittem magammal egy müzliszeletet.
A terv az volt, hogy körbefutom Kiskunfélegyházát, igyekezve mindvégig a legszélső utcában haladni. Mivel nem ismerek minden utcát, nézegettem és memorizáltam egy kicsit a térképet. Bankfalu felé indultam, sosem jártam még arra. Tiszta "Amerika": az új osztásban hatalmas lapos házak terpeszkednek, mindegyikhez garázs és füves udvar tartozik. A hellyel nem kellett takarékoskodni, az látszik. Az egyik ház udvarában hatalmas amerikai országúti cirkáló terpeszkedett, erősítve az érzést. Ahogy itt nézelődtem, néhány dombot kellett leküzdi az aszfalt vagy kőzúzalékos úton. Felerősödött a szél, és elkezdett cseperegni az eső. Nem fáztam és hamarosan elértem a temető szélét (6 km). A térképen nem látszott, hogy melyik irányból tudom megkerülni, de csatlakozott hozzám egy helyi biciklis, aki annyira a szívén viselte a vállalkozásom sorsát, hogy elkísért egy darabon, átvezetett a temetőn és megmutatta, hogyan érem el újra a legszélső utcát. Hamarosan a csepergő esőből izmos zuhé lett, de szerencsére éppen ekkor meggyfákkal szegélyezett járdás szakaszon haladhattam, így nagyon nem is áztam el. Igyekeztem odafigyelni a tempómra, de sajnos elfelejtettem elhozni a pulzusmérő övemet, így csak az érzéseimre hagyatkozhattam. Az első megtorpanás 11-12 km között következett be, amikor az ebrendészeti telepet és a kutyamenhelyet elhagyva elfogyott a földút. Gyalogösvényen folytattam, de annak is vége lett. 50 m után a kukoricaföldnek is. Átgázoltam a kb. derékig érő vizes bozótban-fűben, majd egy hatalmas ugrással átlendültem egy tócsa másik oldalára, és onnan egy dűlőútra jutottam. Ez már kivezettett a kerékpárútra. A városszéli hipermarket gyógyszertárába néztem be, mert éreztem, hogy a vizes póló dörzsöl, és jó lenne egy kis vazelin. Sajnos zárva volt, és egy kibogozhatatlanul bonyolult lista tudatta a beteggel, hogy a város kb. 10 gyógyszertárából milyen rendszer szerint melyik az ügyeletes (minek egy 35 ezres városba 10 gyógyszertár?). Hagytam a francba, de innentől a tökéletesen kidolgozott felsőtestemet tettem közszemlére :-), a kellemetlen dörzsölés pedig megszűnt. Megettem a müzliszeletet, majd egy városi csapból frissítettem. A Bikahegy "emelkedőjét" még az Alföldhöz szokott lábaim sem vették észre: természetesen nincs itt semmiféle hegy. 16 km-nél záródott a város körüli kör, de a családi program geometriájából adódóan még kb. 2 km várt rám.
Összességében nagyon kellemes futás volt, legközelebb pedig talán egy városból kivezető kerékpárutat választok a környék felfedezésére.
Adatok: 18.2 km, 1:43:29 alatt (5:41 p/km)